Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-26

426 26. országos ülés június 11. 1869. Deák Ferencz képviselő ur belement a dolog tárgyalásába , a miniszterelnök ur válaszának vitatásába. A kérdést most már nem lehet máskép feltenni, mint igy: akar-e a ház a külön tárgyalásra időt kitűzni, vagy nem? {Helyeslés a szélső bál oldalon, ellenmondások jobb felől.) Tisza Kálmán: T. ház! Igen sajnálom hogy Deák Ferencz képviselő ur ismét nincs jelen, mert annak, hogy tett nyilatkozatom alkalmával sem volt jelen, kell tulajdonítom szavaimnak általa félre magyaráztatását. (Felkiáltások jobbról: Jelen volt!) En nyilvánítottam már az imént, és nyilvánítom most, midőn a helyett, hogy a tárgyalásba bocsátkoznám, a szabályok értelmében a felteendő kérdéshez szólok, hogy én soha sem kértem azt, hogy a miniszterelnök ur feleletében foglalt kérdés, mint elkülönített tárgy tűzessék ki. Hihetőleg nem mondottam, hogy együtt tűzessék ki; de ezt akkor csak azért nem mondottam, mert, midőn szólottam, azon tan, hogy kétfelé lehessen elválasztani e tárgyat, még nem volt felállítva. Egy tárgy van csak szőnyegen: ez a miniszterelnök urnák az interpellatióra adott felelete. Ezen feleletet vagy egészen kell tudomásul venni és akkor mindennek vége van, vagy egészen kell tárgyalás végett napirendre kitűzni. A szabályok tiszta értelme szerint, ez máskép nem is lehet: mert ugyan kérem, mit mondanának önök, hogyha egyik vagy másik miuiszter ur, vagy egyes képviselő, a mint sokszor megtörténik vita közben, kérdést intéz valakihez, ha az akkor jogot követelne, hogy. rá felelhessen? Ez a jog sem a gyakorlatban, sem a szabályokban nincs, ezt én nem is követeltem; és igy én a házszabályok nevében mind a kérdés ellen, mind a végzés ellen, mely azt mondaná, hogy: a miniszter feleletét ugyan nem lehet tárgyalni; de a feleletének egy részét tevő kérdést igen, én részemről szavaimnak minden ilynemű magyarázata ellen tiltakozom. Méltóztassanak a kérdést feltenni és eldönteni. En természetesen meg fogok hajolni a ház többségének akarata előtt, és nem fogom azokra nézve, a miket a miniszter ur kérdezett, válaszomat oly módon előadni akarni, a mely a házszabályokkal meg nem egyeznék. De legyenek megnyugtatva afelől, hogy fogok a házszabályok szerint oly alkalmat találni, a midőn felelhessek azokra, a miket a miniszterelnök ur mondott és a mikre felelni nem nehéz. (Helyeslés bal felöl. Jobb felől: Elvárjuk! Felkiáltások: Szavazzunk!) Elnök: E szerint tehát a t. ház az előbbi elnöki kimondásomat megsemmisíti. {Ügy van! a szélső bal oldalon.) Ez megtörténvén, a többség kívánságára uj kérdést kitűzni kötelességein t. i.: a miniszterelnök ur válaszát a képviselőház tudomásul veszi-e vagy nem? Irányi Dániel: A kérdéshez kívánok szólani. (Zaj. Szavazzunk! jobb felől.) Miután maga az elnök ur csak az imént méltóztatott kijelenteni, hogy ő a határozatot már kimondotta, én azt gondolom, a felett méltóztassék legelőször kérdést intézni a házhoz, ha, az elnök kijelentését kivánja-e megtartani vagy nem? (Zaj.) Gajzágó Salamon: T. képviselőház! {Zaj. Halljuk!) Több képviselőtől halottam, sőt magától az elnök úrtól is, hogy itt határozat volt kimondva. En hivatkozom a t. ház emlékezetére, hogy midőn a t. elnök ur mindjárt a tanácskozás kezdetén Tisza Kálmán képviselő ur nyilatkozatára az ő saját véleményét kimondotta, ezt határozat kimondásnak már csak azért nem vehetni, mert ugyanazon elnök ur rögtön itt a képviselő urnák szót adott. {Helyeslés a jobb oldalon. Zaj. Halljuk! halljuk!) T. ház! Ha az elnök ur azon véleményt, melyet ő elfogadás végett a t. ház előtt elmondott, határozatnak tekintette volna, ugy én felteszem, de hiszem is elnök úrról, hogy többé azon tárgyhoz hozzá szólni épen a szabályok értelmében senkit sem engedett volna. (Ugy van !jobb felől.) Miután pedig ez megtörtént nem csak , hanem Buday Sándor képviselő ur épen az ehiök felhívására szólott a tárgyhoz, ez nem határozat, hanem az elnök oly véleménye lehet csak, melyet a ház elé épen határozathozatal végett terjesztett. Ennek következtében egyátalában nem látom helyét azon kérdésnek, melyet Irányi képviselő tett: hogy t. i. az első határozatot semmisítse meg a ház, mert határozat nem is létezett. (Zaj. Felkiáltások jobb felől: Létezett!) Szalay Sándor: T. ház! Én ugy hiszem, miután az elnök ur a discussio megkezdése után mindjárt kimondotta a ház határozatát; (Közbe szólás jobb felől: Nem mondotta!) annálfogva a kérdés most az volna: vajon a ház meglevő határozatát helyben hagyja-e, vagy nem? (Ugy van! bal felől. Ellenmondás jobb felől.) Elnök: Könyörgök, ne méltóztassanak a forma dolgokról annyit beszélni. En kimondottam a határozatot, arról szó sincs ; {Ugy van! bal felől. Közbeszólás jobb felől: Nem jól tette!) hanem a mint kimondottam, rögtön fölállottj Buday képviselő ur, és ezen határozat ellenében módosítást ajánlott. Méltóztassanak fölvenni, milyen önkény lenne az elnök kezében az, hogy mihelyt valamit kimondott, ahhoz már szólani ne lehessen. (Zaj. Elnök csenget.) Tehát az általam kimondott határozat nem levén helyes, és egy részről megtámadtatván, a t. háztól függ, azt érvényre emelni, vagy nem; de én határozatom-