Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-17

17. országos ülés május 26. 1869. 197 gondolom, nem lehet azt mondani, hogy akkor, midőn a personal unió mellett ily kormány alatt volt az ország, roppant előhaladást tett volna. Azt mondja továbbá még ezen felirati ja­vaslat, hogy: Állam, melynek léteié nincs világ­szerte diplomatiailag kellőleg elismerve, s mely már csak ezen körülménynél fogva nem gyako­rolja a kül politikára az őt megillető befolyást; továbbá azt mondja: felséged kormányától meg­várjuk, hogy távol tartva magát a beavatkozás­tól, bármely más állam ügyeibe, minden befolyá­sát felhasználandja arra, hogy a béke meg ne zavartassák, hogy az föntartassék, felhaszaálandja annál inkább, mert csak, ha a világbéke bizto­síttatik, stb. Már kérem, t. ház, midőn egy fel­iratban az van, hogy a kormánytól még előbb azt kívánja a párt, hogy legyen befolyása a külpoliti­kára, azután még azt, hogy beavatkoznia más államok ügyeibe nem lehet, s e mellett mégis ugyanazon kormánytól kivánja ugyanazon felirati javaslat, hogy az minden esetre föntartsa, nem­csak a bel-, hanem a világbókét is: én megval­lom, ilyen különböző kívánalmak között nem tudom, mi a kívánság? Még egy szőm van, t. képviselőház, Simonyi Ernő t. képviselő ur beszédére. Simonyi Ernő t. képviselő ur nem csak maga, több izben, hanem még azon válaszfelirati javaslatban is, melyet benyújtott, oly kifezést használ, ,mely ellen lehetetlen megjegyzést nem tennni. 0 ugyanis azt mondja, hogy a delega­tío s közös minisztérium megszüntessék, és hogy ezt nem csak egy töredék, hanem a hazai lakos­ságnak legnagyobb része kivánja. (Felkiáltások a szélső balon: Igen ! Igen.') Ez van kérem beszé­dében, ez van válaszfelirati javaslatában. ED, t. képviselőház! nem tudom, ha vajon a t. képvi­selő ur bir-e oly apparátussal, mely szerint meg­mérlegelhesse a haza minden lakosának lelküle­tét; de ha bir is ilyennel, nem tudom, hogy be­járta-e a t. képviselő ur az egész országot, az or­szág minden megyéjét, minden kerületét, minden városát és faluját, s itt minden lakoson alkal­mazta-e ezen apparátust; hanem én ugy vagyok meggyőződve, hogy e mai napig csak egy ily véle­ménymérőt, apparátust ismer az alkotmányos vi­lág : ez a népképviselet és a népképviselet alapján a képviselőválasztás. (Helyeslés jobb fe­lől) Már pedig bocsásson meg a t. képviselő ur, ezen apparátus a plust ezen oldalra, a jobb oldalra mutatja. (Ugy van!) És én megvallom, ha ezen térre lépünk, t. képviselőház, és azt mondjuk, hogy a népképviselet alapján összeült •országgyűlésben a többség nem többség, akkor azt kell mondanunk, hogy a törvény nem tör­vény, és ebből a következés az, hogy az al­kotmány nem alkotmány. (Helyeslés a jobb olda­lon.) Én itt más consequentiához jutni nem tudok. A t. képviselő ur ezen kijelentésénél, meg­vallom, előttem az tetszik igen különösnek, hogy azt épen azon párt egyik fejétől kell hallanom, a mely magát par escellence 48-ásnak szereti hirdetni. Azt gondolná az ember, hogy e tan egészen uj tan; de én azt gondolom, hogy ez régi tan, ez épen oly régi tan, mint maga az absolntismus. Ez a zsarnokok szava (Ugy van! jobb felől), ezt szokták hasznaiéi a zsarnokok, ezt használták Róma zsarnokai, ezt használta a középkorban XIV. Lajos, midőn azt mondta : L'état c'est moi!; ezt használják most is korunk államcsinyes emberei is (Helyeslés a jobb oldalon); a különbség csak az, t. képviselőház, hogy azt egy ember mondja, ezt néhány ember mondja; a különbség csak az, hogy ott az eredmény ta­lán rósz volt, itt, azt hiszem és reménylem, hogy az eredmény nem oly nagy lesz. A személyek kü­lönbözők, de a theoria ugyanaz. Én tehát, t. ház, a mint előre is kijelentet­tem, a bizottság által benyújtott javaslatot tár­gyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobb él­dalon.) Mednyánszky Sándor: T. képviselő­ház! Anglia legnagyobb élő államférfia, Gladstone, egyik beszédében következőleg nyilatkozott: Van­nak korunknak titkos erői, melyek a társas és politikai élet fölszine alatt folytonosan működnek uj eszmék és uj helyzetek létrehozásán, és sze­rinte, az a valódi állambölcs, ki, megelőzvén e titkos erők veszélyes fölhalmozását, azoknak utat nyit és maga mozditja elő az elkerülhetlenné vált átalakulásokat. Ezen titkos erők hatalmának a felismerése birta rá Grladstonet tory elveinek fokonkinti át­változtatására. Ekként lett belőle szabadelvű ál­lamférfiú, ki jelenleg fő tanácsadója az angol népnek a haladás és fejlődés pályáján. Egy nem kevésbbé kitűnő egyéniség, Bright, lépett vele az angol minisztériumba. Bright forradalmi alak a szó teljes értelmé­ben. A tory lapok e radical reformert még most is republikánusnak és commu-nistának, rendfel­bontónak és istentagadónak kiáltják ki: s meg­lehet, más országban talán földönfutót vagy vér­tanút csináltak volna belőle. De a szabad, jőzan, higgadt Angliában a titkos erők fejlődése nem akadályoztatik meg, és a legmerészebbnek hitt eszmék, elvek és tanok életrevalósága szabad, nyilvános megvitatás utján döntetik el: a minek természetes következménye az, miszerint Bright, a forradalom oroszlánya, békésen helyet foglalt Grladstone, az egykori tory bárány mellett. Azért Anglia korántsem fordult ki sarkából, hanem virágzóbb, szabadabb, mint valaha.

Next

/
Thumbnails
Contents