Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-26

424 26. országos Ütés június 11. 1869. ha akar, de nincs joga a háznak a válaszra határidőt kitűzni. Ezen kijelentésem nem azt jelenti, mintha akár én, akár mások a választ ki akarnók kerülni, (Felkiáltások jobb felöl: De igen! Bal felöl: Nem áll! nem áll!) hanem azt jelenti, hogy mi a tárgyra egész terjedelmében akarunk, ha kell, válaszolni: nem pedig úgy, hogy in principio már el legyen döntve a házban a kérdés, midőn mi arra válaszolunk. Én a házszabályok szerint csak egy kérdést látok lehetségesnek: tudomásul veszi-e a ház a választ, vagy pedig annak külön tárgyalását napi rendre tűzi? (Helyeslés bal felM). Deák Ferencz: T. ház! Én is a kérdéshez szólok. Mindenek előtt előre bocsátom, hogy úgy, a mint Ghyczy Kálmán képviselő ur a kérdést formulázta, azt feltenni nem lehet: mert épen a házszabályok szerint úgy kell e kérdést feltenni, hogy igennel vagy nemmel lehessen rá felelni. Vagy egyiket vagy a másikat kell magában kérdésül feltenni, de a kettőt összetéve felállítani nem lehet. (Helyeslés jobb felől) A házszabályokhoz kell magunkat tartani akkor, midőn épen a házszabályokra hivatkozunk. (Helyeslés, derültség.) A mi a dolog lefolyását illeti: az a következő. A miniszterelnök ur felelt az interpellatióra: mert némely képviselők aggodalmokat fejezték ki némely kijelentésére nézve, a törvény magyarázatát illetőleg. Én megvallom, a tárgynak oly nagy fontosságot nem tulajdonítottam, mint sokan tulajdonítottak. Mert, tegyük fel, hogy a miniszter azt mondotta volna — ugy most mint az első alkalommal — hogy igenis, ö bír azon joggal, miszerint a törvényeket magyarázza: akkor is igen egyszerű lett volna az eljárás. Én részemről, és valószínűleg az egész ház, azt mondotta volna, hogy a miniszter nem bír azon joggal, hogy a törvényeket magyarázza, és ha egyes esetekben tette volna ezt, ezen egyes esetekben feleletre vontuk volna őt; ha pedig nem tudott volna felelni, a háznak joga lenne őt vád alá helyezni, (Helyeslés a jobb oldalon) ha a törvényen túl megy. Azért tehát az interpellatiónak semmi más czélja nem volt, mint az, hogy alkalmat adjon a miniszternek, miszerint azon kijelentését, melyet netán félre lehetett volna érteni, Ő magyarázza meg, azon czélből, hogy azok is, a kiknek ez iránt aggodalmok volt, meg lehessenek nyugtatva. Erre a miniszter felelt. Azt felelte pedig lényegben, hogy concret esetben az, a ki végrehajtja, köteles a törvényt annak valódi értelmében végrehajtani és így köteles azt értelmezni is. Vannak köztünk elegen, kik bírák voltak. Ezek mindnyájan végrehajtották a törvényt annak valódi értelmében. A concret esetben tehát az alsó tisztviselő, az alsó biró magyarázza a törvényt a maga értelmében. Ha helytelenül magyarázta, akkor a felsőbb birőság vagy hatóság megváltoztatja az ítéletet, és más értelmet ad annak a törvénynek, mint az első biró. Ép így cselekszik ezen másod ítélettel a törvénykezési ügyekben a legfelső biró, kitől aztán felebbvitel nincs. A politikai igazgatásban pedig minden egyes tisztviselő, a ki a végrehajtással meg van bízva, magyarázza a törvényt. Ha ő concret esetben ugy magyarázta a törvényt, hogy sérelmet okozott valakinek, az illető lépéseket tesz azon hatóságnál, mely alatt azon tisztviselő áll. Ez ismét azt mondja: helyes vagy nem helyes volt a magyarázat. Végre az egész kormányzásra nézve a minisztérium köteles végrehajtani a törvényt azon értelemben, melyben azt helyesnek látja. Haroszul magyarázta, feleletre vonathatik. Ezen concret esetben való magyarázat egészen más dolog, mint azon magyarázása a törvénynek, melyet az 1790. törvény a törvényhozásra bizott. A legnagyobb fonákság volna, ha az idézett törvény azt értette volna, hogy mihelyt kétség támad valamely törvény értelme felett, az mindaddig függőben maradjon, mig a törvényhozás meg nem magyarázza. Ha ez állana, egyetlenegy peresesetet sem lehetneeldönteniésaközigazgatásban számos dolog elintézetlenül maradna. A miniszter ur felelt az interpellatidra. Ezen feleletre nézve a háznak joga van nyilvánítani, hogy tudomásul veszi-e azt, vagy nem ? mert ha nem veszi tudomásul, akkor majd tárgyalásra fog az kitüzetni. Vannak, a kik nem akarják csupán tudomásai venni a feleletet, hanem tárgyalásul akarják kitűzni; vannak, a kik a felelettel meg levén elégedve, azt csupán tudomásul veszik. Azt pedig, bogy a ház többsége mit akar, vajon tárgyalni akarja-e a feleletet, vagy tudomásul veszi-e? ezt csak szavazás utján lehet kitudni. A correct kifejezés ugyan az, mely a házszabályokban is foglaltatik, t. i hogy tudomásul veszi-e? de azért ne csináljunk magunknak illusiót: mert a ki azt mondja, hogy tudomásul veszi a feleletet, az azt is mondja, hogy meg van nyugtatva általa* mert ha nem volna megnyugtatva a felelet által, kötelessége volna megmondani, hogy miért nincs, s akkor azt tárgyalni kellene. (Helyelés a jobb oldalon.) Ez a dolog lényegére vonatkozik. A mi már most a miniszterelnöknek beszéde végén oda vetett kérdését illeti: arra nézve, és az egész tárgyalásba belebocsátkozni minden képviselőnek joga van, és igy Tisza Kálmán képviselő urnák is. O azonban nem ereszkedett bele, hanem azt mondta a miniszter nyilatkozatára,