Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-9

58 9. országos Ülés május 8-án 1869. adhat be indítványt, a mint az a házszabályokban benne is foglaltatik. Az én nézetem az volna, hogy e küldöttség ne álljon számos tagból, mert igen sok ember közt dolgozni nehéz. Én azt hiszem, 7 vagy 9 tag elég lesz; hétfőn beadhatjuk ezekre a szavazatokat, és azután a deputatió azonnal hozzá foghat a munkához. Ha méltóztatnak ezt elfogadni, ez által könnyitjük és gyorsítjuk a tárgyalásokat. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: Tisztelt képviselőház ! Én részemről az imént indítványozott eljárási módot sem a parlamentális szokásokkal , sem pedig a dolog természetével nem tartom megegyezőnek. (Halljuk! Halljuk!) Itt arról van szó, hogy a ház adjon választ a trőnbeszédre. Már akár mennyire akarjuk is mi tekinteten kivül hagyni e teremben a pártok állását, azokat itt e tekintetben ignorálni nem lehet. Okvetlenül szükséges, hogy a trónbeszédre adott válasz a többség részéről vagy is a kormányt támogató párt részéről ne legyen egyéb, mint magának a trónbeszédnek viszhaDgja, mert hiszen a trónbeszéd nem egyéb, mint a miniszterek előterjesztése, a miniszterek politikájának expositiója. Erre tehát azon párt, mely a minisztériumot támogatja, nem mondhat olyast, a mi a trónbeszédben foglaltakkal ellenkezésbe jön. (Nyugtalanság a jobb oldalon.) Azért én azt hiszem, hogy ugy mint máskor Magyarországban is történt, és mint más parlamentekben is szokás, adjon be valaki azon pártból, mely a kormányt támogatja, válaszfelirati javaslatot, mely természetesen viszhangja leszen a trónbeszédnek. A kinek ezen javaslat nem tetszik, az azután vagy módositásokkal, vagy ellenválaszfelirattal léphet fel. (Felkiáltások: Am tessék!) Ha bizottság küldetik ki, a mint a múlt napi tapasztalásokból is láthattuk, ezen bizottságban igen természetesen a ház többsége akar többségben lenni. (Derültség. Felkiáltások': Az természetes!) Elhiszem még azt is, hogy ezen kivételes alkalommal talán az arányt jobban meg fogja a többség tartani, mint máskor. (Elénk derültség.) Azonban bármi legyen is a megtörténendő választás eredménye: arról biztos vagyok, hogy a többség oly tagokat fog választani a bizottságba, a kik a trőnbeszédben mondottaknak viszhangját fogják adni a válaszfeliratba. (Derültség.) De nekem ez ellen semmi kifogásom nincs. (Felkiáltások: Nem is lehet!) mondom, nekem nincs az ellen kifogásom, hogy a válaszfeliratba csakugyan ez jőjön; az a dolog természetében fekszik, hogy ugy legyen; hanem arra kérem a tisztelt házat, méltóztassék oly intézkedésektől elállani, melyek a felelősséget másokra is hárítják. (Derültség. Felkiáltások: Elvállaljuk !) Ha a többség a maga nézeteit bármely alkalommal is ki akarja fejezni, fejezze ki azt a maga saját neve alatt, ne pedig a ház nevében. (Derültség, Felkiáltások: Szép fogalmak a parlamentalismusról!) Méltóztassanak a többség részéről annak valamelyik független, igen természetesen nem kormányhivatalban levő tagját — mert hiszen itt a kormány előterjesztésére adandó válaszról van szó — méltóztassanak, mondom, valakit megbízni, hogy az terjeszsze elő a többség nézetét. Ha az a mienkkel megegyezni nem fog, az ellen módositásokkal vagy pedig ellen-válaszfelirattal fogunk fellépni. Ez volt különben a magyar országgyűlésnek praxisa, s ettől csak kivételes esetekben történt eltérés. Ha jól tudom, az első válaszfelirat, mely az országgyűlésen tárgyaltatott, az 1847-iki volt. Én ugy emlékszem, hogy az akkori országgyűlésen Somogy vármegyének érdemes követe, most e háznak t. elnöke , adott be válaszfelirati javaslatot, ennek ellenében pedig ugyanakkor Pest vármegyének volt követe, Kossuth Lajos, adott be ellenválaszfelirati javaslatot. Ezen feliratok akkor egymás mellett vitatás tárgyává lettek. 1848-ban, én megvallom, nem emlékszem, hogy mikép járt el e tekintetben az akkori országgyűlés, hanem ugy értesülök, hogy 1848-ban egy 9 tagú bizottság küldetett ki; (Ugy van!) mondom, Dem emlékszem erre; hanem, hogy ez nem vétetett törvényes gyakorlatba, ezt mutatja az 1861-diki példa, midőn Pest belvárosának tisztelt képviselője a maga nevében nyújtott be egy felirati javaslatot, a mely a ház által tárgyaltatott és elfogadtatott. Miért nem követtetett 1865-ben is ezen eljárás? azt itt taglalni nem akarom ; hanem csak annyit mondok, hogy miután 1847-ben mindenesetre és 61-ben is egyesek, a ház független tagjai által adatott be felirati javaslat: én azt hiszem, nincs rá ok, hogy most másként járjunk el, annyival is inkább nincs, mert most a viszonyok annyiban változtak, hogy van felelős minisztériumunk, van parlamentális kormányzat, mig 1861. és 1865-ben csak egy kérdés lehetett, t. i. az ország alkotmányának visszaállítása, és az iránt e házban véleménykülönbség nem lehetett. Akkor arról volt szó, hogy megmutattassák ő felségének, hogy igenis a magyar nemzetnek joga van, elidegenithetlen joga van, régi alkotmányának visszaállítását kívánni. Most a dolog másként áll, most a trónbeszédben számos tárgyak érintetnek meg; ezekre nézve a háznak kötelessége lesz válaszolni. Már hogy a kormány és kormányt támogató párt ugyanazon választ adja ezekre, a melyet az ellenzék fogna adni: én részemről kétkedem; (Derültség. Közbeszólás: Nem is akarja!) és azért czélszerütlennek látom azon eljárást, hogy ezen