Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-20
280 20. országos ülés május 31. 1869. szert, hogy maga iránt hitelt, bizalmat gerjeszszen oly nemzet, mely megindult nemzeti önállóságának, állami életének első feladatát épen abban keresi, hogy megtámadja, hogy fölforgassa azon államszerződést, mely 18 évi szünetelés után, visszaadta államiságát, visszaadta nem csak, sőt azt oly fokra emelte, melyen az a lefolyt negyedfél század alatt nem állott soha. {Igaz! Ugy van! joM felől. Ellenmondás bal felöl.) Es ha ez most nem volna tanácsos, nem volna tanácsos akkor sem, habár azon jobb módozat, a melyet önök a közjogi alap helyébe fektetni akarnának, már önök zsebében készen volna. (Ugy van! jobb felől.) Kérdem önöket, uraim: szabad-e egy parlamentalis pártnak az oppositiót azon alap ellen intézni, a melynek felforgatása, a mai consolidálatlan viszonyok között, okvetlenül kisebb vagy nagyobb válság kíséretében járna ? (Helyeslés jobb felől.) Nem, uraim! parlamentalis oppositiónak soha sem szabad oly elveket, oly jelszavakat tűzni zászlajára, a melyeket vagy egyátalábau nem, vagy pedig csak a haza veszélyével érvényesíthetne. (Élénk helyeslés jobb felől.) A mint egy párt kormányra jutva megtagadja a maga elveit, akár azért, mert meggyőződött azok kivihetlenségéről, akár pedig azért, mert azok érvényesítésének elnapolását a haza érdekei követelik : az ilyen párt tönkre tette a parlamentalismust, sőt megtámadta magát az alkotmányosságot is, megingatván a hitet és bizalmat a népben azok iránt, kik a nép bizalmának vállain emelkedtek a hatalom polczára, s ígértek, míg oda jutottak, mindent, de azután nem tudtak egyebet adni, mint keserű csalódást. (Elénk helyeslés jobb felől, ellenmondás bal felől.) Vajon eddig is mit eredményezett önök közjogi oppositiója? Első sorban azt, hogy hamis demarcationalis vonalt húzva a létező pártok közt, elkülönözte azokat, kik a belreformok kérdéseiben, mint elvrokonok ültek volna együtt és a kik most, mint politikai ellenfelek küzdenek egymás ellen. (Élénk helyeslés jobb felől: közbeszólás bal jelöl: Kern akadályozta!) Ha tehát nem akadályozta is meg, de legalább megnehezítette egy nagy, egy hatalmas, egy életerős reformpárt alakulását, mely biztos kezességül szolgálna a jövőre minden reactio ellen, jöjjön az bármely oldalról. (Zajos helyeslés jobb felől) Mit eredményezett még önök közjogi oppositiója ? Azt, hogy megtámadta a parlamentalis musnak életgyökerét, a többség uralmát. Századokon át az volt e nemzetnek baja, hogy folytonos súrlódásban élt kormányával. Ennek természetes oka ott rejlett, hogy a kormány nem a nemzet kebeléből emelkedvén ki, nem a nemzet nézeteit és vágyait képviselvén, eljárásában nem a nemzet akaratát vette zsindrmértékül, hanem egy láthat! an hatalom titkos sugalmait követé. Híjába küzdött a nemzet e baj ellen, híjába halmozott törvényt törvényre: a végrehajtás terén a nemzet akarata mindannyiszor hajótörést szenvedett, valahányszor a hatalomnak ugy tetszett: mert a végrehajtó hatalom nem állt a nemzet körén belül, sőt állott a nemzeten fölül, (Helyeslés jobb felől) és a nemzet azt mulasztásaiért feleletre nem vonhatta. (Ugy van! jobb felől.) Ma, hála Istennek, másként áll a dolog! Ma a kormány a többség kebléből emelkedvén ki, s a többség nézeteit képviselvén, a többség aKuraijab van hivatva érvényre emelni, és hogy azt pontosan és híven fogja teljesíteni, arra nézve a nemzetnek két biztositéka van. (Halljuk!) Először az, hogy a kormány maga is tagja azon többségnek, mely a nemzetnek törvényeket alkot, és másodszor, mert az országgyűlésnek minden pillanatban felelős. (Ugy van !) Ez, uraim! a legnagyobb horderejű vívmány mindazok közt, melyeket a 1848-iki törvényeknek köszönhetünk. (Ugy van! jobb felöl.) Ezen intézmény tulaj donképen az, mely a nemzet sorsát magának a nemzetnek kezébe teszi le; ezen alapot elvesztve lábaink alól, összes alkotmányunkat az első szélvész romokba döntheti; ezen alap megszilárdítása életfeltétel a valódi alkotmányosság kifejlesztésére. (Ugy van! jobb felől.) Es mitől függ ezen alap megszilárdítása? Függ első sorban önmagunktól, függ attól, hogy a kisebbség tisztelettel tanuljon meghajolni a többség akarata előtt. (Helyeslés jobb, zajos ellenmondás hal felől.) Mert minden egyes polgárnak akaratát érvényre emelni, a lehetetlenségek sorába tartozván, a parlamentalismus lényegét és alapelvét a többség uralma képezi. Ha azon eszmével nem tudunk megbarátkozni; ha a kisebbség nem tud vagy nem akar meghajolni a többség akarata előtt, ám akkor visszatérhetünk ismét a régi jó időkre, a midőn a kormány nem hallgatott sem a többségre, sem a kisebbségre, hanem ráparancsolta a nemzetre azt, a mit maga akart. (Felkiáltások a johh oldalon : Ugy van!) Nem vonom ugyan kétségbe, hogy a kisebbségnek is joga van a jövőhez. joga van ahhoz, hogy erkölcsi fegyverekkel leküzdje, meghódítsa a többséget; ámde a többség uralmát folytonosan gúny tárgyává tenni, a többség akarata ellen megvetést, majdnem gyűlöletet szítani, s ez által a többségnek, illetőleg a parlamentalis