Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-18

220 18. országos ülés május 28. 1869. tosokat megszüntettem, és azóta semmiféle testületnél a kormánynak más felügyeleti jogát gyakorlatba nem veszem, mint azt, hogy, ha az illető társulati tagok, különösen a részvényesek részéről panasz fordult elő, hogy érdekeikben akár a kezelés hanyagsága, akár pedig az alapszabályok meg nem tartása miatt sértve vannak, ez iránt magamnak hiteles tudomást szerezzek. Miután a t. szőnok urnák előadása szerint okom van hinni, hogy ezen társulatnál is fordulhatnak ilyen dolgok elő, igenis, nem mint biztost, hanem hogy magamnak e részben teljes és biztos meggyőződést szerezzek, nem fogom elmulasztani a társulati tagok, a részvényesek érdekeinek megóvása tekintetéből küldöttet nevezni a holnapi közgyűléshez. Jókai Mór: Az adott válasz tökéletesen megnyugtat. Elnök: A mai ülés jegyzökönyvét Fodróczy Sándor fogja vezetni, a szólani kívánókat egy részről Széll Kálmán jegyző ur, más részről Jámbor Pál jegyző ur jegyzi. Kerkapoly Károly: T. ház ! Ha, daczára annak, hogy ösmerem az idő értékét, a már is tulhosszura nydlt vitához én is hozzá szólok; nem azért teszem azt, mintha védeni akarnám a legközelebb múlt országgyűlés által teremtett azon közjogi alapot, a mely a differentiáknak itt e házban köztünk és künn az országban, hogy ugy mondjam, tengelyéül szolgál. Ezt tenni nem szándékzom, nem szándékozom azért, mert alig hiszem, hogy van még valami, a mit amaz alap mellett, a mit amaz alap ellen elmondani lehet, és még elmondva, illetőleg megírva ne lett volna, és ha kit az eddig elmondottak, ha kit az eddig megirottak meg nem győztek annak jóságáról, erősen hiszem azt most itt meggyőzni nem lehet és legkevésbé hízeleghetek magamnak én azzal, hogy nekem sikerül azon capaeitatió, a mely nem sikerült mindeddigelé. Erősen meg vagyok győződve én is, érzem, tudom, hogy a közjogi kérdésekben oly határozott körvonalok választanak el egymástól bennünket, mikép arról, hogy a capaeitatió még itt és ez úttal sikei üljön, szólni sem lehet. Meg vagyok győződve, hogy embernél hatalma, abb érvelőre van e czélból szükség, hogy az érvelő nem lehet más, mint az élet maga, az élet, a mely nyújtandó tanúságaival — és erről ismét meg vagyok győződve — majdan igazolni fogja azoknak várakozását, a kik, mint, például Pulszky barátunk, épen tőle várják, hogy meghozza azon megnyugvást, a mely eddig eszközölhető nem volt. Meghozza, mint mondám, sőt merném állítani, részben már meg is hozta azt, jóformán a nélkül, hogy csak észre is vettük volna. Keménylem, ennek kimutatására lesz alkalmam visszatérhetni még e beszéd folyamában. En részemről ezen bizonyítást, melyet egy pártatlan biró, az élet nyujtand majd, nyugalommal várom. Óhajtom, hogy hasonló nyugalommal várja a tulfél is, annyival inkább, mert annyi tagadhatatlan, Logy az alap megteremtése óta, az államélet terén felmerülő jelenségek eddigelé legalább legkevésbbé sem igazolják azon aggodalmat, melynél fogva a megteremtett alap — ha hosszasabban fenállana, mint mondva volt — a részben és névleg visszaállított államélet vég enyészetére vezetne. Ezt joggal mondani csak akkor lehetne, ha annyira felfordult volna a világ, hogy a pezsgő élet szinte példátlan jelenségei az enyészetnek volnának jelei. Ez, gondolom, mégis lehetetlen. Mert ezt mondani nem lehet; azt hiszem, joggal koczkáztathatok én is viszonzásképen egy kérést Debreczen városa érdemes képviselőjéhez, azon kérést t. i. hogy addig, míg az idő, addig, mig az élet bevégezte bíráskodását, addig engedjék meg, hogy ezen közjogi kérdésekben táu mégis ők tévedhettek, ők, a kevesebbség. Várják meg ezt annyival inkább, mert mint ugy hiszem, mindnyájunk előtt tisztán áll, egyesegyedül az által menthetik fel magukat azon kényszerű helyzet alól, melyre tegnapelőtt a közoktatási miniszter ur oly találóan mutatott, és a melyben reformerek, bár nem reformálhatnak, nehogy a theoretice felállított azon tételt, hogy ez alapon sikerrel reformálni nem lehet, tettleg megczáfolják, nehogy azon alapot, melyet a haza érdekében felforgatandónak vélnek, az azon létesített reformok által erősítsék. Igaz, t. ház, hogy a károsaknak ismert törvényeknek megváltoztatására törekedni, hazafiúi kötelesség ; de az is igaz, hogy a nemzeti akaratnak, azon nemzeti akaratnak, mely formaszemen és jogérvényesen csakis törvényben nyilatkozhatik, a puszta hideg engedelmességnél többel is tartozunk. Tartozunk jelesül azzal, hogy azon kérdés felett, ha a meghozott törvények egyike vagy másika valóban káros-e, saját magunkon kivül is i&merjünk el birót, nem ellenfeleink valamelyikét, de az életet, a mely pártatlan. (Helyeslés.) Azok sem győztek meg engem a közjogi kérdések feletti viták czélszerüségéről és termékeny voltáról, melyeket ez irányban Komárom városa érdemes képviselője mondott. Hiszen, mint előbb mondám, én nem mondhatnám, hogy akár ezen oldalt, akár a túlsót ama mulasztás vádja terhelhetné, hogy nem mondotta, nem érvényesítette volna mindazt, a mit a maga iránya javára érvényesíteni lehet; és ha eddig mindent már érvényesített, el van vetve a mag, melynek