Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-29

12 29. országos ülés június 15. 1869. a következő számokat fogjuk nyerni: a múlt 1868-ik évben az ausztriai vámvonalokon bejött ezüstben számítva 15.716.262 forint bankóban 207.352 forint, Magyarországon pedig, hol az 1868-ra előszámitva volt 1.079.755 frtra, bejött ezüstben 2.696.265 íorint bankjegyekben 26.335 forint. Miután a vámok ezüstben folynak be, a vám visszatérítés és a kezelési költségek pedig bankóban számittatnak, ba az agiónak állását átlagosan 15°/o-re veszszük fel, akkor a következő eredményre jutunk. Ausztriában bevétetett 15.716,252 frt ezüstben 15°

0 agióval ez képvisel 18.073,701 irtot hozzá adva a bankjegyekben bejött jövedelmet az összes bevétel 18.281,052 frtot, Magyarországban tett az összes bevétel, ezüstben 2.696,265 irtot, az agiót a bevétel javára számítva tesz : 3.100.704 frtot és hozzáadva a bankjegyekben bejött összeget összesen tett : 3.127,039 frtot. Tehát az összes bevétel tett mindakét részről 21.408,092 frtot, melyből levonva az 5.946.534 frtnyi vám-visszatérítéseket és kezelési költségeket, melyek az előszámitásnál magasabbak voltak s a valóságos vámbevétel 15.461,558 frt, a mi azon arány szerint mint 30 : 70 .felosztva, tenne Mag}

7

arország részéről 4.638,467 frt, a birodalom másikfelére 10.823,091 forintot. Ezeket csak érdekes adatokul kívántam elősorolni, bizonyításául annak, hogy a múlt év kereskedelmi forgalomra is igen kedvező volt. Megjegyzem még, hogy ezen számok nem bankjegyekben, hanem ezüstben fognak a delegátiók elé terjesztendő zárszámadásokban előfordulni, de a valóságos eredruéiryt csak ily számítás alapján lehetett kifejezni. Meglehet, nagyobbra is vettem fel az ágiót mint az évi átalány volt; de reménylem, hogy a várni és kereskedelmi szerződés tartania alatt a vámkezelési költségek a törvényjavaslatba foglalt átalány által teljesen fedezhetők lesznek. (Helyeslés jobb felől.) Ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. (Elfogadjuk!) Elnök: Mnes észrevétel? (F'ölMáltásoh: Nincs!) Tehát a ház a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Széll Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét s levezetését, mik észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa az 1-ső §-í.) Kemény Gábor h. előadó: E §-nak, illetőleg egy kifejezésének módosítását ajánlja a központi bizottság: t. i. a pénzügyminiszter által ajánlott szövegezésben ezen kifejezés helyett: „a magyar korona országai részére 450 ezer és ő felsége többi tartományai részére egy millió 400,000'"' ajánlja tétetni a központi bizottság: a magyar minisztérium hatósága alatt álló vámkezelési terület részére 450 ezer, az osztrák minisztérium hatósága alatt álló vámkezelési terület részére pedig egy millió 400,000." A szöveg különben megmarad. Olyan kézzel fogható e változtatásnak indoka, hogy talán szükségtelen indokolnom. Elnök : Elfogadja a ház e szakaszt a központi bizottság módosítása szerint? (Elfog adjuk!) Széll Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat második %-át.) Elnök: Elfogadja a ház? (Elfogadjukf) E törvényjavaslat végleges megszavazása a legközelebbi napok egyikén fog megtörténni. Ghyczy Kálmán: A központi bizottság jelentésének utolsó pontját is kérem fölolvastatni. Kemény Gábor h. előadó (olvassa a 28-íIt számú jelentés utolsó'pontját): „Végre azon óhajt fejezi ki a központi bizottság, hogy a törvényjavaslatok mellett a szükséges felvilágosító indokolások is terjesztessenek elő." Ghyczy Kálmán: A mai és tegnapi napon folytatott tanácskozások mutatják, hogy mennyire szükséges, hogy fölvilágosító indokolások a miniszterek által a törvényjavaslatok mellett terjesztessenek be. Leginkább szükséges ez a pénzügyi javaslatoknál, a melyek terét nem mindenki ismeri, és mely térrel nem mindenki foglalkozik. A központi bizottság kifejezte óhajtását ez iránt; de nézetem szerint nem elég határozottan és világosan. A miniszter ur ez alkalommal is adott fölvilágosító indokolást, de a ház a mai napon és a tegnapin adott e föivilágositásoknak hasznát csak akkor vehette volna leginkább, ha azokat már akkor ismerte volna, midőn tagjai az osztályokban szétoszolva tanácskoztak az illető törvényjavaslatok felett. Az ily előadások, a milyent szerencsénk volt a mai napon is hallani, nem szolgálhatnak nekünk elég í olvilágositásul: mert részint nem is vagyunk képesek azokat a teremben uralkodó zaj miatt tökéletesen jól meghallani, részint ezen hosszas, annyi számmal töltött előadásokat egy hallásra képesek sem vagyunk megérteni; és miután megtörténhetik, hogy a t. miniszter ur ezen előadásokra és fölvilágositásokra később is előadandó alkalommal vonatkozhatik: még némileg kedvezőtlenebb állásban vagyunk, midőn ilyenkor adatnak a íölvilágositások, mint ha azok nem is adatnának. (Helyeslés lal felől.) Én tehát azt gondolom, valódi értelme a központi bizottság óhajtásának az, hogy akkor adassanak be ezen fölvilágosító indokolások, midőn a törvényjavaslat a ház elé terjesztetik, hogy ezen fölvilágositásoknak már az osztályokban is hasznát venni lehessen. (Átalános élénk helyeslés.) Igen helyesen járt el e részben a honvédelmi miniszter