Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-38

m 38. országos ülés június 28. 1863. hajszálnyira is eltértem, egészen tárgyilag, mivel épen alkalom nyilt szólók ez ügyhöz, és látni fogja a t. ház, mennyiben van egyiknek, vagy másiknak igaza, és csakugyan mikép viselte magát azon bíróság, mely kinevezett biróság volt, mely a kormánytól függött. Tudom, hogy előre is tudják, szerencsétlen hazánkfiát Böszörményit értem. Böszörményi László a „Magyar Újság" ban, mint orgánumában egy levelet tett közzé, melyet Kossuth Lajos Turinból irt, és melyben többi közt ezen tétel foglaltatik: „Enhazámnak önállását s függetlenségét az uralkodó ház uralmává] ineompatibilisnak tartom." En megvallom, azon pietásnál fogva, melylyel én a koronás király iránt viseltetem, nem tudom e nyilatkozatot helyeselni, de mint jurista nyíltan kimondom, hogy e tételben legkevesebb törvénytelenség sem foglaltatik, legkevesebb sem, mit törvény alá vonni lehetne, a mi miatt valakit vétkesnek lehetne Ítélni. Az 184S : X VIII, t. ez. 6. és 7. §-ban, melyekre a közvádló hivatkozott, s legelsőbb is a 6. §-ban az van mondva, hogy ki az uralkodó ház egységében létező birodalmi ka|30cs tettleges felbontására izgat, az elköveti e bűnt és ekként büntettetik. A 7 §. a felségsértésről szól. Ha valaki mint közönséges ember, ki törvényeket nem tanult, nem képes magyarázni, egyszerűen olvasva e szakaszt, azt gondolja, hogy csakugyan mégis el lehet követni valamely bűnt, midőn valaki egyszerű véleméiryt mond egyszerű nyilatkozattal, ezt értem; hanem a ki a törvényt tanulmányozta, a ki azt magyarázni képes, és a ki különösen figyel az IS48-iki sajtó törvénynek és különösen azon 6-ik §-ának alkotására, a ki tudja az akkori országgyűlés nyilatkozatát: az egészen máskép fog ítélni. Ugyanis ezen törvényszakasz, midőn a 48-iki pozsonyi országgyűlésen előterjesztetett, igy állott: „hogy a ki a birodalom felbontására izgat" a „tettleges" szó nem volt ott. Ezt látták a karok és rendek, hogy veszélyes lehet: mert akkor oly ember is, a ki puszta szóval véleményt nyilvánít, a birodalom integritása ellen nyilatkozik, — vagy nem találja jónak magát a birodalmi kapcsolatot a hazára nézve, ez már e bűnbe esnék, és rá lehetne alkalmazni a törvényt. A bölcs előrelátás parancsához képest akkép módosították a törvényjavaslat illető részét, hogy hozzá tették a „tettleges" szót. Felment a főrendekhez; a főrendek visszaüzentek, hogy ők ezen szóba „tettleges" bele nem egyeznek. Az országgyűlés azután felvilágosítást adva, a következő feliratot küldötte a felsőházhoz: bátorkodom felolvasni, mert az igea nagy felvilágosításul szolgál. (Olvassa:) „A karok és rendek fontolóra vévén a méltóságos főrendeknek észrevételeit, azokra következőleg válaszolnak: „A 6-dik §-ból azon szónak „tettleg" kihagyásába nem egyezhetnek meg; mert épen ezen szóban foglaltatik a vétségnek jellemzése; ellenkező esetben, ha azon szó kihagyatik, könnyen oly vélemények is sújtathatnának, melyeknek a birodalmi kapcsolat felbontását czélul tulajdonítani semmiképen nem lehet; igy például, vannak az országgyűlésen is utasítások, melyek azt tartalmazzák, hogy Magyarország jogairól, melyeknél fogva G-aliezia elfoglaltatott, mondjon le, Lengyelország helyreállításának feltétele alatt. Ha már valaki ezen vélemény mellett sajtó utján nyilatkoznék, és a törvényhozást bármi oknál fogva meggyőzni igyekeznék, hogy e lépés az országra és a monarchiára nézve hasznos leend: vétkeznék a 6-dik §. szerint, mert a birodalom kapcsolatának egy részbeni félbontására izgatott; holott a karok és rendek semmi vétséget abban nem találhatnak', ha valaki, bár mások által hibásnak található véleményt a törvényes formák megtartása mellett, és törvényes utón igyekszik létesíteni; hanem vétséget abban lát, ha valaki oby dolog cselekvésére izgat, mely dolog törvényesen tiltva van, és pedig a fenálló törvények megváltoztatása előtt." Ebből látható, hogy a magyar törvényhozás felfogása szerint a véleménynyilvánítás nem büntethető, ha csak nincs benne tettlegességre való izgatás. Hogy a váezi levél irója nem akart, nem szándékozott tettlegességre izgatni, bizonyítja az, hogy inkább arra buzdította a nemzetet, hogy találjon megnyugvást a birodalmi kapcsolatban, a pragmatica sanctión alapuló personal unióban; i mert nyomban az incompatibilitási tétel után azt mondja: ám állittassék vissza az 1848-ki alkotmány és nemzetein meg lesz elégedve, bármi legyen az én véleményein. íme a váczi levél írója megmutatta az utat, melyen a nemzetet ki lehet elégíteni. Később ug}^anazon levélben e tételt mondja: a personal unió eszméjét, ha az fel nem lett volna találva, a bécsi udvarnak kellett volna feltalálnia, mert ezen két oldalú kötéshez hozzá nyúlni vétek. Tehát nem csak nem izgatott a pragmatica sanctio által megállapított personal unió ellen, hanem inkább kimondta, hogy hozzá nyúlni vétek. Ezzel kapcsolatban látván a levelet, azt gondolom, ha higgadtan, nyugodtan Ítélünk felette, haugy ítélünk, mint juristák, azt kell kimondanunk, hogy ha helytelen is és nem egyezik meg azon pietással, a melylyel mi fejedelmünk iránt tartozunk, de nem esik a törvény súlya alá; és azt, a ki a levelet közlötte vagy a ki a levél szer-