Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-38
146 38. országos ülés június 28. 1869. zött, a múltból a jövőre következtetést vonni nem lehet. Eem lehet pedig következtetést vonni azért, mert a jelen választások egy teljesen rendetlen állapotban levő bizottmányok által történtek, a mely bizottmányok még nem is a népképviselet alapjára fektetve alakíttattak. Téves továbbá azért, mert ezen választásokat egy oly húsz évi időköz előzte meg, melyben hivatalt jóravaló egyén alig vállalt, s igy hivatalképes egyéneinket felismernünk teljes lehetetlen volt; téves továbbá azért, mert azt, hogy választás által is minő qualiíieatióju egyének lehessenek a birói állomások betöltésére hivatvák, törvény által előleg meghatározhatni. De nézetem szerint a birói becsületesség és függetlenség sokkal inkább eléretik az által, ha a választás több százak közbejöttével a közvélemény nyilvánulása által történik, mint ha egyes egyén akaratától függ ; s én sokkal nagyobb bizalmat fektetek a közvélemény nyilvánulására, mint egyes egyén egyéni véleményére, amryival inkább, mert a tapasztalat azt tanitja, hogy a közvélemény sokkal ritkábban csalódhatik, mint az egyesek. De vajon, kérdem, egyes egyének az ország különböző vidékein ismerhetik-e annyira a képzett egyéniségeket, mint azon nép, a mely között élnek, forognak s működnek ? Azt hiszem, átalában nem; s hogy egyes egj r ének emberismerete még a centrumra sem terjedhet egészen ki, ezt bizonyítják a királyi tábla jelenleg kinevezett némely tagjai. De vajon, kérdem, ha a kinevezés fogadtatik el, vajon biztosítva vagyunk-e arról, hogy az illető miniszteri bureauban, s azoknál, a kik a kinevezésre ajánlatokat tesznek, a mire, nézetem szerint, leginkább a főispánok hivatvák, nem fogják-e a főszerepet családi összeköttetések, baráti viszonyok, vagy valamely előlegesen teljesített szolgálatok játszani? En azt hiszem, erről biztosítva egyátalaban nem lehetünk ; és még nagyobb mérvben fogják a főszerepet játszani, mint eddig, mert tudjuk, hogy egyes egyénnek kegye sokkal könnyebben megnyerhető, mint százaké ; és ezen kegy megnyerése gyakran a büróban nélkülözhetien függetlenség ellenkezője, a hízelgés és csúszás-mászás által is megtörténhetik. De kérdem: lehet-e oly biró teljesen független, kinek kinevezése egyes egyéntől függ, és további előléptetését épen azon egyéntől várja, kinek kegyét már egyszer megnyerte? Mi természetesebb annál, mint arra törekednie, hogy azon kegyet, melyet már egyszer megnyert, ne csak fentartsa, hanem előléptetése szempontjából, saját önérdekéből naponkint fokozza ? Az általam tisztelt miniszter ur exposéjában hivatkozott az európai közvéleményre. En, hazánk érdekében, hol az előbbivel összeütközésbe jön, mindig a hazai közvéleményt tartom irányadónak, annál inkább, mert átalánosságban ezen kérdésben az európai közvéleményre sem lehet hivatkozni, mivel az olyan államokban is, a hol már a kinevezés több évtized óta dívik, mint például Francziaországban, igen gyakran és igen tekintélyes hangok emelkednek a decentralisatió és választás mellett. Justh képviselőtársamnak akarok még pár szót szólani. Ő azt monda, hogy ha a 48-diki országgyűlés napjai nem lettek volna megszámlálva, bátorsággal birt volna megalkotni és törvénybe igtatni ugyanazon elveket, melyek a jelen törvényjavaslatban foglaltatnak. Vajha megtette volna a 48-iki törvényhozás azt, mert akkor legalább reményünk lehetne, hogy a jelenlegi többség, már csak a 48-iki törvények iránti ellenszenvénél fogva is, azon törvényt, mint ezt már eddig a 48-iki törvények oiy sok és lényeges részével tévé, önmaga rombolná szét. En tehát, miután semmi absolutistikus és centralistikus eszmének barátja nem vagyok, annál inkább kívánom annak kivitelét akadályozni: a jelen törvényjavaslatot, még csak a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a bal oldalon.) Zmeskál Zoltán: T. ház! Miután a szőnyegen levő tárgy körülbelől ki van merítve, és lehetetlen akár mellette, akár ellene uj érveket felhozni, nem akarván a t. ház türelmével visszaélni, csak rövid szavakba foglalom előadásomat. Hazánkban az igazságügy rendezése, mint ezt bevezető beszédében az igazságügyminiszter ur és több előttem szólott képviselő bővebben kifejtette, oly életkérdés, melynek mind fontossága, mind horderejére nézve, azt hiszem, sem az országban, sem e házban véleménykülönbség nem létezik, de nem is létezhetik:mivel, mondjuk el bátran, hogy hazánkban igazságkiszolgáltatás, legalább helyes fogalomban véve, vagy nem létezik, vagy ha létezik, akkor olyan, mely sem hazánk, sem a külföld érdekeinek meg nem felel, de igenis maga után vonja az egyes polgároknak mint erkölcsi, ugy anyagi romlását is okvetetlen. Atalában véve, ki ne venné észre, és ne érezné fájdalommal azon sokféle hátrányoknak nyomasztó következéseit, melyek rendezetlen igazságügyi viszonyaink következtében nem csak egyes polgárokra, de az egész hazára ónsulylyal nehezednek. Nem csak egyes polgárok, de atalában a kereskedelem és ipar tönkre mennek; nem csupán a gyakran igazságtalanul elmarasztalt, de egyszersmind a pert nyerő felek is szenvednek, miután a sok év során keresztül rendetlenül vezetett pereik pangásba hozzák kereskedésöket, üzleteiket, megfosztják őket a hiteltől, nevezetesen a külföld előtt, mely eddig
