Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-20
300 20. országos ülés május 31. 1869. rehányásaira feleljek, melyeket ő ezen oldalnak tett, midőn azt monda, hogy mi mindig recriminatiókkal töltjük az időt, hogy mi a népet beválthatatlan ígéretekkel ámítjuk. En nem láttam még senkitől, hogy bebizonyította volna, hogy mi valamit ámítással tettünk; nem láttam, hogy valaki okiratot tudott volna felmutatni; hanem a miket a mi részünkről mondtak, hogy pénzzel vesztegetések történtek, azt én okiratilag fogom önöknek bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Nem magán ember kezéből ment a pénz, hanem a főispán kezéből; nem magán ember irta a levelet, hanem egy választási elnök elküldvén egy másik választó kerület választási elnökét, hogy az, a pénzt elhozza. Miként jutottam 611 CZCIÍ okirathoz, az nem tartozik ide; hanem annyit nyilváníthatok, hogy becsületes utón jutottam hozzá. Az okiratot felolvasom, mert üdvös tanúság vonható belőle. Az okirat aláírója Gróóes Gyula, a ki Henszlmann barátomat szerette volna a mohácsi kerületben megbuktatni és ott összeirási és választási elnök volt; a másik férfiú pedig ki az okiratban megneveztetik, engem szeretett volna megbuktatni, neve Koszicz Szilárd választási elnök a pécsváradi kerületben. Az okirat igy szól: „Méltóságos főispán ur! Midőn méltóságodnak szerencsés volnék jelenteni, hogy a mohácsi választókerületben a Deák-párt győzelme biztosnak mondható, következőkre vagyok bátor méltóságodat felkérni: Koszicz Szilárd által szóval előadandó okoknál fogva, mindenek előtt legalább még 1600 ftra van szükség. A szóban és hangban kifogyván, igen czélszerü volna, ha méltóságod folyó 17-ére estére néhány ösmeretes és jó hangú egyént ide kiküldeni sziyeskednék. A remélt örvendetes sikert haladéktalanul fogja méltóságoddal közölni. Mohácson 1869. márczius 16-án alázatos szolgája Goócs Gyula s. k. a Tehát az egyik elnök beküldte a másik elnököt a pénzért a főispánhoz. (Felkiáltások jobbról: Ez nem bizonyít semmit!) Rudnay István: Vajon hiteles-e azon okirat: 1 Tessék átadni. Dietrich Ignácz; Ezennel kijelentem, hogy nem csak ezen okiratot teszem le a ház asztalára, hanem, hogy ezen iratnak valódisága bebizonyittassék, szereztem magamnak egy tárgyalási eredeti jegyzőkönyvet, melyet ugyanezen levélnek irója saját kezűleg irt és aláirt. Ennek eredetijét is idecsatolva le teszem a ház asztalára. (Elénk helyeslés bal felől.) A vizsgálatra nézve, nem tartozván ez a felirati vitához, külön indítványt fogok tenni. Ezen pénzbeli vesztegetés nem az egyedüli mód volt, melylyel a többség megteremtetett. (Halljuk!) Azt mondják, hogy ne a felirati vitában hozzuk ezt fel, hanem keressünk orvoslást a misztérium ellen a törvényben előirt vád alá helyezés utján. Engedjenek meg, van egy mese, a kukuk madárról, én azt a mesét nem hiszem. Azt mondja az, hogy a kakuk egy más madár fészkébe tojván, midőn fiai megerősödtek, az anyát, mely őket kiköltötte, táplálta és fölnevelte, megeszik a kakukfiak. Én ezen mesés hálátíanságot nem hiszem; hogyan hinném tehát el azon hálátlanságot, hogy a többség, melyet a kormány törvénytelen eszközökkel megteremtett, hogy a többség azon hálátlanságot kövesse el, melylyel a kormány tetteit kárhoztassa, s kimondja a vád alá helyezést. A többség megteremtésében benne volt keze az igazságügy miniszternek is. Szeretném ha itt volna. Már a múlt országgyűlés elhatározta, hogy a kúria mielőbb szerveztessék és törvényesíttessék; a ház kimondotta, hogy az 1848 évi törvény azon kelléke, miszerint a bírói kinevezések miniszteri ellenjegyzésekkel láttassanak el, nem volt meg. A miniszter elhúzta ezt egész a választások utánig, hogy azokat a kik ben voltak, magától el ne idegenitse és másoktól a reményt, hogy be fognak jönni el ne vonja. (Felkiáltások jobb felől : Ez gyanúsítás!) Hogy a háladatosság e tekintetben nagyon mutatkozott a miniszter részéről, az természetes; neveket említeni nem akarok. Ez tán nem ide való, hacsak rám nem parancsolná a ház. Elég volt. hogy valaki kormánypárti legyen, arra, hogy a curiába be jusson. (Felkiáltások jobb felől: Bónis!) így Perczel Miklós is csak azért neveztetett ki Baranyamegye főispánjának, mert Baranya egyik választó kerületében mint jobb oldali jelölt megbukott. Az igazságügyi miniszternek van még egy másik intézkedése, mely, sajnos, törvénybe ment: egy igen veszedelmes intézkedés. Ugyanis az első fokú jövedéki bíróságok a miniszter által neveztettek ki, ez kilátásba tette azt, hogy az első biróságok kinevezés utján fognak szerveztetni. Ezzel is roppant befolyás szereztetett a választásokra: mert igen sok vagyontalan tisztviselő rettegett az egész választások alatt attól, hogy ha a bal oldal mellett küzd, elveszti hivatalát és azért akár mit mondott szive, kénytelen volt a jobb oldal részére működni a jövő kineveztetés reményében. (Felkiáltások jcbb felől: Ez gyanúsítás!) De nem csak az igazságügynriniszter keze működött igy a nála levő hatalom befolyásával e választások alatt, hanem a belügyi miniszteré is. A belügyminiszterről megmondatott már, ós azért nem érintem hosszasan, hogy királyi biztosokat küldött ki. Nevezetesen Pécsre 6 nappal a választás előtt. A belügyminiszter hatalmat
