Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-16

< 2^g 16. országos íl néppel, melyek bennem aggodalmat költöttek, de, mint másutt, ngy itt is kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy ezen vádakat igazoltaknak legkisebb részben sem találtam, hanem igen is hallottam száz meg száz panaszt a tisztviselők visszaélései és hatalmuk túllépése felől. Mindenütt, hol megjelentem es szólhattam, ugy az illető tisztviselőkkel mint a néppel, igyekeztem ezen viszály elhintett magvait kiirtani, mindenekelőtt pedig a megye méltóságos főispánjához átírtam; azonban a hatalomkör-tullépések nem csak hogy meg nem szűntek, hanem közelebbről april elején Babocsa városában egy katonai executie ment ki több tisztviselővel együtt, kiknek neveiket elhallgatom, a kik az ott levő népet bizonyos, a választás alatt történt verekedés alkalmából befogatván, inquisitionaliter botoztatták, a mint a kezeimben levő hiteles adatok mutatják és kik ellen más torturalis eszközöket is használtak. T, ház! Én a megyét, ha az most léteznék, (Közbeszólás jobb felől: Hát nem léteznek?) nem praetereáltam volna; de miután ott királyi biztos van, ahhoz nem tartottam magamat hivatottnak folyamodni (Helyeslés a szélső bal oldalon) ; de más oldalról szükségesnek is tartottam, hogy e kérdés itten az ország képviseletében hozassák föl. Megmondom az okát egyszerűen, miért. Szükségesnek tartottam ezt azért, mert az ország törvényhozása, a mint itten igen t. Deák Ferencz ur által mondva volt. régen eltörölte a torturát, a kínzó szerek alkalmazását a vallatásoknál. Valóban, hozhatunk mi még oly üdvös törvényeket, de részemről mind a világtörténetből, mind hazánk történeténél azt látom, hogy a közigazgatás akkor volt e hazában és másutt is leggyöngébb, midőn legtöbb törvény hozatott. A törvény tehát megvan, azonban, fájdalom! hogy a törvénynyel viszszaelés történik, 'és igy én ezen helyet tartom azon fórumnak, hol a visszaélés megszüntethetik. Ha emberi szempontból kellene a torturáról beszélni, akkor csak annyit mondanék rá, hogy ha a múltból valamit vissza kellene idézni, még az istenitéleteknek is elsőséget adnék a tortura előtt; (Derültség) mert az istenitélet az ember nemesebb érzéseihez szól , mig a tortura a testet kínozván, az ember nemesebb érzelmeit eltompitja. (Helyeslés a bal oldalon.) De másodszor szükségesnek tartottam a képviselőház elé hozni ez esetet azért, mert ott, hol ezen események történtek, tudván, és látván az illető kerület népe azt, hogy a képviselő urak nagyon is buzgók voltak a képviselőválasztások alkalmával, könnyen azon következtetés vonathatnék, hogy azon vallatási szigor éppen a választási szabadság ellen van intézve, melyet sehol terrorizálni sem én, sem a tisztelt ház egy tagja sem kivan. (Felkiáltások: a jobbról: A dologra!) Másodszor szükségesnek > május 25. 1869. tartottam . . . (Fölkiáltások: Dologra) dologra! Halljuk! halljuk!) Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy az interpellatiónak rövid indokolására szorítkozzék, mint ezt a szokás és a szabályok kívánják. Szathmáry Károly: Csak annyit vagyok még mondandó, hogy attól, hogy ezen dolog Európa szine elé hozatik, semmit sem tartok, mert habár kellemetlennek tartom azt, ha e vád reánk alkalmaztatik, sokkal nagyobb szégyennek tartanám azt, ha a törvényhozásban nem lenne erő és elég akarat a nép képviselőiben, hogy az ily visszaélések orvoslására lépést tegyenek. (Fölkiáltások: A dologra!) Azért bátorkodom az igen tisztelt belügyi és igazságügyi miniszter urakhoz a következő interpellatiót intézni, Mihályi Péter jegyző (olvassa Szathmáry Károly interpellatióját.) „Van-e tudomásuk az igazság- és belügy-miniszter uraknak a Babocsán (Somogy megyében) az ez év april hava első napjaiban tartott, katonai executióval támogatott s adataim szerint botoztatás és a kínzás egyébb nemeivel összekötött vallatásról? s haván: minő lépéseket kivannak tenni, vagyis tettek eddig ezen eset szigorú megvizsgálása, földerítése és az igazságnak jogszerű kiszolgáltatását illetőleg?" Elnök: Az interpellatio a bel- és igazságügyi miniszter urakkal fog közöltetni. Gondolom, még van egy képviselő, a ki szólni akar. Bobory Károly : T. ház! (Zaj. Halljuk !) Tegnap a pénzügyminiszterhez egy interpellatio nyújtatott be a fagy-kár miatti adó elengedés tárgyában, ez által megelőztettem szándékomban, s annál fogva ezen interpellatióhoz csatlakozom ugyanazon előzmények miatt, némi hozzáadással. Ugyanis folyó hó első napjaiban a fagyok Czegléd városának több mint 3000 holdat elfoglaló szőlős kertjeiben nem csak a jelen évi termés reményeit semmisitették meg, hanem az ifjú zsenge hajtások elpusztulása következtében több évre aláásták: ennek következtében Czegléd városa elöljárósága, minthogy a múlt esztendőben alkotott törvény, nevezetesen 21. czikkénck 11. §-a azt mondja: „az elemi csapások által okozott károk rendkívüli eseteiben adóelengedésnek van helye," nem késett, constatirozván a kárt, törvényszerüleg benyújtani folyamodványt a budai pénzügyigazgatóságnak. Azonban nagy meglepettetésére azon elutasítást nyerte, hogy a pénzügyi szabályok ide vonatkozó §-aiban, nevezetesen a 110. |-ban, ezen adó elengedése csupán csak a jégeső, árviz, és tűzkárra van reducálva. Minthogy a törvény szavai átalánosak, nem hitetem el magammal, hogy a t. pénzügyminiszter ur, midőn ezen szabályokat