Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-17

214 17. országos ülés május 26. 1869. jogainál fogva megalkotta, ez által legszentebb jogait feladta volna: ezt nem értem, mert most is meg van azon joga, hogy ha szükségét vagy czélszerüse'gét látná, ugy a mint megalkotta, azt meg is semmisíthesse, (Ugy van! jobb felől.) Mi csorbát szenvedett tehát a magyar törvényhozás jogköre ? s kérdem vajon a delegatió Magyaror­szág eme legsarkolatosabb jogát gyakorolja-e, miután az nem egvébb, mint némely a közös érdekekből az országot terhelő kötelezettségek tel­jesítésének mikéntje meghatározásával megbizott, tehát hatáskörében alárendelt szerepű küldöttség, a melynek formai részét nem változtatja az, hogy sok oly dolog felett is határoz, melyek orszá­gunk fontos érdekeivel szorosan kapcsolatosak. Kérdem továbbá, helyes magyarázata-e az a törvénynek, midőn a törvény értelmében szövet­séges társak idegeneknek neveztetnek, (Helyeslés a jobb oldalon.) kiknek nem Magyarország ma­gán, hanem az őket is érdeklő ügyekhez egyen jogú hozzá szóllhatásuk mindenesetre méltányos is. Továbbá helyes magyarázata-e az a delegatió­nak, midőn az korlátnak, hatalomnak állíttatik, holott éppen a törvényben van illő határvonala megvonva, és hatásköre megállapitva. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ily állítás helytelen és nem egyéb, mint a törvény félszeg és valótlan ma­gyarázata. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) El­fogadom Komárom városa érd. képviselője azon állításának igazságát, hogy azon eszmék, melyek itt kimondatnak, magot képeznek, a mint azt a vallás és közokt. miniszter ur is elismeré, mely termékeny földre találva, életre fog ébredni. En azonban aggódva nézek ama jövőnek eléje, melyben a törvények valótlan magyarázatának magvából kelt élet gyümölcsözni fog. Elismerem minden képviselőnek azon jogát, hogy a hazára nézve károsaknak vélt törvényeknek megváltoz­tatására tehetsége szerint közreműködjék; de el nem ismerem azon jogát, hogy a létező törvé­nyeket Magyarország törvényhozó teremében va­lótlanul magyarázza, (Helyeslés.) mert mi követ­kezik ebből? Az, hogy mind azon polgártársaink, kik nincsenek azon helyzetben, hogy a törvény­ről önmagok szerezzenek maguknak meggyőződést, azokéak magyarázata után indulnak, kiket bizal­mukkal megajándékoztak, és következik ebből az, hogy a polgárok millióinak meggyőződése tév­tanok által megrendül, és megrendül szivükben a törvények iránti tisztelet, meit helytelenül van­nak felőlük értesülve, és azt hiszik, hogy csak­ugyan olyast foglal magában a törvény, a mi benne nem foglaltatik. (Helyeslés.) Az ellenzék szónokai közöl egyik sem mulasz­totta el a megvesztegetések felemlitését; én azonban az hiszem, hogy a megvesztegetés kétféle : anyagi és erkölcsi. En Magyarország törvényhozó termében törvényeinknek félszeg és valótlan interpretátióját és félremagyarázását erkölcsi megvesztegetésnek tekintem : (Elénk helyeslés a jobb oldalon) mert ebből nem származhatik egyéb, mint bizalmat­lanság, mint a megerősödésre és előrehaladásra szükséges összeműködésnek megzsibbasztása, és nem származhatik egyébb, mint visszavonás a pol­gárok sorai között. (Helyes! bal felül.) És ha önök azt Eiondják, hogy a kormány­nak csak pressio által sikerült megnyernie a több­séget, (Zaj a bal oldalon) akkor én a meggyő­ződésnek sokkal erősebb hangján azt válaszolom, hogy önök soraik némi szaporodását csakis ilye­tén erkölcsi vesztegetéseknek köszönhetik. {Zajos éljenzés a jobb, ellemondás és felkiáltások a bal oldalon: Mi hivatalokat nem osztogattunk! Zaj.) Megvallom, hogy én is érzem magamban azon erőt, hogy az erkölcsi megvesztegetésekért, ha jelen lenne, t. képviselő társunk Irányi Dániel, mint tévé, a szónoklat hevélye—pathosával—vissza tudnám sújtani a kárhozat szavát. {Helyeslés) Ezek voltak észrevételeim a bácsi kerület érd. képviselője állításaira. Az idő előhaladottságánál fogva nem akarok a ház türelmével visszaélni; (Halljuk !) mind a mellett nem lehet, hogy ismételten meg ne emlékezzem azou lehető szomorú következésekről, melyek tár­sadalmi tekintetben ily tévtanok folytán és a tör­vények félremagyarázásából származhatnak. Ha mi boldogulásunk valódi föltételeinek tanulmányozása és üdvös összeműködés helyett folytonosan csak a helyzet nehézségeit mérlegel­jük, sőt a fenálló viszonyokkal szemben gondat­lanul azt mondjuk, hogy a nemzet, mert egykét oly törvény létezik, mely ki nem elégítő, hogy azért a nemzet lemondott szabadságáról, függet­lenségéről, jogairól és alkotmányáról : akkor, azt hiszem, helyesen semmikép sem cselekszünk. Értsük meg egymást. Mit tesz az egy nem­zetre nézve : jogairól lemondani ? Szerintem lemond azon nemzet önmagáról, mely nehéz és szerencsétlen constellatiók között a létező viszonyok feszélyével szemben elveszti szellemének ruganyosságát, a multakba menek­szik vissza, s azok emlékein bánatosan elborongva, fájdalmát legfeljebb jogainak és aspiratioinak nagy szavak hangoztatásával enyhiti, de e mellett tét­lenül várja, míg a véletlen, a jó szerencse, a nemzet istene, vagy valamely más hatalmas és lovagias nemzet lándzsát tör mellette, és utat nyit neki az olcsó boldogulás Eldorádójába. De , a mely nemzet, minden körülmény közt, megteszi mindazt, a mit az adott körülmé­nyek közt önhasznára megtehet, az nem mond le önmagáról, az tettekkel igazolja életrevalósá­gát, igazolja,* hogy alkotni, tehát élni akar és élni képes, hogy az életre érdemes.

Next

/
Thumbnails
Contents