Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-21

21. országos Dlés június 1. 1869. 315 zeni Pest belvárosa igen tisztelt képviselőjének, Beák Ferencznek most mondott szavait, melye­ket itt jegyeztem föl. (A dologra!) Ismétlem te­hát, hogy nagyobb volt bennök a félelem és ag­godalom, mint a haza geniusában vetett bi­zalom. A mi a trónbeszédet illeti, annak eszméjét, illetőleg azok más rendezését óhajtottam volna. Végén biztosítja a békét! Ezt előzőleg 7 — 8, — gondolom, parlamenti nyelven alineának mond­ják — alineával beszél: „helyes takarékosságról, sulyegyenről, pénzügy szilárd alaponi rendezésé­ről. " Ezt én a békének nem eléje, de utána óhajtottam volna tétetni. Mert hisz végtére is a dolgok logikája, de meg Plutareh okoskodása szerint is (Zaj jobb felől) kérem, ő arról, mit mondandó leszek, egy vastag könyvet irt. Tehát végtére is: a tyúk költi ki a csirkét, nem a csirke költi ki az anyját. Ha a pénzügy ren­dezve van, ha az erszény tömött, akkor a kor­mányoknak igen gyakran viszket a markuk! Ve­rekedhetnének, mint mondani szokták: a kard is kivágyik hüvelyéből! Ellenben a béke eszközli a jólétet, ha eszélyesek vagyunk, és nem folyta­tunk folyvást anyagi érdekeink ellen 10 eszten­deig 800 ezer katonával háborút. A két tétel közt egy kis ür támadna. Ezt szerettem volna én egyelőre áthidalva, utóbb betöltve látni a béke garantiája felé törekvésnek legalább jelzésével; miszerint a kormány óhajtja, akarja, gondol reá, hogy a 800,000 katonát folyvást 10 éven át ne vegyék igénybe; sőt évenkint részletenkint haza bocsássák! Ha a béke biztos, mire akkor ily roppant hadsereg ? {Nagy zaj jobbról; helyeslés bal felől.) Hallom az érveket: mig a hadsereg igy áll, ad­dig biztos a béke! Ha a hadsereg apad, fogy a békekilátás! Es mit tennénk, ha rögtön megtá­madnának? Felelet: ha rögtön megtámadnának, a cadrek fentartása mellett a hazabocsátottakat is rögtön összeszednék, s egynehány nap alatt az ellenség elé állítanék őket! A mi a haderőt illeti, én azt nem óhajta­nám apasztani, sőt növelni! Csakhogy más ala­pon: Ivánka Imre ur eszméje szerint: a honvé­delmi rendszer terjesztése által. Ez az igazi had­erő : ez békében dolgozik és olcsó, mig a harez­ban biztos, mert tudja, miért harczol, mert a trón, alkotmány és haza szeretetének szelleme vezérli. Mert mai napon nem az összetákolt egységes hadsereg xerxesi tábora győz már a csatákon, nem is agyútűs cső; de a szellem, mely a gyútűs csővel irányoz. Igaz, hogy ily haderővel soha sem lehetne visszafoglalást kez­deni; de örök időre megvédené az alkotmányt a kabinetpolitika, s századok múlva is: az akkori uralkodót önmaga ellen! Ez lenne igazi hű őr. a trónnak, védője az alkotmánynak, testvére a népnek. A mostani hadsereg xerxesi tábora csatában nem véd, békében fölemészt. íme. a trónbeszéd az idő reformjáról beszél: megmarad-e egész súlyában? az itt a kérdés. Ily hadsereg mellett nem lehet leszállítani. Tehát másképen rendezni? Egyik emeltyűről a másikra rakni, hogy arányosan nehezüljön a súly? Hátha a roppant súly anyagi jóllétünk mindén emeltyűjét összetöri, hová rakodunk át akkor? Nem önámi­tás ez a másképeni rendezésbe vetett nagy re­ménység? Nem hasonlit-e ez a gazdálkodás az egyszeri pazarló arányosított gazdálkodásához, ki azon kezdte a takarékosságot, hogy miután a jobb zsebéből nagyon sokat költött, már most a bal zsebéből is költsön ugyanannyit?! (ügy van! Helyes! Nagy zaj bal felől.) E hadsereg a Da­naidák feneketlen hordója: elnyeli a tengert, s a kirohanó ár talpunk alól kimossa a főidet. Hy hadsereg mellett hova jutunk végre ? Oda, hová az egyszeri spanyol, kinek utoljára már nem volt egyebe, mint egy nagy csöröm­pölő kardja, meg egy rongyos köpönyege. (Nagy zaj. Helyes! bal felől. Atalános derültség.) Es miután egy rongyos köpönyeghez jutot­tam, azt hiszem, hogy abban a köpönyegben vi­sitet csinálhatunk államadósság ő nagyságánál. Mikor ő nagysága kezével, az adósság túl­ságos mérvbeni elfogadásával kínáltak meg be­nünket, azt mondták; áldozatot kell hozni, ezt kívánja a hatalom, ezt a szomszéd népek be­csülete. A magyar ember soha sem volt siket, mikor becsületről volt szó; — ime egész alkot­mányát erre alapította. Vajha ezen szép tulaj­donát megtartaná akkor is, a mikor saját fiai irányában saját adósságait kellene törleszteni! A forradalom tömérdek családot tett tönkre. Ismerek én is egy iparos családot, mely több ezer forint ára nyerget szolgáltatott a magyar kormánynak. Es ezen adósság még mai napig sincs kifizetve. Pedig azt kívánja a nemzet sa­ját becsülete : és erre nincs pénz, ugy-e? ha­nem volt, van és — ugy látom — lesz is bi­zonyos egyének nyugdijaztatására. Es nem csak pénz nincs, hanem papir sincs, a melyen erkölcsi elismerést adnának az 1848-iki honvédeknek! De térjünk vissza az államadósság törté­netére. Alig hogy elfogadtuk az államadósságokat, Bécsben a couponokat megadóztatták, mi pedig mai napig is hiven fizetjük járulékunkat. Ok az adósság csinálok, és ők lealkudtak kötelezettségük­ből, mi, a kik abból egy részt elfogadtunk, foly­vást híven strázsáljuk az ő becsületüket. (Helyes­lés balról.) Van egy vig-játék . . . (Halljuk!) A szin­3 pad az élet tűkre (Halljuk!) Van egy víg-játék, 40*

Next

/
Thumbnails
Contents