Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-20
20. országos ülés május 31. 1869. 2S3 formulázva van, könnyen hátrányos lehetne közjogunkra nézve. A kormány azt hiszi, hogy annak, a mi nem csak jogilag, hanem tényleg is a magyar szent korona kiegészítő részét képezi, visszacsatolásáról nem lehet szó; hanem szó lehetne legfölebb arról, hogy ott a kormányzat kivételes mődja, mihelyt a körülmények lehetővé teszik, megszüntettessék. Ily szempontbői tekinté a dolgot a kormány, s ugy hiszem, e szempont sokkal inkább kiállja a bírálatot, mint az, a melyből a vád keletkezett. Beszéde további folyamában igen jól mondta a t. képviselő ur, hogy a munka és szorgalom mellett főtényezője a culturának, a szabadság; csak az kár, hogy kifeledfce a legfőbb tényezőt, a mely nézetem szerint: a szabadsággal élni tudás: (Ugy van! jobbról) mert mind a múlt történetéből, mind pedig azon országok ujabbkori példájából, melyekben az utolsó 20 évben a tiszt, képviselő ur tartózkodott, azon tanulságot meríthette magának, hogy azon lépcsőt, melyen a caesarismus vagy a dictatura fölemelkedik, leginkább a szabadság visszaélései, túlkapásai — hogy ugy mondjam —a szabadság baklövései képezik. Egyébiránt igen helyesen, igen nemesen mondotta, hogy ő visszatérvén a hazába, nem ígért e népnek más földet, mint azt, mely a Kárpátoktői az Adriáig terjed, azon földet, melynek neve „haza" ; csakhogy mint t. barátom Kautz Gyula már megjegyezte, ez ígérettel megkésett, minthogy e földet a nemzetnek mi már két évvel ezelőtt visszaadtuk, visszaadtuk ő neki is, és mindazoknak, kik a lefolyt 18 éven át a száműzetés fanyar kenyerét ették. De ha már elkésett ezen igé rétnek beváltásával; van még, a mire vállalkozhatik, — ha tetszik karöltve velünk — és ez az : megtartani, a szenvedélyek és ábrándok veszélyei ellen megvédeni, nagygyá, boldoggá tenni a hazát! A bízottság javaslatát elfogadom, (Hosszasan tartó zajos éljenzés és taps a jobb oldalon. Szavazzunk !) Elnök: Kérem, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Schvarcz Gyula: T. ház ! Midőn a válaszfelirati vitához hozzászólunk, mindenekelőtt két nagy kérdés ötlik elénk. Igaz-e, hogy a jelen közjogi alap, melyet a trónbeszéd századokon át függőben volt kérdések megoldásának nevez, nem engedi meg korszerű mérvekben azon belreformokat, melyekre az országgyűlést maga a trőnbeszéd felhívja? És igaz-e, hogy nem kivannak lehetetlent azok, kik épen a trónbeszédben ajánlott belreformok érdekében akarják eltörölni a delegatiót, el a közös minisztériumot, s önálló magyar külképviseltetést, pénzügyet, kereskedelmet, hadsereget, szóval, personál-uniót akarnak létesíteni % Az, ki e két kérds'sre megfelel, az megfelel — ugy hiszem — azon kérdésre is: vajon elfogadja-e, vagy nem részletes vita alapjául a bizottság válaszfelirati javaslatát ? Tisztelt ház ! Mindannyian meg vagyunk győződve Magyarország hátramaradásáról, s bensőségteljes szorongással várjuk az időt, melyben hazánkat korszerű reformok által az európai művelődési államok sorába emelhetnők. Tegyük, kezdjük meg a reformokat azonnal: igy szólnak hozzánk, ellenzékhez. Önök uraim, a túlsó oldalról kérnek, hagyjunk fel a közjogi alap feszegetésével, mert e feszegetés, a reformot gátolná. • Mi azonban azt feleljük önöknek, hogy épen azért, mert mi a korszerű reformot akarjuk komolyan, épen ezért akarjuk mielőbb azon akadályokat elhárítani, melyek a korszerű reform útjában állanak. Sokan nem látják ezen akadályokat. Szabadjon tehát röviden rajok utalnom. Nagy akadály elsőben is az, miszerint az adó már is felülmúlja a nép erejét, a deficit már is többre mint tizenkét millióra rug és még sem fordithatunk államháztartásunkban sem közmivelődéstinkre, sem tulajdonképeni kormányzatunkra, sem közgazdászatunkra kellő összegeket, oly összegeket, minőket mind közművelődésünk, mind kormányzatunk és igazságszolgáltatásunk, mind közgazdaságunk reformja, korszerű reformja igényelne. Az 1869-ki költségvetés 1.134,830 frtot juttat összes közművelődésünk támogatására az összes 151.867,099 frt. rendes kiadásból. Tehát kevesebbet mint a mennyit e czélra Bajorország, vagy Schweiz, jóval kevesebbet mint a mennyit e czélra Belgium költségvetései szentelnek. Bajorország 46.720,597 forintnyi összes rendes kiadásból 1.576,000 forintot, Schweiz 19.809,000 frt szövetségi rendes kiadásból 1.158,000 frank 30.971,148 cantonális 4.453,976 frank, Belgium pedig 166.774,218 frank összes rendes államkiadásból 5.860,000 frankot adnak a közoktatásügy, tudományos és művészeti intézetek rovataiba. Elemi tanítóink igen nagy részt éheznek, másodlagos és magas tanfolyami tanáraink többnyire nyomorognak : ós önök hasztalan vigasztalják őket, az iskolai, tanulmányi és egyetemi alapokkal: mert ezek összes évi jövedelme, a közoktatásügyi miniszter hivatalos jelentése szerint, nem haladja meg a 659,000 forintot: hasztalan vigasztalják őket a legközelebb lefolyt országgyűlésen hozott népoktatási törvénynyel: mert az abban kiszabott 300 forintnyi mini36*
