Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-18

244 18. országos ülés május 28. 1869. utján, mely a legezélszerübbnek mutatkozik, és reményleni lehet, nem sokára mint egy nagy életerős intézmény fogja magát bebizonyítani." stb. Ha,, valaki méltányolja azon nehézségeket, melyekkel a kormány s a t. miniszterelnök ur találkozott a honvédelmi rendszer keresztülvitelében és a honvédség felállításában: bizonyosan én vagyok az; ha van valaki, ki bár nem tartozik a miniszteriális párthoz, mégis az átalános védrendszer és a honvédség létesítésére nézve, ereje és tehetsége szerint közreműködött: az én vagyok ; és tettem azt azért, mert azon meggyőződésben élek, hogy e nemzet csak akkor lesz szabad és nagy, ha annak minden fia harezraképzett lesz ; ha addig, a mig bal kezével pőrölyre, rőfre, ekére támaszkodik, jobb kezével a kard markolatát tartja. Csak akkor fogjuk magunkat megvédhetni azon támadások ellen, melyeknek én nemzetemet, ha nem js a legközelebb jövőben, de közel jövőben kitéve látom. Horvát Boldizsár igazságügy miniszter : Tudomásul veszszük. Ivánka Imre: Tettem tehát azért, mert azon teljes meggyőződésben élek, hogy a védelmi kérdés semmi esetben sem lehet pártkérdés, hanem e kérdés czélszerü megoldása feladata az egész nemzetnek, mert bármily erős legyen az uralkodó párt, az egész nemzet közreműködésével és összetartásával lehet egyedül megvédni a hazát; és ha egyik párt a másik ellen törne, a nemzet erejének egy részét ellensúlyozná, és lekötné ezen ellenséges párt működése, az egész nemzet kárára. Most is csak fehér keztyüvel nyúlok e kérdéshez, és csak arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy a választott rendszert azért nem találhatom épen oly kielégítőnek, mint miniszterelnök ur monda: mert hiszen ma-holnap már egy éve, hogy a képviselőházban a honvédelmi rendszert megszavaztuk, ma-holnap féléve, hogy a törvény szentesitve van, és hogy a honvédek szükséges felszerelésére és felfegyverzésére szánt összeget is megszavaztuk, és ezen év, illetőleg félév alatt mi az eredmény, mely elöltünk feltűnik ? szerintem igen csekély. Az; okokat keresve, nem akarok igen részletes lenni. De egyre-másra mégis leszek bátor figyelmeztetni. Figyelmeztetek mindenek előtt arra, hogy a mennyire én ismerem a nép hangulatát, pedig volt a választások alatt alkalmam megismerni azt a nagyon messze földön, (Derültség johh felölj — a magyar nemzet hom édeket akar, nem pedig Landwehrt. Bátor vagyok figyelmeztetni, hogy a rendes hadseregben szolgáló tisztek között igen kevés a magyar ember, igen kevés szabadelvű magyar ember találkozik, különösen a felsőbb körökben és hogy én azt hibás eljárásnak tartom, azokat elvonni onnan, hol rájuk úgyis nagy szükség van, midőn itt az országban találtatnak elemek elegendően, kik kellő és tapintatos alkalmazással, a honvédség sorait bizonyosan a nemzet kívánságának megfelelőbben fogják betölthetni. Igen nagy hibának tartanám, hogy ha az 1869- és 1848-ki honvédség közé válaszfal állíttatnék. Megjárná ez pártérdeknek, ki lehetne elégíteni ez utón egyes emberek kívánságait és hiúságát, de a nemzet zöme, a többség, kegyelettel ragaszkodik azon rongyos, éhes és fáradt honvédekhez, kiket 1848—49-ben ismert, és ezen kegyeletet a legszebb egyenruhákkal kebléből kitörölni nem lehet. (Balról: Igaz!) Egyébiránt t. bajtársaim, kik egyszersmind képviselők vagytok, és azok is, kik tán az országban fogjátok szavaimat olvasni, arra kérlek, hogy sokan közőletek, bár hátratéve erezitek magatokat, ez ne idegenitsen el ezen uj intézmény felkarolásától, mert ha idegenek lesztek tőle, akkor ezen uj honvédségből csakugyan az talál lenni, a mit nem akarunk hogy legyen. En arra kérem az illetőket, buzdítsák a fiatalságot, hogy a védtörvény 57. §. értelmében a honvédség sorait minélelőbb töltsék be: buzdítsák a nemzetet, hogy ez intézményt nemzeti alapra fektetve, karolják fel. Nyugodjatok abban meg, hogy a negyvennyolezas honvéd tűrni, szenvedni, és ha kell, gyaláztatni is megtanult a hazáért, és azért örökké övé a borostyán, melyet a piczinyek soha sem lesznek képesek fejéről letépni. Minden intézmény életbeléptetését az eredmény szerint kell hogy megítéljük. Az eredmény a honvédség felállításánál e mai napig nagyon csekély. (Szép theoria! jöttről.) Tessék ezt alkalmazni. A felirati vita kezdetével azon nézeten voltam, hog3

r az, illető felirati javaslatok mellett minden pártnak egy-két vezérszónoka mondja el nézetét, és azután menjünk át a reformkérdésekre. Igen sajnálom, hogy a viták folyama azt lehetetlenné tette, és igy méltóztassanak megengedni, hogy azon 40 és egynehány képviselő nyomdokait kövessem én is, kik már előttem beszéltek. En valóban igen sajátságosnak tartom azon kaezérkodást, melyet a jobb oldal szónokai ismételve tüntettek fel a nemzeti jólét emelkedése felett. En azt egyrészt indokolatlannak, másrészt túlzottnak, és bocsássanak meg, némileg komikusnak is találom. (Halljuk!) Indokolatlan, mert, hisz t. ház, hogy a mostani kibékülésnél ö felsége maga ragadta meg a kezdeményezést, és hogy ez utón történt egyátalában valami lépés a kiegyezkedésre, ez érdem-