Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-27

440 27. országos Ülés június 12. 1869. tassék meg. Nem akarom azért, mert nem kívánom, hogy a 43,416 ujoncz kiállítása következtében a felszerelési és élelmi költségekkel a már különben is elviselhetlemié vált adó szaporíttassék. En tehát, t. ház, az általam elmondott okoknál fogva, a t. honvédelmi miniszter ur által előterjesztett törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Tisza Kálmán: T. képviselő ház! Azt gondolom, midőn legközelebbi teendőinket vagyunk meghatározandók, legelőször is a helyzettel kell tisztába jönnünk. A helyzetet számunkra megállapítja a

XII. és XL-ik t. ez., melynek elseje 1867-ben, másika 1868-banalkottatott. Et. ezikkek alkotásakor, különösen az utóbb emiitettnek hozatalakor, magam is küzdöttem az ellen, hogjr az országgyűlésnek kezei az ujonczmegajánlások szempontjából megköttessenek. Azonban ezen küzdelmem eredmény nélkül maradván, szerintem ma már a megajánlott ujonezoknak számát illetőleg, nem lehet egyébhez jogunk, mint vizsgálni : ha vajon az azon törvénynek értelmében állapittatott-e meg? A mi pedig nekünk, képviselőknek jelenlegi helyzetünket illeti: én azt tartom, most legközelebb nem arról van szó, hogy azon törvényjavaslatot, mely a ház asztalán fekszik, ugy a mint van, elfogadjuk-e vagy nem? hanem arról van szó, hogy elfogadtassék-e az a részletes vita alapjául ? azaz most arról van szó: vajon az mondassék-e ki, miszerint a képviselő ház akar intézkedni a jelenleg fenálló törvények mellett az ország biztosságáról? vagy pedig az mondassék ki, hogy nem akar 1 (Helyeslés.) Most még csak ez a kérdés. Azután, ha a részletekre is áttérünk, és így magának a törvénynek elfogadásáról lesz szó: leszünk azon helyzetbe helyezve, hogy határozzunk a felett: vajon ezen törvény, ugy, a mint az megállapittatott, a többség által el fog-e fogadtatni vagy sem ? En tehát, miután azt akarom, hogy Magyarország — a mennyire ez a jelen törvény szerint egyátalában lehetséges — biztosittassék; nem mondhatom azt, hogy tanácskozni sem akarok a haderőnek kiegészítéséről; és így én az ujonezozásra vonatkozó törvényjavaslatot vissza nem utasíthatom a tekintetben, hogy az a részletes tárgyalás alá vétethessék. En ép oly kevéssé, mint előttem szólott képviselő társam, vagyok barátja a fegyveres békének; azonban mégis igen furcsa eljárásnak tartanám, ha mi kezdenők el azon állapotot, hogy védelem nélkül hagynék magunkat és leszállítanék az egész hadsereget akkor, midőn mások haderejüket emelik, (Helyeslés) és midőn csaknem mindenki azt is állítja, hogy még a meglevő erő mellett sem vagyunk képesek magunkat teljesen biztosítani. (Helyeslés.) Nekem is van e törvényjavaslatra nézve észrevételem; de én azt tartom, hogy nekünk kötelességünk, tanácskozni az ujonezozási törvényjavaslat fölött, vizsgálni: megfelel-e azon törvény az 1S67. XII. és az 1868. XL. t. ezikkek föltételeinek és ha megfelel azon föltételeknek, részemről el fogom azt fogadni; ha pedig nem felel meg, én is ellene fogok szavazni; de nem szavazok annak a tárgyalás alá vétele ellen: mert meggyőződésem szerint, a tárgyalás alá vétel ellenzése azt jelentené, hogy mi nem akarunk intézkedni a haderő fentartása mellett. (Helyeslés.) A mi a Clementis t. képviselő ur által mondottakat illeti,, én magam is helyeslem és aláírom azokat; és remélem, hogy ha nem is ezen alkalommal, de más alkalommal lesz még módunk, együtt küzdenünk és talán nem sikertelenül, hogy teljesüljön azon ezél, mely iránti óhajának a t. képviselő ur kifejezést adott. (Helyeslés.) En tehát a javaslatot — mint mondám — a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, fentartvan magamnak annak elhatározását: vajon azontúl is elfogadom-e azt vagy nem, akkorra, midőn meglátom, hogy azon módosítások, melyek szükségesek arra, hogy'azon javaslat a XH-ik és XL-ik t. czikknek megfeleljen,kőrösztül vitettek-e vagy nem. (Helyeslés és felkiáltások: Szavazzunk!) Majoros István: T. képviselő ház! Minden alkotmányos államnak legszentebb és legmegbecsülhetlenebb kincse a pénzadó megszavazása után a véradó megszavazása. (Zaj. Halljuk! Elnök csenget.) Alkotmányos hadügyminiszterünk véradót kér a nemzettől. Véradót tartozunk ugyan az 186 8-iki törvények értelmében adni; ámbár nem eléggé roszalható azon intézkedés, hog}% fájdalom! tíz évre szabatott meg azon aránytalanul nagy ujonezmennyiség, mely a nemzetibe rovatik. (Zaj. Elnök csenget) A mennyiben pedig a katonaságnál a népesedésnek 4°/

0-a vétetik a halandóság alapjául: az nyilván tanúsítja azt, hogy nem a leghumánusabb bánásmódban részesülnek a katonák az ezredekben. (Ugy van! a szélső' bal oldalon.) Hogy ennyi tenger áldozatot hozzon a nemzet évenkint, az már magában véve eléggé terhes ós súlyos feladat; ha pedig már meghozza ezen áldozatot, és ha már a közös hadsereg eszméje valósittatot, akkor meg is várhatni azt, hogy mégis emberileg bánjanak azokkal, kiket oda besoroznak. Különösen tudomásom van arról (Halljak!) hogy, a hadseregnek bizonyos helyekre átszállásolása, mely részint büntetésből j részint pedig néha más okokból történik, nagyon is. vigyáztalanul eszközöltetik, ugy, hogy a ha