Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-19

258 17. országos ülés május 26. 1869. addig a delegatio intézményét, egy, a dolog természetéből szükségképen folyó institutiónak lehet tekinteni, a metynek azokon kívül, a miket ez irányban Eötvös József báró és Kerkapoly, Károly kijelöltek, még az a jő oldala is van, hogy nem kell félni egy könnyen összekoeczanástól és súrlódástól, és pedig azért nem. mert a 1\ ét fél valódi érdekazonosságára van alapítva; tehát oly alapra, mely az összeütközésekeseteit és esélyeit szerfelett devalválja! Azonkívül még egy állitására beszédében kell néhány szót koczkáztatnom. Tudniillik, megemlékezvén a koronázás ünnepélyes tény érői, sajátszerű hasonlatba ereszkedett, mintha azon koronázási actus is csak olyas valami tény lett volna, mint a múlt században, midőn Mária Terézia királyasszony uralkodása alatt, néhány hazafiatlan főúr Bécsben, elvakítva az udvari pompa és fény által, és nyelvünket és szokásainkat megtagadva, az alkotmányos érzelmek eltompulását mozdították elő. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy kimondjam, miszerint a lefolyt koronázási ünnepély, nézetem szerint, ezektől a múlt századbeli ünnepélyes aetusoktól mégis lényegesen különbözött, a mennyiben oly szertartás volt, hol magyar felelős miniszterektől környezett, magyar nyelven beszélő uralkodó pár, a magyar nemzet törvényes képviselői jelenlétében képezte az ünnepély középpontját, s a koronázás maga oly helyen ment végbe, hol nem mi voltunk az idegenek, nem mi voltunk a vendégek. Irányi Dániel képviselő társunk nagyon keserű s éles beszédére csak egy rövid megjegyzést akarok tenni. 0 a kormányt és azon pártot, mely támogatja, majdnem hazaárulással vádolta. Nagyobb bűnt ennél nem ismerek és épen azért lehetetlen hallgatással mellőznöm ezen tételét szónoklatának; nem különben azt, a hol azt monda, hogy ő és pártja a hazát a nemzetnek vissza fogja adni! — Engedje meg, hogy erre a következőket válaszolom. Először, nem egészen helyes oly férfiak ajkain ezen állítás, kik, nem mondom, akarva — nem szándékosan, csak hazafiságuk túl-buzgóságában — egy bizonyos időben a hazát majdnem eljátszották; sőt vád és szemrehányás helyett inkább elismerés illetné meg azon férfiakat, kik a hazát a ránk nehezedett absolutismus körmeiből kiragadva, önmagának adták vissza, sőt azoknak is visszaadák, a kik 1849-ben eljátszották. (Élénk helyeslés jobb oldalon és középen.) Legyen szabad ehhez még hozzá tennem, hogy: ne hízelegjen magának Irányi ur azzal, hogy ezen nagy hangzású szavai a haza visszaadásáról: szent István birodalmában ugy fognak elterjedni, mint a nagy Mirabeau-nak azon hiressé vált szavai a franczia forradalom korában, hogy á franczia trikolor a egész világot be fogja járni. Tisza Kálmán t. képviselő társam beszédére két igen csekély megjegyzésem van. Először azt monda igen t. képviselő társunk, hogy a kormányközpontositási törekvések olyanok, melyeket helyeselni nem lehet. Másodszor azt, hogy a monarchia külpolitikája oly módon vezettetik, miszerint azt a béke föntartására nézve üdvösnek tartani nem lehet. A mi aa elsőt illeti, engedje meg a tisztelt képviselő ur, hogy arra utaljak, miszerint igen csudálkozom, hogy egy ellenzék vezére a 19-ik század második felében ugy nyilatkozik, hogy az öszpontositást olyasminek tekinti, mely miatt egy felelős és parlamenti kormányt megtámadni lehessen. Ha körül tekintünk az egész civilizált világon, mutasson fel Debreczen váios érdemes képviselője csak egy országot is, hol az (észszerű) központosítás napjainkban mind jobban és jobban érvényre nem jut, előbbre nem halad, szélesb körre nem terjeszkedik! A mi a diplomatiára vonatkozó megjegyzését illeti t. képviselő társamnak, engedje meg ez irányban megjegyeznem, hogy a tartós békének föntartására és a háború esélyének kikerülésére, az én meggyőződésem szerint, nem oly diplomatia való, mely a kuczkóban ül, a szögletben meghúzza magát, és nézi csendesen a világeseményeket; hanem olyan, mely eszélyesen tud szembeszállani azokkal, kik a békét megzavarják, s határozott állást foglalni azokkal szemközt, a kik a népeket egymással karcába elegyíteni törekednek. Végre ne feledjük akkor, midőn a béke szükségét és malasztjait hangsúlyozzuk, soha azt, hogy létezik még egy magasabb tekintet is, tisztelt ház! melyet e kérdésben szem előtt kell tartanunk, mint a békének fentartására való törekvés: tudni illik, az állam becsületének és méltóságának megőrzése. Móricz Pál és Máriásy Béla tisztelt képviselő társaim két nemzetgazdasági elvet fejeztek ki, mely fülemet annyira megütötte, miszerint lehetetlen hogy arra néhány helyreigazító megjegyzést ne tegyek. Máriássy Béla t. képviselő társam többek közt azt mondotta: mit ér nekünk az anyagi felvirágzás és emelkedés, ha külföldi tőkével eszközöltetik az, hisz a kamatok külföldre mennek. Engedje meg a tisztelt képviselő ur megemlítenem, mire o tán nem figyelt eléggé miután lehet, hogy nehezebb problémákkal foglalkozott; hanem én eddig azt tartottam, hogy ha valaki külföldi tőkét vesz kölcsön, s azért például öt percent kamatot fizet, hanem ugyan azon' tökével 8 percentet szerez, igen könnyen kiküldheti az 5 percent kamatot, ha nála még 3 nyereségképen