Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-21

21. országos ölés Meggyőződésem a kiegyenlítésre nézve, mint említem, hosszas s higgadt megfontolásnak, szenvedély s önérdek nélküli elhatározásnak volt eredménye; s mégis, ha valaki olyan érvekkel, melyek a tárgyból magából meritvék s magára a kérdésre vonatkoznak, s melyeket én a vitatkozások hosszas folyama alatt nem hallottam, nem ismertem, meggyőz arról, hogy e kiegyenlítés káros, sőt veszélyes: vagy hogy nem csak képzeletben, nem csak elméletben, hanem gyakorlati valóságban is keresztülvihető egy más, jobb, czélszerübb módja a kiegyenlítésnek, mely nagyobb veszély nélkül hazánk jövendőjét inkább biztosítja, s az országot boldogabbá teszi: kész vagyok minden pillanatban azokkal egy térre lépni, kik az ily jobb módot javaslatba hozzák. (Elénk tetszés.) De mig meggyőződésem érvekkel megingatva nincs, első és szent kötelességem ahhoz ragaszkodni. Két körülmény változtathatja meg nézetemet: vagy ujabb s eddig nem ismert alapos érvek és okok, vagy azon tapasztalás, hogy csalódtunk, midőn a kiegyenlítést veszélytelennek hittük, mert a gyakorlat igazolta az ellenkező véleménynek aggodalmait. Figyelemmel kisértem s olvastam az előttünk fekvő válaszfelirati javaslatokat és a tárgy fölött most elmondott beszédeket; de nem találtam azokban semmi uj érvet, mi a kiegyenlítésnek 1866-ban és 1867-ben részint a bizottsági, részint az országos ülésekben hosszasan folyt tárgyalásánál — talán még több szabatossággal — el nem mondatott volna. Mindazon érvekre pedig elmondottuk mi is akkor terjedelmesen ellenokainkat és czáfolatunkat. A két évi gyakorlat sem mutat arra, hogy a kiegyenlítés ellen fölhozott aggodalmak valósulnának, mint például hogy az közös parlamentre vezet, hogy Magyarország mintegy absorbeáltatik a többi tartományok delegatiója által s nem lesz az a kellő befolyása a tárgyalásokra és határozatokra, melyet mi attól a paritás alapján reménylünk: mert ime, két delegatio működött már azóta s ellenkezőt bizonyított. Fölhozták részünkről a kiegyenlítés jótékonyságának bizonyítására az élénkebb forgalmat, iparunk s kereskedésünk emelkedését. Nem u

gy értjük mi azt, mint egy képviselőtársunk ezafolatában fölhozta, mintha mi ezen élénkebb forgalmat és kezdődő emelkedést magunknak tulajdonítanék. Jól tudjuk mi is, hogy ez még csak első kezdete az emelkedésnek. Jobb termések, jobb árak, s a más országokban is megindult élénk forgalom okozták ezt nem csekély részben s elemi viszontagságok, vagy más szerencsétlenség egy időre ismét visszalökhet bennünket. Magunknak, s egyedül magunknak tulajdonítani KÉPV. H. NAPLÓ. 18-f-f. i. június 1. 1869. 3Q5 mindazt, a mi e téren kedvező bekövetkezett, épen oly fonákság volna, mintha valaki azt akarná elhitetni másokkal, hogy a közelebbi földrengéseket a többség., a kormány és a kiegyenlítés okozták. (Derültség.) De annyi mégis igaz, hogy: ha a kiegyenlités meg nem történik, vagy ha a kiegyenlités oly káros és veszélyes volna, mint némelyek hiszik, még a jó termés mellett is, aligha bekövetkezett volna még anynyiban is, a mennyiben ez megtörtént, a hitel, a forgalom, a keresetmód, ipar és kereskedés emelkedése. De valamint az ez alkalommal előadott szónoklatokban semmi uj érvet nem találtam a kiegyenlités ellen, melyet már a múlt években nem vitattunk volna meg: ugy fölöslegesnek tartanám régi érvekre, melyeket hallottunk és tehetségünk szerint megczáfoltunk, most ujabban felelni. Előkereshetném én is akkori felszólalásaimat, adhatnék azoknak ujabb alakot, felékesíthetném szóvirágokkal ; de azért beszédemnek magva, az okok és az érvek csak azok maradnának, a mik akkor voltak. Ily beszédek több kárt okoznának, mint hasznot, mert csak az időt rabolnák el szükség és czél nélkül. A mi a reform kérdéseinek némelvek által követelt ideiglenes elhalasztását illeti, véleményem szerint a dolog következőkép áll: Van egy kiegyenlités, mely a törvényhozás rendes utján jött létre, és mely államjogi viszonyai uk alapját vetette meg. Ez a kiegyenlités sokaknak nem tetszik. Okkal nem okkal, azt most nem vizsgálom, de nem tetszik. Mi ugyan nem tartjuk okaikat alaposaknak, de ők alaposaknak tartják azokat: mert játékot ily komoly dologból bizonyosan ok nélkül nem űznének. Szóval, nekik a kiegyenlités nem tetszik, azt a reformok biztos alapjának nem tekinthetik, és mindenekelőtt a kiegyenlítést óhajtják megváltoztatni. Ha már mi csak azért, mert vannak, a kik ezen kiegyenlítést lényegében meg akarják változtatni, a reformokat, melyek az egész ház nézete szerint oly sürgetőleg szükségesek, el akarnók halasztani és előbb a kiegyenlítést vennők ismét tüzetes tárgyalás alá, sajátságos circulus vitiosusba jutnánk: mert hiszen, ha uj kiegyenlités jönne is létre, ha az, az ellenzék kedve szerint történnék is meg, bizonyosan lenne egy minoritás, niely azzal sem volna megelégedve, és akkor évről évre újra és ismét újra a már megkötött kiegyenlités megtartása vagy megváltoztatása felett vitatkoznánk, ugy hogy a szükségeseknek ismert reformokra idő nem maradna. (Helyeslés jobb felöl.) Hozatott fel az ez alkalommal elmondott beszédekben számos kifakadás törvényeink, institutióink hiányaira, sőt hibáira vonatkozólag. 39