Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-36

3G. országos ülés június 25. 1869. 97 vények ótalma alatt áll, azt itt, a törvényhozás szentélyében védtelenül és büntetlenül legázolni lehessen. (Szűnni nem akaró helyeslés.) A másik vád személyemet illeti. A minisz­teri padokra engem nem személyes ambitio ho­zott, hanem hozott a hazaszeretet; (Zajos éljen­zés) hozott a kötelesség érzete a haza megmen­tésére e nehéz időkben vállalkozni oly becsüle­tes férfiakkal, kiknek rokonszenvére és barátsá­gára büszke vagyok. (Zajos éljenzés.) Tudtam, hogy nagy áldozatot kell hoznom munkában, életerőben, örömökben; el voltam készülve arra is, hogy azon egyetlen egy juta­lomban sem részesülök, a mi a siker örömében áll. De meghoztam készséggel minden áldozatot, mert azt hiszem, a hazát akkor kétszeres köte­lesség szolgálni, midőn a siker kétséges. (Elénk éljenzés.) Egyre azonban nem voltam elkészülve: arra, hogy becsületem is martalékul essék. (Zajos föl­Máltások minden oldalról: Minden megtámadás fölött áll!) Azt nem szabad föláldoznom! A haza mindent követelhet tőlem, mindenemet oda adom: életemet és véremet, de becsületemet nem. (Nagy hatás.) Ez egyetlen vagyonom, melyre eddig szert tudtam tenni, ez az egyetlen egy, mit örökül hagyhatok szegéiry gyermekeimnek, kik azóta, hogy miniszter vagyok, úgyis elvesztették már bennem a családapát. (Mély megindulás.) En nem tudom, a ház bölcsesége mit fog határozni; de érzem, hogy sem a miniszteri szé­ket, sem képviselői helyemet e teremben addig el nem foglalhatom, mig igazolásomra ut nem nyittatván, nyilvános pályám becsülete azon fó­rum előtt, és által, hol a sértés történt, helyre nem állittatik. (Elénk, helyeslés.) Az ország és a ház méltósága követeli, hogy egy pillanatig se foglalhasson, akár a vörös széken, akár ama padokon helyet oly férfiú, ki a közvélemény előtt gyilkosnak van bélyegezve. (Elénk helyeslés.) Ise méltóztassanak, t. ház, ezt túlságos ér­zékenykedésnek venni, mert ez komoly nyilatko­zat és komoly elhatározás. Én ugy vagyok meggyőződve, t. ház. hogy jaj annak az országnak, melynek kormányán oly férfiak ülnek, kikben a becsület érzéke elhalt. (Kimegy a teremből s a ház perczekig tartó vi­haros él jenekben tor ki.) Gajzágó Salamon: T. képviselőház! (Halljuk!) En részemről is csak a legmélyebb sajnálattal emlékezhetem vissza azon jelenetre, mely tegnap itt e képviselőházban történt. Ha valaki, t. ház, méltányolja épen a legfontosabb okokból a szólásszabadság jogát: azt hiszem, e tekin­tetben magam mellett akárkit, de fölöttem senkit el nem ismerhetek. (Helyeslés.) Azt hiszem azon­ban, e szólásszabadság nem jogosít fel senkit, KÉPV. H NAPLÓ 1841 n. még e padokon ülőt sem, arra, hogy valakinek személyes becsületét megtámadja; (Elénk helyes­lés) nem, különösen akkor, midőn azon egyén, kinek személyes beesidete megtámadtatik, egy­szersmind az ország kormányán ül. (Ugy van! jobb felől.) T. ház! En öntudatom tisztaságában bizto­san nézek a jövővel, és annak minden esélyével szembe; de megvallom, ha látom az itt-ott mu­tatkozó jelenségeket: nekem ezen jövő, habár homályosan is, de mint rémkép tűnik fel. Kötelességemnek ismerem ennélfogva ón, ki őszintén és tisztán és mindig, egyedül a jóra igyekeztem törekedni, kötelességemnek ismerem, mindent megtenni, mi e rémséges jövőnek útját állhatná. (Helyeslés jo T :b felől.) Azért minden további indokolás nélkül, mert hiszen magát teendő indítványomat eléggé indo­kolta azon nemes férfiú nyilatkozata, ki ezen pillanatban, és megvallhatjuk, a háznak talán minden árnyalatának sajnálatára, e termet azon helyzetben, melyben láttuk, elhagyta; (Elénk he­lyeslés. Ugy van! jobb felől); azért röviden, és fentartva a további indokolást akkorra, midőn az netán napi rendre fog tűzetni: (Jól van ! a szélső bal oldalon) egy indokolt határozati indít­ványt vagyok bátor a t. háznak benyújtani, melyet szerencsés leszek felolvasni. (Halljuk! Ol­vassa:) „Tekintve, hogy Irányi Dániel képviselő ur f. hó 24-én a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslat fölötti vita alkalmával tar­tott beszédének következő tartalmú zársza­vaiban : „ „Es elhalt ajkaimon a szó, midőn meggon­dolám, hogy a 48-iki törvények dicsőitője ugyan­azon igazségügyminiszter, ki az 18 48-iki törvé­nyek egyik leghívebb, legjelesebb, legtisztább bajnokát, elődömet, törvénytelen Ítélet következ­tében, halálra kínozta"", „a legkomolyabb sértés foglaltatik nem csak azon bíróság ellen, a melynek ítéletére itt czél­zat történik, hanem egyúttal az ország felelős igazságügyminiszterének személye ellen is, a mi­dőn arról vádoltatik, hogy egy meg nem neve­zett egyént törvénytelen utón halálra kinza ; „tekintve, hogy e sértés által a legnagyobb visszaélés követtetett el a képviselőket megillető immunitással, a melyet nem lehet és nem szabad arra felhasználni, hogy valaki büntetlenül követ­hessen el akár testületek, akár egyének ellen olynemü sértéseket, a melyek minden más téren a fenálló törvények torló szigora alá es­nének ; „tekintve, hogy a törvényhozás méltósága is követeli, hogy ilynemű sértésekért komoly és azonnali elégtételt szerezzen; 13

Next

/
Thumbnails
Contents