Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-36

36. országos ülés június 25. 1869. 111 hogy veszélyeztetve lenne a törvényhatóságok állása a közrendezés részéről. De hiszem, hogy a kormány irányában — és különösen ha az a centralisatió télé iparkodnék — sok félnivalójuk volna. Ezzel azt, a mit a cultusminiszternek válaszolni akartam, befejeztem. Az igazságügymiaiszter ur elragadó szónoklata árjában mindjárt szónoklatának elején azon habozást jelzé, mely a kormányt lepte meg akkor, midőn a reformok roppant halmazának sorrendét akarta megállapítani, hogy t. i. miként kelljen ezen reformokat sietséggel keresztülvinni, és ha jól tudom, a legközelebbi rendezésnek azon részét, mely a törvényhozás asztalára le van téve, különösen három szempontból indokolta : első indokolása az volt, hogy az igazságszolgáltatás mostani helyzete rósz levén, tovább igy nem tartható az fen; másodszor indokolta az európai fogalom szempontjából, emiitette az európai szinvonalt ; harmadszor indokolta magából a 4S-iki törvények elveiből. A mi az első indokolását illeti, hogy t. i. az igazságszolgáltatás rósz, hogy annak reformja halasztást nem szenved: ezt én is elismerem. E tekintetben valóban sok a hiány nálunk ; de a vád, mely innen minket érhetne, nem a mienk; sőt többet mondok : ha vád van, az, nézetem szerint, első sorban magát a tisztelt kormányt illeti. (Igaz! a szélső bal oldalon.) Miért 1 Az 1848-ki törvényhozásnak,és az ez által felállított első parlamenti kormánynak hagyományosa a mostani kormány. Ugyanazon törvény XVI. czikkónek I-ső §-a határozottan utasította a kormányt, hogy, mivel előzetes intézkedéseiben más kormányformát hozott be Magyarországba: a törvényhatóságok rendezéséről az első országgyűlésen tüzetes törvényjavaslatot terjeszszen elő. Hogy ez nem történt, kérdem: vajon az ellenzék oka-e? En azt hiszem nem. Ha most ama kérdéstől elválasztva ezen törvényjavaslatot, külön tárgyalni nem kívánjuk: vajon ebből vád érhet-e bennünket? én azt hiszem nem. A vád egyik része magának az igazságügyminiszter urnák is kijelentéséből, de különösen azon szép kiemelés után, melyet Ghyczy Kálmán t. képviselőtársunktól hallottunk, meg lett fejtve, ha t. i. kifejezzük azt, hogy hiszen ezen most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak törvényerőt adni ugy sem leszünk képesek: ha momentáa megszavazzuk is, nem lesz alkalmazható, mert nem végrehajtható: tehát nézetem szerint sokkal helyesebb lesz tárgyalását akkorra halasztani, mikor a többiekkel együtt lesz tárgyalható. Az igazságügyminiszter ur az indokok másodikául az európai szinvonalt emiitette. Megengedjen a t. ház, hogy én, előre bocsátva azt, miszerint teljességgel nem vagyok ellensége, sőt barátja vagyok mindannak, mi az igazságszolgáltatás tökéletesedése felé iparkodik, egyszersmind kimondom azt is, hogy én az igazsáoszolgáltatás rendezését oly fontos kérdésnek tartom, melyhez nekünk, speciális hazai viszonyainkat is consultálnunk kell. A harmadik indok, melylyel beterjesztését istápolta az igazságügyminiszter ur, maga az 1848-ki törvények elve. En azt hiszem, a sorrendre vonatkozólag igenis első helyre tette az 1848-ki törvényhozás a törvényhatóságok rendezését; (Igaz! a szélső bal oldalon) de az igazságszolgáltatását nem; sőt azon nézetben vagyok, hogy miután épen azon törvényhatóságokat az alkotmány védbástyáinak mondja ki; minden inkább volt szándékában, mint a megyék autonóm jogkörét csonkítani. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Az igazságügyminiszter ur, midőn megragadó szavával végig vezette a 48-ik események, különösen a törvényhozási események sorát, különös emelkedettséggel állapodott meg az 1848-ik törvények elveiben, és én azt végtelenül szeretem: azonban, ha itt volna az igazságügyminiszter ur, ki kellene jelentenem előtte, hogy épen akkor, midőn az 1848-ki törvények elveit dicsérte és emelte ki, saját törvényjavaslatait kárhoztatta el: (Helyeslés bal felől) mert az 1848-iki törvények intentiója, szelleme, soha sem volt és nem is lehetett az, hogy a bíróságok tisztán és egyedül a kinevezés alapján szerveztessenek, hanem ellenkezőleg, ha azon törvények elveit akarnók követni, akkor a kinevezés helyett okvetlenül az alkotmányosabb választási módot kell követni. A demokratikus elvek alkalmazásával is igen sokat foglalkozott az igazságügyiminiszter ur, kitűnő beszédében és én elismerem, hogy előttünk fekvő törvényjavaslatában sok ilyennel találkozunk; azonban, midőn a demokratikus elveket annyira kiemelte, és kiemelte a bírói felelősséget, megfeledkezett saját művének — értem a felelősségről szóló törvényjavaslatának — 38-ik szakaszáról. (Halljuk!) Gondolom, a demokratikus elvek legelseje minden esetre az,- ha azt elméletileg állítjuk fel, hogy az egyéni szabadságnak csak annyira szabad engedni, mennyire azt a törvény és törvény intézkedései megkívánják. A bírói felelősségről szóló törvényjavaslat fegyelmi részében is, t. i. ezen az említett 38-ik szakaszban arról van szó, hogy a bíró hogyan vonható felelősségre és ott a kikezdésben mindjárt mondja, hogy a bíró felelősségre csak akkor vonható, ha a királyi ügyész ebbe beleegyezik. Már most kérdem, hogy először maga ezen elv az egyéni szabadságot nem korlátozza-e? és ha igen, nem el-