Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-22

32g 22- országot ülés június 2. 9859. kérdésben; harmadszor ott, hol a béke fentartá­sának kívánságát fejezi ki. A határőrvidék kérdését illetőleg, igen jól tudjuk, hogy ezea vidéknek csak egyik része terül el a Duna mentében, legnagyobb része azonban a Száva, mentében és a tengerparton terül el. E kérdés bizonyára az összes törvényhozást, és Szent István koronájának jogait érdekli; hanem annyi bizonyos, hogy legközelebbről érdekli hor­vát testvéreinket: és az ő nézetöket, az ő kíván­ságukat nekünk kiváló figyelemmel kell kisér­nünk. Ok ismerik legjobban azon vidéknek cultu­ralis fejlődését, ők tudják legjobban, hogy száz, sőt némely helyeken másfél száz, két száz esz­tendei intézmények egy toíl vonással egyszerre el nem töröltethetnek, a nélkül, hogy zavarok és zavargások ne történjenek; (Helyeslés a jobb ol­dalon) mi pedig igen jól .tudjuk, hogy senkit sem szabad boldoggá tenni akarata ellen: mert ha akarata ellen akarjuk boldoggá tenni, igen köny­nyen meglehet, hogy az ellen protestál. (Helyes­lés,) Ugyan azért — hiszen épen a baloldal mondta azt, hogy a rögtönzéseket kárhoztatja — azt hiszem, ha valahol, ezen kérdésben kell tar­tózkodnunk a rögtönzésektől, és ezen kérdésnél különösen figyelembe kell vennünk azt, hogy a poli­tica az exigentiak tudománya; már pedig azt hi­szem, ha az exigentiákat figyelembe veszszük, ugy semmiké^) sem fogjuk máskép a határőrvidék vi­szonyait elrendezni, mint fokozatosan. Egy tollvo­nás, egy országgyűlési határozat több bajt csinál­hatna ott. mint a mennyit képesek volnánk azu­tán gyógyítani. (Helyeslés.) Epén ezen nézet áll Dahuátországra nézve is : ha meggondoljuk, hogy a mostani Dalniatia nem a régi Dalmatia, hogy vannak oly részei, mint például, Eattaro, a, mely soha a régi Dalmát­országhoz nem tartozott — hiszen az Albánia és Epirus volt — ha azt nézzük, hogy voltak egé­szen független részei, igy Ragusa, mely köztársa­ság volt. melyre soha ki nem terjedett Szent István koronájának joga. Mert hiszen csak fel nem fog­ják hozni önök, uraira,azt,hogy volt idő, midőn a ragusai független köztársaság a velenczei köztár­saság ellenében Nagy Lajosnak védkarját hivta föl, és őt védurának, de nem ám souverainjének, ismerte el; ez mindig függetlenül állott, a ma­gyar koronához soha sem tartozott. Azt kívánják, hogy mi ezen kérdést azzal kezdjük: mondjuk ki, hogy a magyar koronánalt joga terjed eddig meg eddig, és eloszszuk azt az országot, a mely most együvé tartozik és megszokta, hogy együvé tar­tozzék. Ha tekintjük továbbá, hogy Dalmatiának egy része határőrség, és egy másik részét négy századon át Velencze birta volt; ha tekintjük to­vábbá, hogy a dalmátoknak is csak van az a joguk, melyet mi is igénylünk magunknak, azt mondaniok: nihil de nobis sine nobis; ha te­Irintjük, hogy nekik is van alkotmányuk, van kő­vetjök, van alkalmok arra, hogy kimondják a maguk akarajukat és kívánságukat: (A lal ol­dalhoz fordulva) bizonyára nem fogják tőlünk azt kívánni, hogy egy tollvonással, egy határo­zattal mindjárt beavatkozzunk oly kérdésbe, a mely által mindenesetre egy részről a birodalmi tanácsot, más részről Dalmátországot megsérte­nék, ha a nélkül, hogy megkérdeznők egyiküket is, tudtuk nélkül intézkednénk; nem fogják kí­vánni, hogy ugy járjunk el, vagy jogainkat oly módon akarjiik beigtatni — ha csak a feliratba is — hogy azon gyanút ébreszszük, mintha mi foglalni akarnánk: mert ha ezt teszszük, a dalmát kérdést mindjárt- az első lépésnél elfojtjuk, elöl­jük. En azt hiszem, az ildom egy szóval sem en­ged többet mondanunk, mint a mennyit a bizott­ság válaszfelirata mond. (Helyeslés.) Ha pedig arról van szó, hogy a béke kíván­ságának kifejezésében gyengébben szólunk; legyen meggyőződve Debreczen városa érdemes képvise­lője és higye el nekünk — hiszen a hitre hivat­kozik ő is.néha — higye el nekünk, hogy pár­tunk oly erővel ós oly tekintélylyel bír, hogy a nagy szavakat bátran nélkülözheti (Helyeslés jobb­ról, mozgás a hal oldalon); higye el, ha mi halkab­ban szólunk is, mint tán az ellenzék, a mi sza­vunk azért eljut mind Parisba, mind Berlinbe; (Helyeslés jobbról) s meg lehet győződve, hogy ott sokkal inkább arra figyelnek, mit beszél itt, bár halkabb hangon a többség, mintsem arra, mit mond emeltebb hangon az ellenzék. (Ugy van! jobb/61. Egy hang a bal középről: majd meglátjuk!) Egyébiránt távol legyen tőlem, hogy én a balközép felirati javaslatának akár loyalitását, akár szabadelvűségét legkevésbbé is kétségbe von­jam. Tökéletesen elismerem, hogy loyális és sza­badelvű. Igen sok kérdésben eltérünk ugyan egj­mástól a részletekben, hol a fődoíogban összhang­zásban vagyunk; de egyátalában nincs ós nem is lehet kifogáson! az ellen, hogy az ellenzék mind a mieinkkel megegyező, mind eltérő nézeteit ki­fejthesse. Olyan azon válaszfelirat, mint egy szé­les, sekélyes, sima folyam, mely végre is nem fog bennünket semmikép akadályozni az előhaladás­ban, de mindenesetre veszélyessé válhatik az ál­tal , hogy a természet által föltételezett gravi­tatió törvényei szerint máshová folyhat és utol­jára bele fog szakadni egy keskenyebb, zavaro­sabb és mélyebb folyóba, mely partot mos (Ellen­mondás bal jelöl), melyre nézve nekem nagyobb aggodalmaim vannak. Mert világosan kimondom, hogy ama párt egyik vezérszónokának azon ki­jelentése, mely szerint a forradalommal egyáta-

Next

/
Thumbnails
Contents