Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-17
17. országos ülés május 26. 1869. 197 gondolom, nem lehet azt mondani, hogy akkor, midőn a personal unió mellett ily kormány alatt volt az ország, roppant előhaladást tett volna. Azt mondja továbbá még ezen felirati javaslat, hogy: Állam, melynek léteié nincs világszerte diplomatiailag kellőleg elismerve, s mely már csak ezen körülménynél fogva nem gyakorolja a kül politikára az őt megillető befolyást; továbbá azt mondja: felséged kormányától megvárjuk, hogy távol tartva magát a beavatkozástól, bármely más állam ügyeibe, minden befolyását felhasználandja arra, hogy a béke meg ne zavartassák, hogy az föntartassék, felhaszaálandja annál inkább, mert csak, ha a világbéke biztosíttatik, stb. Már kérem, t. ház, midőn egy feliratban az van, hogy a kormánytól még előbb azt kívánja a párt, hogy legyen befolyása a külpolitikára, azután még azt, hogy beavatkoznia más államok ügyeibe nem lehet, s e mellett mégis ugyanazon kormánytól kivánja ugyanazon felirati javaslat, hogy az minden esetre föntartsa, nemcsak a bel-, hanem a világbókét is: én megvallom, ilyen különböző kívánalmak között nem tudom, mi a kívánság? Még egy szőm van, t. képviselőház, Simonyi Ernő t. képviselő ur beszédére. Simonyi Ernő t. képviselő ur nem csak maga, több izben, hanem még azon válaszfelirati javaslatban is, melyet benyújtott, oly kifezést használ, ,mely ellen lehetetlen megjegyzést nem tennni. 0 ugyanis azt mondja, hogy a delegatío s közös minisztérium megszüntessék, és hogy ezt nem csak egy töredék, hanem a hazai lakosságnak legnagyobb része kivánja. (Felkiáltások a szélső balon: Igen ! Igen.') Ez van kérem beszédében, ez van válaszfelirati javaslatában. ED, t. képviselőház! nem tudom, ha vajon a t. képviselő ur bir-e oly apparátussal, mely szerint megmérlegelhesse a haza minden lakosának lelkületét; de ha bir is ilyennel, nem tudom, hogy bejárta-e a t. képviselő ur az egész országot, az ország minden megyéjét, minden kerületét, minden városát és faluját, s itt minden lakoson alkalmazta-e ezen apparátust; hanem én ugy vagyok meggyőződve, hogy e mai napig csak egy ily véleménymérőt, apparátust ismer az alkotmányos világ : ez a népképviselet és a népképviselet alapján a képviselőválasztás. (Helyeslés jobb felől) Már pedig bocsásson meg a t. képviselő ur, ezen apparátus a plust ezen oldalra, a jobb oldalra mutatja. (Ugy van!) És én megvallom, ha ezen térre lépünk, t. képviselőház, és azt mondjuk, hogy a népképviselet alapján összeült •országgyűlésben a többség nem többség, akkor azt kell mondanunk, hogy a törvény nem törvény, és ebből a következés az, hogy az alkotmány nem alkotmány. (Helyeslés a jobb oldalon.) Én itt más consequentiához jutni nem tudok. A t. képviselő ur ezen kijelentésénél, megvallom, előttem az tetszik igen különösnek, hogy azt épen azon párt egyik fejétől kell hallanom, a mely magát par escellence 48-ásnak szereti hirdetni. Azt gondolná az ember, hogy e tan egészen uj tan; de én azt gondolom, hogy ez régi tan, ez épen oly régi tan, mint maga az absolntismus. Ez a zsarnokok szava (Ugy van! jobb felől), ezt szokták hasznaiéi a zsarnokok, ezt használták Róma zsarnokai, ezt használta a középkorban XIV. Lajos, midőn azt mondta : L'état c'est moi!; ezt használják most is korunk államcsinyes emberei is (Helyeslés a jobb oldalon); a különbség csak az, t. képviselőház, hogy azt egy ember mondja, ezt néhány ember mondja; a különbség csak az, hogy ott az eredmény talán rósz volt, itt, azt hiszem és reménylem, hogy az eredmény nem oly nagy lesz. A személyek különbözők, de a theoria ugyanaz. Én tehát, t. ház, a mint előre is kijelentettem, a bizottság által benyújtott javaslatot tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobb éldalon.) Mednyánszky Sándor: T. képviselőház! Anglia legnagyobb élő államférfia, Gladstone, egyik beszédében következőleg nyilatkozott: Vannak korunknak titkos erői, melyek a társas és politikai élet fölszine alatt folytonosan működnek uj eszmék és uj helyzetek létrehozásán, és szerinte, az a valódi állambölcs, ki, megelőzvén e titkos erők veszélyes fölhalmozását, azoknak utat nyit és maga mozditja elő az elkerülhetlenné vált átalakulásokat. Ezen titkos erők hatalmának a felismerése birta rá Grladstonet tory elveinek fokonkinti átváltoztatására. Ekként lett belőle szabadelvű államférfiú, ki jelenleg fő tanácsadója az angol népnek a haladás és fejlődés pályáján. Egy nem kevésbbé kitűnő egyéniség, Bright, lépett vele az angol minisztériumba. Bright forradalmi alak a szó teljes értelmében. A tory lapok e radical reformert még most is republikánusnak és commu-nistának, rendfelbontónak és istentagadónak kiáltják ki: s meglehet, más országban talán földönfutót vagy vértanút csináltak volna belőle. De a szabad, jőzan, higgadt Angliában a titkos erők fejlődése nem akadályoztatik meg, és a legmerészebbnek hitt eszmék, elvek és tanok életrevalósága szabad, nyilvános megvitatás utján döntetik el: a minek természetes következménye az, miszerint Bright, a forradalom oroszlánya, békésen helyet foglalt Grladstone, az egykori tory bárány mellett. Azért Anglia korántsem fordult ki sarkából, hanem virágzóbb, szabadabb, mint valaha.
