Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-24
24. országos ülés hogy ilyent a szerencsésebb nemzet ne érvényesítsen tovább, mint mennyire az önmagától előáll, ne fokozza semmikép annak súlyát, midőn kevésbbé áldott néppel érintkezik: nehogy az utóbbi amazt dölyfösnek mondja és megtagadja attől a barátságos összeköttetést. (Nyugtalanság. Eláll!) Ebből következik, hogy ha eddig a különajkuak a magyartól igazságot követeltek, most már ezen a sor önkényt és felhívás nélkül megadni a méltányost is, megszüntetni felsőbbségi követelését, az arísztokratiát, nemcsak a törvényben, hanem a társaságban is, hogy igy annálinkább győzhessük meg őket s általok külföldi rokonaikat is szándékunk tisztaságáról, mindnyájunk érdeke közösségéről. (Nagy zaj. Eláll!) Erre pedig a Keleten vajmi szükségünk van, ha magunkat nem ámitjuk nyugati szomszédaink állítólag- nagy rokonszenvével s azzal, hogy majd ők segítik a magyar elemet felsőbbsége fentartásában, aristokratiájának megörökítésében. És vajon minő érdek késztetné őket erre? holott csakis gyöngeségüuk, hazánk külön nemzetiségeinek súrlódása, egymásközti fondorkodása tarthatja fen azon gyarmati helyzetünket, melyet az úgynevezett örökös tartományok diplomatiája, kereskedése és ipara oly nagy készséggel zsákmányoltak ki eddig. (Nagy zaj. Eláll!) Nem állok el. E kedve s mint ő hiszi praescribált joga csak akkor szűnik meg, ha a minden természetes körülmény által feltételezett nagy s egységes Németország létrejővén — mert hiszen a prágai szerződések sincsenek biztositva örökre — a bécsi diplomatia, kereskedés és ipar-nagyobb s méltóbb álláspontról ( tekintend kelet felé. (Nagy zaj. Eléli!) Atalán a diplomatiának átka a mesterkélés. Követői behunyják szemöket az egyszerű, a természetszerű előtt, az erdőt nem élő, hanem kandallójuk fája után akarják megismerni, nekik Kolumbus tojása nem kell s ezért nem is várhatjuk tőlük az amerikai .szabadságnak importatióját Európába, jámborságukban hiszik, hogy a gravitatio törvényét is megváltoztathatják s elvezethetik az örökös tartományokat Nemetországtól Magyarország felé, még pedig nem a mi érdekünkben. Csodálatos, hogy ezen hamis felfogás daczára egy mégis sikerült a bécsi diplomatákBak : rábeszélni többségünket Abaeíard példájának atánzására, s ime Heloisájok még ezen áldozattal sincs kielégitve. (Nagy zaj. Eláll!) Nem állok el. (Derültség.) Természetes, hogy ily diplomatikus politikával, minőt alkalmazott a nyugat századok óta irányunkban, nem élhetünk keleti szomszédaink irányában. (Nagy zaj. Eláll!) Ellenkezőleg élnünk kell a természetadta körülményekkel, földjúnius 4. 1869. 333 irati közös helyzetünkkel, a Dunát kell tekintenünk közös élet-üterünknek, mely természetes szalagként köti össze a partján lakó nemzeteket » forrásától torkolatáig; de mivel forrása nem ered az örökös tartományokban, nem ezeket egyedül, hanem egész Németországot fűzi Magyarországhoz és mindkettőt együtt a kelethez, mely a szabadságot és önállást már azon rövid idő alatt is, miben élvezi, nagy kincsként tanulta kedvelni... (Felkiáltások: A dologra! A dologra!) Ez a dologhoz tartozik, különben mindjárt vége lesz. (Derültség) ... tisztelni, s belépvén igy az európai népek alkotmányos polgári társaságába, megfogja érteni, hogy nem éjszaktól, hanem nyugattól kell várnia üd^ét, mert csakis igy tarthatja meg ama méltán nagyrabecsült kincsét. (Nagy zaj. Eláll !) E szerint, ha hajdan a török despotismus ellen csaknem egyedül állottunk, jelenleg több nemzet társaságában állandunk az orosz absolutismus ellen, ha t. i. helyzetünket eszélyesen birjuk felfogni és felhasználni s nem tekintendjük azt többé a diplomatia mesterkélő szemüvegén. (Nagy zaj. Eláll!) Indítványozom tehát, hogy ott, hol a válaszfeliratban megnyugvásunkat a béke további fentartásának reményében kijelentjük, fejezzük ki egyszersmind abbeli. óhajunkat, mely szerint a magyar minisztérium külpolitikájának fő feladatatául tekintve az aldunai tartományokbeli eseményeknek különös figyelembe vételét, ezen herczegségekkel számos közös érdekeinknek folytonos fejlesztését és a köztünk és közöttük való legbarátságosabb viszonyoknak állandó fentartását és nevelését. (Nagy zaj. Eláll!) A trónbeszéd, mint mondám, hasonlót jelez, midőn felszólit „azon állásunk méltó betöltésére a melyét az ujabban rendezett közjogi alapokon az államok sorában elfoglaltunk mint a nyugati cultufának egyik őre és tényezője." (Nagy zaj. Eláll!) Csakhogy itt az utolsó tétel némi ellenkezést mutat az előbbivel: mert az őrség, kivált az előőrség természete kívánja, hogy minél kö«zelebb álljon az őr a felvigyázatára bízott tárgyhoz: az „ujabban rendezett közjogi alapok" pedig az őrködés helyét eltávolítják Magyarországból Bécsbe, s mig a második pont minket, magyarokat hl fel az őrködésre, e tiszt tettleg a bécsi minisztériumra van bizva. Végre nem láthatni át világosan: hogyan lehetnénk mai állapotunkban tényezők, holott a valóságos tényező szabadságot és önállást követel minden eljárásában? (Nagy za]. Eláll!) De támadhat még e kérdés is : vajon keleten a magyar érdek ugyanazonos-e a Németországtól különvált bécsivel ? vajon, ha most ilyen volna is, ugyanazonos leend-e jövőre is? továbbá