Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-26

426 26. országos ülés június 11. 1869. Deák Ferencz képviselő ur belement a dolog tár­gyalásába , a miniszterelnök ur válaszának vita­tásába. A kérdést most már nem lehet máskép feltenni, mint igy: akar-e a ház a külön tárgya­lásra időt kitűzni, vagy nem? {Helyeslés a szélső bál oldalon, ellenmondások jobb felől.) Tisza Kálmán: T. ház! Igen sajnálom hogy Deák Ferencz képviselő ur ismét nincs je­len, mert annak, hogy tett nyilatkozatom alkal­mával sem volt jelen, kell tulajdonítom szavaim­nak általa félre magyaráztatását. (Felkiáltások jobbról: Jelen volt!) En nyilvánítottam már az imént, és nyilvánítom most, midőn a helyett, hogy a tárgyalásba bocsátkoznám, a szabályok értel­mében a felteendő kérdéshez szólok, hogy én soha sem kértem azt, hogy a miniszterelnök ur fele­letében foglalt kérdés, mint elkülönített tárgy tűzessék ki. Hihetőleg nem mondottam, hogy együtt tűzessék ki; de ezt akkor csak azért nem mondottam, mert, midőn szólottam, azon tan, hogy kétfelé lehessen elválasztani e tárgyat, még nem volt felállítva. Egy tárgy van csak szőnyegen: ez a mi­niszterelnök urnák az interpellatióra adott fele­lete. Ezen feleletet vagy egészen kell tudomásul venni és akkor mindennek vége van, vagy egé­szen kell tárgyalás végett napirendre kitűzni. A szabályok tiszta értelme szerint, ez máskép nem is lehet: mert ugyan kérem, mit mondaná­nak önök, hogyha egyik vagy másik miuiszter ur, vagy egyes képviselő, a mint sokszor meg­történik vita közben, kérdést intéz valakihez, ha az akkor jogot követelne, hogy. rá felelhessen? Ez a jog sem a gyakorlatban, sem a szabályokban nincs, ezt én nem is követeltem; és igy én a házszabályok nevében mind a kérdés ellen, mind a végzés ellen, mely azt mondaná, hogy: a mi­niszter feleletét ugyan nem lehet tárgyalni; de a feleletének egy részét tevő kérdést igen, én részemről szavaimnak minden ilynemű magyará­zata ellen tiltakozom. Méltóztassanak a kérdést feltenni és eldön­teni. En természetesen meg fogok hajolni a ház többségének akarata előtt, és nem fogom azokra nézve, a miket a miniszter ur kérdezett, vála­szomat oly módon előadni akarni, a mely a ház­szabályokkal meg nem egyeznék. De legyenek megnyugtatva afelől, hogy fogok a házszabályok szerint oly alkalmat találni, a midőn felelhessek azokra, a miket a miniszterelnök ur mondott és a mikre felelni nem nehéz. (Helyeslés bal felöl. Jobb felől: Elvárjuk! Felkiáltások: Szavazzunk!) Elnök: E szerint tehát a t. ház az előbbi elnöki kimondásomat megsemmisíti. {Ügy van! a szélső bal oldalon.) Ez megtörténvén, a több­ség kívánságára uj kérdést kitűzni kötelességein t. i.: a miniszterelnök ur válaszát a képviselő­ház tudomásul veszi-e vagy nem? Irányi Dániel: A kérdéshez kívánok szólani. (Zaj. Szavazzunk! jobb felől.) Miután maga az elnök ur csak az imént méltóztatott kijelenteni, hogy ő a határozatot már kimondotta, én azt gondolom, a felett méltóztassék legelőször kérdést intézni a házhoz, ha, az elnök kijelenté­sét kivánja-e megtartani vagy nem? (Zaj.) Gajzágó Salamon: T. képviselőház! {Zaj. Halljuk!) Több képviselőtől halottam, sőt magától az elnök úrtól is, hogy itt határozat volt kimondva. En hivatkozom a t. ház emléke­zetére, hogy midőn a t. elnök ur mindjárt a ta­nácskozás kezdetén Tisza Kálmán képviselő ur nyilatkozatára az ő saját véleményét kimondotta, ezt határozat kimondásnak már csak azért nem vehetni, mert ugyanazon elnök ur rögtön itt a képviselő urnák szót adott. {Helyeslés a jobb ol­dalon. Zaj. Halljuk! halljuk!) T. ház! Ha az elnök ur azon véleményt, melyet ő elfogadás vé­gett a t. ház előtt elmondott, határozatnak te­kintette volna, ugy én felteszem, de hiszem is elnök úrról, hogy többé azon tárgyhoz hozzá szólni épen a szabályok értelmében senkit sem enge­dett volna. (Ugy van !jobb felől.) Miután pedig ez megtörtént nem csak , hanem Buday Sándor képviselő ur épen az ehiök felhívására szólott a tárgyhoz, ez nem határozat, hanem az elnök oly véleménye lehet csak, melyet a ház elé épen határozathozatal végett terjesztett. Ennek követ­keztében egyátalában nem látom helyét azon kér­désnek, melyet Irányi képviselő tett: hogy t. i. az első határozatot semmisítse meg a ház, mert határo­zat nem is létezett. (Zaj. Felkiáltások jobb felől: Létezett!) Szalay Sándor: T. ház! Én ugy hiszem, miután az elnök ur a discussio megkezdése után mindjárt kimondotta a ház határozatát; (Közbe szólás jobb felől: Nem mondotta!) annálfogva a kérdés most az volna: vajon a ház meglevő ha­tározatát helyben hagyja-e, vagy nem? (Ugy van! bal felől. Ellenmondás jobb felől.) Elnök: Könyörgök, ne méltóztassanak a forma dolgokról annyit beszélni. En kimondot­tam a határozatot, arról szó sincs ; {Ugy van! bal felől. Közbeszólás jobb felől: Nem jól tette!) hanem a mint kimondottam, rögtön fölállottj Buday képviselő ur, és ezen határozat ellenében módosítást ajánlott. Méltóztassanak fölvenni, mi­lyen önkény lenne az elnök kezében az, hogy mi­helyt valamit kimondott, ahhoz már szólani ne lehessen. (Zaj. Elnök csenget.) Tehát az általam kimondott határozat nem levén helyes, és egy részről megtámadtatván, a t. háztól függ, azt érvényre emelni, vagy nem; de én határozatom-

Next

/
Thumbnails
Contents