Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-20

296 20. országos ütés május 31. 1869. Paczolay János: Csak a közös ügy ! Dietrich Ignácz: A 48-ikIIL t, ez.2. §-a így szol: „0 Felse'gének az országból! tá­vollétében a nádor s kir. helytartó az ország­ban és ahhoz kapcsolt rezekben, a korona egy­ségének s a birodalom kapcsának épse'gben tar­tása mellett, a végrehajtő hatalmat a törvény s alkotmány ösvényén teljes hatalommal gyako­rolja, s ez esetben a mostani nádor cs. kir. fő­herczeg Istvánnak személye hasonlóképen sért­hetetlen." Ebben ki van mondva, hogy ha a fe­jedelem nincs az ország határain belől, van, a ki itt teljhatalommal intézkedik, t. i. a helytartó, ki a korábbi törvények szerint a nádor szokott lenni, a ki a királyi hatalmat teljes mértékben gyakorolja. E törvény nem uj. Ferdinánd ural­kodására hivatkozom csak azért is, mert Zsedényi közjogi állapotunkat odáig viszi vissza, ott van az 1555-ki I. t. czikk 4-ik §-a; bátorkodom fel­olvasni : „Quodsi majestas sua continue in regno Hungáriáé persistere non potest, tum, vei saltem eo tempore, quo ipsa abest, serenissimum regem Maximilianum filium suum, loco sui inter suos fideles in Hungária relinquere dignetur." Magyarul röviden : ha a fejedelem nincs az országban, ak­kor maga helyett fiát, Maximiliant, az országban hagyja. Az 5-ik §. igy szól: „Ita, ut ubi magis oppontunum fuerit visum permanens et quibas poterit copiis instructus autoritatem quoque et potes­tatem vice majestatis suae necessariam possit exercere/' Itt van a helytartónak teljes királyi helytartói joga, a melyet a 48-iki törvény fejez ki; ugyanezt az 1555": 1., 1723: 4., 1741 : 9., 1790/1 : 24. t. ez., a melyeknek felolvasásával untatni a t. hazat nem akarom, mert úgyis tu­dom, hogy tudják. Hanem hasonlítsuk össze ezen régi törvé­nyeket, valamint a 48-iki törvényeket a közös­ügyi törvénynyel. A közösügyi törvény nem tűrhetett Éieg a felség mellett ilyen helytartőt, ki Magyarországnak külön állását ily élesen je­lezi, azért kellett az 1867: VII. tvezikket meg­alkotni és mindazon törve'nyeket, melyek a ná­dori hivatalra vonatkoznak, megsemmisiteni, és a nádori hivatalnak további berendezéséig a ná­dor választását felfüggeszteni. Én azt gondolom, hogy itt a régi és a régiek alapján alkotott 48-iki törvények és a közösügyi törvény közt rendkívül nagy különbség van. (Helyeslés a bal oldalon.) A következmény ebből a gyakorlati életben igen nagy: mert vegyük azt az esetet, hogy ha a fejedelem távolléte alatt a hazából, mint most, a kormány véletlenül meghallaná, hogy az or­szág egyik részében vagy lázadás ütött ki, vagy külső betörés történt, akkor, a mostani közös­ügyes törvények szerint előbb Bécsbe kellene I menni a közösügyes hadügyminiszterhez: mig ] akkor, ha nádor és királyi helytartd volna az \ országban, az rögtön intézkedhetnék miniszteri I ellenjegyzés mellett, Szomorú következményei ! vannak ennek, mert addig, mig ő felségének I hü, becsületes tanácsadói vannak, addig — tán, I valamely visszaéléstől, valamely jogeljátszási el­mélettől tartani nem lehet ; de voltak régebben is idők, mikor az országban lázadás ütött ki, vagy ellenség jött be, és osztrák hadak segítsé­gével állították vissza a békét s verték meg a külellenséget. Ott van az 1687-ki országgyűlés, midőn a királyi előterjesztésekben az mondatott: ! j,ime, lecsillapítottam a lázadást, megvertem az I ellenséget, a mi az ellenség kezében volt, viszsa­| szereztem, helyreállítottam a békét, és igy a hadi | jognál fogva ezen ország az enyém, jogom volna uj törvényeket alkotni; de én megkegyelmezek, szeli­I den akarok kormányozni, megtartom az ország tör­vényeit." Uraim ! én ezen veszélyeknek Magyar­országot kitenni nem kivánom, s az ettől csak ugy menekszik meg, ha ő felsége távollétében itt az országban van mindenkor a királyi hely­tartó, ki a király nevében annak jogát gyako­rolja. A második, miről szólni akarok, az 1848-ki IH. t. ez. 8. §-a, mely a hadseregre vonatkozó­lag ezt mondja : „a magyar hadseregnek az or­szág határain kivüli alkalmazását, nemkülönben a katonai hivatalokra kinevezéseket szintugv ő felsége fogja a lo-ik szakasz szerint , folyvást királyi személye körül leendő felelős magyar mi­niszter ellenjegyzése mellett, elhatározni. Ezen törvény szintén nem volt uj 1848-ban, mert ezen intézkedés meg van a régi törvényekben, meg van az 1552-iki 15. t. ez.-ben Ferdinánd korá­ból. Azért szeretem, ismétlem, ide idézni Ferdi­nánd korát, mert Zsedényi képviselő ur azt monda, hogy Magyarország már akkor lemondott a személyes unióról. Az idézett törvényezikk 1-ső §" a *gy sz °l: j,Ut generales capitanei, post eius majestatem vei serenissimum eius filium, aut hi, qui in eo tune sünt officio, vei sí illi, alterve illorum aegritudine, aut alia ratione in­pedirentur, quo minus suo officio fungi possent : alii natione hungari ad id muneris apti, per suam majestatem in expeditione praeficiantur hunga­ris," Második §-aigy szól: „Ut quaecunque exe­quenda eontingerint, ex mandato suae majestatis, vei serenissimi eius filii primum, deinde etiam ex consilio, mutuaque intelligentia caeterorum ea­pitaneorum, quos majestas sua in exercitu ha­buerit, per hungaros capitaneos, non per exter­nos eis committantur." A 3-dik §. igy szól: „Quodsi exercitum fortassis aliqua ratione dividi continget: etiam in tali casu hungaris similiter capitaneos generális hnngarus praeficiatur, qui

Next

/
Thumbnails
Contents