Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-17
17. országos ti lés május 26. 1869. 201 Nem tartom azt czélszerünek és szükségesnek már csak azért sem, mert, bármennyire térjenek el nézeteink, egyről meg vagyok győződve: hogy e házban igen kevés egyén ül, ki a reformoknak szükségességéről ne volna lelkében meggyőződve. (Atalános helyeslés.) Ezen t. ház, teljes meggyőződésem szerint, kevés kivétellel, csak reformerekből áll; és alkalmasint csak a lehetőség kérdésére nézve fog később kifejlődni köztünk a véleménykülönbség, és nincs semmi szükség, hogy erről már most szóljunk. Van még egy másik ok, melyért azt mellőzöm. Mostam tanácskozásaink tárgya azon kérdés : hogy a ház asztalára letett válaszíelirati javaslatok közöl melyik fogadtassák el ? A szerint, a mint a dolog jelenleg áll, fel kell tennünk, hogy azon javaslatok közöl, melyeket e ház másik oldala benyújtott, valamelyik a ház által el fog fogadtatni. Azon esetben pedig, ha ez történnék, a reformkérdéseknek tárgyalása, az én felfogásom szerint, ugy is lehetetlenné fogna válni. Lehetetlennek mondom azért, mert: miután a ház másik oldalának részéről az mondatott ki, hogy a reformkérdéseknek czélszerü tárgyalása lehetetlen mindaddig, mig a közjogi alap megváltoztatva nincs, vagy hogy legalább e kérdéseknek czélszerü megoldása a közjogi alap megváltoztatásáig nem lehetséges; miután t. barátom, Debreczen városának képviselője kimondotta, hogy a közjogi kérdéseknek jelen megoldását olyannak tekinti, mely, ha hosszabb ideig életben maradna, a névleg visszaállított államélet lassú halálára vezetne; miután — mondom — a ház másik oldalának ez véleménye : teljes meggyőződésem szerint, ha azon válaszfeliratoknak valamelyike a ház többsége által elfogadtatnék, ennek, a dolog természete szerint, csak az lehetne következése, hogy az első kérdés, mely tárgyaltatnék, nem a reformok kérdése, hanem csak a közjogi alap megváltoztatásának kérdése lehetne. (Helyeslés.) Nem mondom ezt, mintha a t. ház másik oldala reformszándokának őszinteségéről egy perczig is kételkedném; nem azért mondom; de az állás olyan, hogy a t. háznak azon oldala ily esetben nem tehet mást, mint követni azon irányt, melyet 1865-ig követtünk valamennyien, mely abban állt, hogy mindaddig, mig közjogi viszonyaink tisztába hozva nem voltak, más kérdésről, a reform kérdéséről szólni czélszerünek nem tartottuk. (Élénk helyeslés jobb felöl) Annyival inkább kényszerülne pedig a ház másik oldala ezen eljárásra, mivel azon férfiak, kik a válaszíelirati javaslatokat benyújtották, sokkai gyakorlatibb és messzebb látó politikusok. semhogy ne látnák át, miként minden reformKÉPV. n. SAPLÓ. 18-H i. kérdés, mely a mostani közjogi alapon oldatik meg, annál inkább erősíti meg ezen alapot, menynyivel fontosabb a reform maga. (Helyeslés a johh oldalon.) így tehát, mellőzve a reformkérdeseket s átalában minden más egyes kérdést, áttérek egyenesen arra, a mi köztünk a vég különbséget képezi, (Halljuk l) mely minket azon kénytelenségbe hoz, hogy bármennyire vágynánk is együtt járni, két táborra oszlunk. Es ez egyszerűen azon kérdés : vajon az alap, melyen közjogi kérdéseink megoldattak, olyan-e, melyen ezentuli haladásunk lehetséges és czélszerü; vagy olyan, melyen a haladás nem czélszerü, s melynek megváltoztatása e szerint első kötelességeink közé tartozik, így áll a kérdés. (Helyeslés johh felől.) Megvallom, t. ház ! elfogultan szólok e tárgyhoz, mert nagyon érzem, hogy bár mit tegyek : olyan valamit, a mi e házban, vagy a hírlapirodalom terén még el nem mondatott, vagy a mit, ha az el sem mondatott volna, e ház másik oldalán ép oly jól ne tudnának mint én, olyas valamit mondani nem tudok. De miután Simonyi Ernő képviselő társam azon nézetét egészen helyesnek tartom, hogy bár mennyire többségben legyen is bizonyos vélemény árnyalat, az nem jogosítja fer* arra, hogy a maga elveit ne indokolja, és hogy ne kövessen el mindent, hogy azokat, kik más nézetben vannak, kapacitálja : érzem ezen kötelességet én is, s ámbár kevés reménynyel, de megfogom kisérteni a kapacitatiőt. {Halljuk!) Vigasztalásomra szolgál két körülmény: először, hogy azon őszinteség után, melylyel magamról szóltam, talán a ház másik oldala nem fogja rósz néven venni, ha azzal nyugtatom meg magamat, hogy ha ujat nem mondhatok is, sok ujat a ház másik oldaláról sem hallottam, {Igaz') és hogy e szerint, ha kissé hosszadalmas fegyverrel kell küzdenem, a fegyverek egyenlők. Ezenkívül van még valami, a mi megnyugtatásomra szolgál: az, mit Komárom városa érdemes képviselője mondott, hogy t. i. e vitatkozásokat nem tartja meddőknek, mert hiszen a szó, mely itt elmondatik, mag, és eljön az ideje, melyben e mag csírázni és gyümölcsözni fog. (Felkiáltás hal felől: Ugy van!) így tehát elszórom a magot én is — hisz igen sok gazda van e ház ban s azok tudják, hogy nem rósz a magnak ha kissé száraz. {Derültség, Helyeslés.) A vita folyama alatt igen sok érdekes tárgy érintetett meg, igen sok érdekes okoskodást hallottunk, és én, hallva az egyes szónokokat, szívesen feleltem volna mindegyiknek külön-külön. De miután ezt nem tehettem, most az egyes előadásokra visszatérni nem tartom czélszerünek: a replica csak akkor jó, ha rögtöni. Összefogom tehát az egves beszédekből azt, 26
