Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-17
17. országos ülés május 26. 1869. 215 Félre tehát az illusiókkal, uraira: a mai kor a gyakorlati életképesség kora, emeljük törvényeinket, társadalmi intézményeinket, országunk belszervezetét a mai kor miveltségének színvonalára ; ez által erőssé s ereje által függetlenné téve nemzetünket, s igy biztosítva lételünket és jövőnket, sokkal büszkébbek lehetendünk, ha a mivelt népek öszhangzatos közvéleménye mondja ki rőlunk tetteink alapján, hogy politikailag érett nemzet vagyunk, mintha fenhéjánzó szerénytelenséggel, önajkaink hirdetik azt. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Szakácsy Dániel: Miután az előttünk fekvő felirati javaslatok mellett és ellen azoknak előadói és benyújtói a maguk ajánló beszédeiket elmondották, minket illet a kötelesség azokat tárgyalni. Ámde, hogy ily négyféle felirati javaslat tárgyaltassék, erre tapasztalat szerint szónoklatok és eféle eljárások nem elegendők; mert a négyféle felirati javaslatban, a mint azt a túlsó oldali szónokok is elismerték, vannak pontok, melyek iránt mindnyájan egyetértünk. Tehát azonnal feltűnik, hogy szükséges e négy feliratbői olyat alkotni, illetőleg szerkeszteni, a mely a mennyire lehet, mindnyájunk nézetének megfeleljen. (Halljuk!) A házszabályokban ugyan külön ide vágó szakasz nem találtatik, de van benne egy hasonló, a mely ily esetben eligazíthatja a a t. házat. Nevezetesen a 111. §. azt mondja: „hogy a ház bármely tárgyának tüzetes tanulmányozása az a fölötti véleményes jelentés készítése végett külön bizottságot választhat." Hogy tehát ennyi vitatkozás után czélt érhessünk és csakugyan tettben nyilvánuljon az ellenvéleményüek ama jóakaratú nyilatkozata, miként a haza ügye előmozditásában nem pártérdek, hanem közös egyetértés vezérel bennünket, mondom, hogy czélt érjünk, szükséges és nézetem szerint lehetséges is, hogy az országos bizottsági javaslat készítőiből és az ellenkező oldali javaslatok előállítóiból alakítson a t. ház azonnal egy bizottságot (Derültség) s küldje ki azt a végre, hogy fontolőra vévén mind a négy javaslatot, a mi az egyikből kimaradt, iktassa bele a másikba. (Derültség.) Szóval szerkeszszen a négyből egy uj válaszfelirati javaslatot. (Derültség! Ez lenne az ötödik.) és ez esetben a még hátralevő szónoklatoknak útja lenne vágva. (Derültség.) Ha pedig ez, a mint látszik, nem tetszik, (Derültség.) nincs egyéb hátra, mint a beterjesztett javaslatok felett szónokolni. Én is élek ezen jogommal és én részemről a Tisza és elvtársai által benyújtott javaslat mellett fogok szónokolni. Pulszky Ferencz képviselő ur azt mondotta, hogy hisz másszor is volt már Magyarország ily helyzetben; hozott a többség máskor is oly törvényt, a mely nem tetszett mindenkinek e hazában, nevezetesen 1687-ben és 1723-ban,- hanem később, azt mondja, hogy lassan-lassan megszokták azokat. Nem tudom, hogy abból az 1687-iki törvényből melyiket értette tiszt, Pulszky Ferencz képviselő ur: azt-e, a melyik az eperjesi mészárszéket eltörölte, a hova az igaz hazafiak hurczoltattak az emberiségnek és ama kornak örökös megbélyegzésére ? (Derültség.) Azt nem bánta meg, azt hiszem, senki, hogy eltöröltetett, mert valamint az az emberiség szempontjából igazságtalan és méltánytalan volt, ugy igen igazságos vol^ midőn eltöröltetett. Gondolom tehát, és ugy hiszem, hogy értette emiitett képviselő ur annak az 1687-ik törvénynek közjogi oldalát, miszerint Magyarország akkori rendéi az akkori uralkodónak fiágára kiterjesztették az uralkodást ,• 1723ban pedig a mostani ausztriai ház leányágára is kiterjesztették. Nem nagy loyalitást tanusitott tehát Pulszky Ferencz képviselő ur, midőn azt monda, hogy azokat a törvényeket is sokan ellenezték annak idejében. Mi részünkről itt a bal oldalon nem bántuk meg azon törvényeket, mert a mi alapunk is valóban e törvényekben gyökerezik. Nevezetesen mi a felséges uralkodó ausztriai ház kormánya alatt akarunk maradni és tovább I haladni. Következésképen az általam pártolt válaszfelirati javaslat sokkal loyalisabb, sokkal illendőbb, mint a milyent ő pártolás végett előterjesztett. Továbbá azt mondják némelyek, hogy a válaszfelirati javaslatot azért nem lehet elfogadni, mert az vissza megy a közjogi alapokra. Igenis, megemlíti azokat, de nem akarja felforgatni. Hol van az abban egy szóval is kimondva? Ami pedig azt illeti, hogy kimaradt — mert felteszem hogy csak kimaradt — a legmagasabb trónbeszédből a közösügyes törvényeknek megemlitése, a t. háznak jogában ál], a válaszfeliratban megemliteni, hogy egy kis megilletődéssel vettük, hogy ezen fontos átmeneti történeti munkának megemlitése a legmagasabb leiratból kimaradt. És ezen nincs mit csudálkozni, hiszen a t. háznak túlsó oldali tekintélyes szónokai közöl sokan teljes őszinteséggel bevallották, hogy ezen közösügyi megoldás bizony nem tökéletes és lehetne benne némi módosítást, némi változtatást tenni. Mi sem akarunk egyebet, csak épen bizonyos módosítást és változtatást kívánunk tenni. Ha tehát annyit akarunk megemlíteni ő íalségének, „hogy majd annak idejében" mind ő felségét, mind az országot, mind a lajtántúli testvér nem-zetiségeket meg fogjuk nyugtatni egy általunk előterjeszendő módositványi javaslattal: ez nem volna valami különös ő felsége előtt sem. Ebben nincs semmi illoyalitás, és az általunk pártolt felirati javaslat is csak e körül forog, csak idáig
