Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-21

320 21. országos ülés jnnius 1. 1869. ket is erkölcsileg kényszeríteni akar az elállásra. Én azonban nem tartózkodom kijelenteni, hogy én az absolutismus egy nemének tartom azt, a mi itt történt. Mihelyt ugyanis a trónbeszéd fel­olvasása után az erre adandó válasz feletti ta­nácskozás folyamában Deák Ferencz elmondta nézetét, a jobboldal a tárgyat befejezettnek tekinti. Azaz a trónbeszéd elmondatott, Deák beszélt, e két tényező elintézte az egész dolgot; ti többiek haza mehettek. (Derültség a szélső hal oldalon.) Én ezen morált el nem fogadva és ezen pressió­nak nem engedve, észrevételeimet ezen tárgyra nézve igen rövidre szorítva, elmondani bátor le­szek, megjegyezvén, hogy mondandóim kilencz tized részét elhagyom. (Halljuk!) Az 1865-ben a képviselő választások alkal­mával ugy szólva az egész ország a pragmatica sanctio alapján állott, s méltán is, mert állhatott ezen alapon mindaddig, mig a personal unió va­lóságos reál unióvá nem változtattatott. De a 67-es bizottság többségének javaslata ellen, mely később törvénynyé vált, aggodalmas kételyek keletkeztek a nemzetben, és én megvallom, hogy aziránt tisz­tába jönni most sem tudok, hogy a jobb oldal vezérférfiának mily ezélzatai lehettek a közjogi alap megoldására nézve 1866-ban azon esetre, hogy ha Königratznól a fegyverek Ausztriára nézve kedvező eredményt hoztak volna; nem va­gyok tisztában akkor, hogy ha tekintem a több­ségnek az 1848-iki törvényekkel ellenkező és mindenesetre jogfeladó politikáját, a königrátzi csata vesztesége után. Óhajtottam volna t. Deák Ferencz képviselő ur előtt szólani a czélból, hogy — nem ugyan ugy, mint ez a miniszterhez szokás—interpellatiót intézzek hozzá, de mint oly taghoz, ki szerintem , miután a minisztérium is az ő művét ismeri el alapul, minden esetre felül áll ezeken. Momdom föl akartam őt kérni: vála­szolna arra, hogy mi történt volna akkor, ha a königrátzi csatában győztünk volna ? De ezen kér­désen most tul vagyunk, miután Deák Ferencz már elmondta nyilatkozatát a felirati vitában; és habár szólott* is a porosz háborúról, ezt csak mellesleg tette és a fönebbi kérdésre nézve nem nyilatkozott. Annyi bizonyos, hogy azon elvekből, melyek az 1865-ben általa készített feliratokban foglaltattak, igen kevés marad fön azon beszédé­ben, a melyet ez alkalommal a t. képviselő úrtól hallottunk. En azonban az 1848-ki elvekhez, és az 1865-ki főuratoknak szelleméhez, nem pedig ezen elveknek a többség által 1866-ban való ferde alkalmazásához ragaszkodom (Helyeslés bal felől.) és óhajtom azt nemzetem boldogitására valósí­tani. Volnának észrevételeim körülbelül 7 — 8 pontra, melyeket több, jelenleg távol levő képvi­selő felhozott: miután azonban azok nincsenek jelen, az idő minden percze pedig drága, a há" zat ezzel fárasztani nem akarom. (Helyeslés.) Felelek csupán Kautz Gyula képviselő ur­nák egy megjegyzésére. 0 ugyanis teljes lélek­kel, meggyőződéssel, tűzzel intézte hozzánk azt a felhívást, hogy: baloldaliak, jertek át a mi tá­borunkba ! Lehetetlen, hogy szintén tűzzel és lé­lekkel ne intézzem ugyané meghívást a jobb oldalhoz: nem azért, mintha e tekintetben pár­tomnak kiküldött meghívó tagja volnék; hanem csak saját szakálamra és az etiquette törvényei szerint]; tanácslom pedig neki ugyanazt, amit ő nekünk tanácsolt, és igy szólok: mondjanak le önök hivatalaikról, térjenek a mi táborunkba és valahára erős és biztos alapon nyugtassuk meg e sokat szenvedett hazát. A többek közt, minthogy a megye institu­tiójának felhozása igen gyakori volt, legyen szabad Tóth (nem Paulini-Tóth) Vilmos egy ré­gibb beszédére egy észrevételt tennem, ki római ! augurokat szokott czitálni és magyar augurrá I kívánt lenni, midőn a megyei institutiót önma­gától összeomlónak kijelenté. En ezen jővendöl­getésére rámutatok Tisza Kálmán felirati javas­latára, szintén egy római augur szavait idézvén: Ajo te Aeacidas romanos vincere posse. Pártolom Tisza Kálmán felirati javaslatát. (Helyeslés a hal oldalon.). Szathmáry Károly: T. ház! Miután az idő szerintem sokkal drágább és nagyobb be­csű, mint az, a mit én a lefolyt vita után még mondhatnék, ezennel azon nyilatkozattal, hogy a Tisza Kálmán által benyújtott javaslatot pár­tolom, a szótól elállók. {Helyeslés.) Pécsy Tamás: Én is hasonlóképen el­állók a szótól, kinyilatkoztatván, hogy a Tisza Kálmán által benyújtott javaslatot pártolom. Majoros István: T. képviselőház! En kívánatosnak tartanám a további tárgyalást, mi­után ezt oly fontosnak hiszem, miszerint min­den képviselő urnák kellene — véleményem sze­rint —- nyilatkoznia azon nézetben, melyet ma­gáénak vall: mert a haza sorsát és javát nem lehet pár szóval, nem lehet pár perez és nap alatt megbeszélni; hanem csak hosszabb és minden tekintetben kimerítő tanácskozás által lehet eldönteni. Mindamellett belátva, hogy azon elvek, melyeket én képviselni sze­rencsés vagyok, már teljesen és tökéletesen ki vannak merítve, és látva azon türelmetlensé­get is a t. ház tagjai részéről és a háznak több oldaláról, mely tanúsítja, hogy ezen tanácsko­zást továbbra nyújtani nem akarja: magam ré­széről is többi társaim példáját követve a 48-as párt szellemében szerkesztett és beadott válasz­felirati javaslatot pártolom és a szótól elállók. (Helyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents