Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-19

270 19. országos ülés május 29. 1869. nek súlya alatt, melylye! az egész ország szine előtt tartoznak az iránt, hogy a választásokat mindenesetre részrehajlatlanul fogják eszközölni. E javaslat a házban megváltoztattatván, ezen^ határozatnak következményeit érezzük most. (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Bocsánatot ke'rek, hogy a t. házat ezen felszólalásommal untattam, de azon személyes megtámadás ellenében, mely méltatlanul intéztetett ellenem, az igazság érdekében, az ország szine előtt szükségesnek tartottam ezt kijelenteni. (Hosszas élénk helyeslés és éljenzés a bal oldalon. Elnök (leszáll s helyét Gajzágó Salamon foglalja el.) Anker Hugó: T. képviselőház! (Halljuk!) A horvat-szlavon országgyűlés Magyarországgal kötött egyezme'nyi törvény erejénél fogva elküldötte követeit a jelen közös magyar országgyűlésre azon cze'lból, hogy részt vegyenek a közös ügyek tárgyalásában és ezeket illető törvényhozásban. (Helyeslés.) Midőn tehát jelenleg a legmagasb trónbeszédre adandő válaszfelirat javaslata felett foly a tárgyalás, miután ez közös vgy, főleg pedig mivel a dalmát, horvát és sziavon királyságok érdekei is beleffizvék hozzászólani nem csak jogunkban áll, de kötelességünk is. (Helyeslés.) Azonban, mielőtt ezt tenném, engedje meg a t. ház, hogy mindenekelőtt jelezzem azon álláspontot, melyet egyátalán a közös ügyek tárgyalása terén elfoglalni kívánunk. (Halljuk!) Mi minden közösügyi tárgyalásnál következőleg a válaszfelirati javaslatok tárgyalásánál is, azon álláspontot kivánjuk elfoglalni, mely tökéletes öszhar.gzásban van a Magyarországgal kötött egyezménynyel. (Helyeslés.) Ez azon alaptörvény, melyben közjogi kötelezettségeink ki vannak jelölve; ez azon törvény, mely ismét megújította a két testve'r nemzet között az idők mostoha viszontagsága által megszakított köteléket, e's mely megvetette alapját egy biztosabb jövőnek. (Helyeslés.) Ezt előre bocsátva, részemről kimondom, hogy a kilenczes bizottság válaszfelirati javaslatát pártolom és fogadom el. Pártolom pedig azért, mivel legélénkebben találom fel benne a közös ügyek elismerését a magyar korona országai és ő felsége többi országai között, mely közös ügyeket a horvát és sziavon királyságok is elismernek, ugyanezen egyezményi törvény alapján, melynek negyedik szakasza azt mondja, hogy a dalmát, horvát és sziavon királyságok elismerik az 1867-iki magyar országgyűlésnek XII-ik törvényczikkét. mely kijelöli a közös ügyeket Sz. István koronájának országai és ő felsége többi országai között. Ezen választelirat egészeu megegyezik a mi nézeteinkkel a határőrvidék kérdésének megoldásában is. Tagadhatlan, hogy jelenleg a határőrvidék az összes monarchiával szemközt némi kivételes állapotban van; jogilag ugyanis hozzánk tartozik és Szent István koronájának egyik kiegészítő részét képezi, de tettleg mai napig sem tartozik hozzánk, noha kívánatos és igazságos volna, hogy a határőrvidék lakói is valahára részesittessenek a közös alkotmány áldásaiban. (Helyeslés.) Azonban tagadhatlan az is, hogy az átalakulás keresztülvitelében számtalan és súlyos nehézség van útban. Ezeket el kell mellőzni, el kell oszlatni. De valamint egyrészről igazságos és kívánatos a határőrvidék kérdésének végleges megoldása, ugy másrészről, tekintve ezen nehézségeket, nem tanácsos ezen institutiőn egyszerre és rögtön keresztül törni. (Helyeslés.) Ugyanez volt mindig a horvát-szlavón országgyűlés véleménye is a határőrvidék kérdésének megoldásában. A mi Dalmátia kérdését illeti, a bizottság válaszfelirati javaslata szintén tökéletesen megegyez a mi véleményünkkel. E válaszfelirati javaslat ezen kérdésnek megoldásában nem csak a merev jogra támaszkodik, hanem egyszersmind/ ennek kivitelében a gyakorlati lehetőséget is mérlegbe veti. Hogy nekünk Dalmátiára jogunk van, az tagadhatlan, mert az jogilag a horvát és sziavon országokhoz, ezekkel együtt pedig a magyar koronához tartozik; de hogy Dalmátiára nézve czélt érjünk, és valahára birtokába jussunk, nem elég nekünk, hogy csak mindig a merev joggal álljunk elő, hanem szükséges, hogy gyakorlati lehetőségét is kivigyük közös erővel. Jól tudjuk, hogy vannak nehézségek és akadályok, melyek e kérdés megoldásának útjában állanak; ezeket kell nekünk eloszlatnunk; de hiszszük és bizton reméljük, hogy szoros egyesülésünk Magyarországgal és együttes működésünk, főkép -pedig az összes országgyűlésnek bölcs és erélyes támogatása által ezen nehézségeket is legyőzendjük. A mi a módot illeti e kérdés megoldására nézve, csekély nézetem szerint ugyanazon eljárást kell követnünk, melyet Magyarország követett a horvát kérdés megoldásában. E szerint ugyanis Dalmátiának reincorporatióját a magyar sz. korona jogainak alapján , követelnünk kell, valamint azt is, hogy Dalmátia a horvát és sziavon királyságokhoz csatlakozzék ; de mindenesetre ugy, hogy Dalmátia reincorporatiójának feltétele iránt meghallgattassák s szabadon nyilatkozhassak. Ily mód által, ugy hiszem, czélt fogunk érni; ezen eljárás által sem a kormányt nem hozzuk soha zavarba, sem lajtántuli testvéreinkkel a jó egyetértést nem fbgjulf veszélyeztetni. (Helyeslés!) A többiekre nézve — miután a tárgy any-