Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-15
15. országos illés május 24. 1869. 161 szerű felhasználására nézve némi kételyeket enged felmerülni. (Élénk helyeslés bal felől.) Mi gátolta az igen t. honvédelmi miniszter urat abban, hogy többet ne említsek, hogy a múlt országgyűlés alatt hozzá több izben intézett interpellatiók ellenére a Ludovicea-akadómiát mostanáig sem léptette életbe? Andrásy Gyula gr. minisztere 1nók: Igen sok! Várady Gábor: Pedig ez egyik legszükségesebb és legégetőbb reform-kérdés. Önök adhatnak a honvédségnek szép piros csákót, berendezhetik a honvéd-kerületeket a legczélszerübben: de mig nem lesz nemzeti katona-képző intézetünk, addig nem lesz a kor szinvonalat! álló, és a hadászat ujabb követelményeinek megfelelő nemzeti hadseregünk. (Elénk helyeslés bal felől.) Az ő felsége személye körüli igen t. miniszter és gróf úrhoz is van néhány szóm. (Halljuk!) A bécsi miniszterek, kik pár évvel ezelőtt a demokratia palástjába burkoltan foglalták el a miniszteri padokat — mint a lapok mondják, én nem tudom biztosan — most csapa tonkint lesznek bárókká. Önöknek, igen t. miniszter urak, erre nincs szükségök, mert egy-két kivétellel született törvényhozói e hazának. De hát mi szükségök van önöknek, és mi szüksége van e hazának arra, hogy hazánkban is folyvást szaporittassék a papiros-nemesek száma? (Helyeslés bal felől.) Hiszen önök demokrata minisztereknek állítják magukat! Hiszen önök az 1848-diki alapon állást hirdetik! És mégis a helyett, hogy gyógyítani segítenék korunk-e betegeit... Pulszky Ferencz: Nem doctorok ! Várady Gábor:... kik közt a ragály ismét terjedni kezd, még rendszeresen terjesztik a ragályt, és a helyett, hogy megtestesítenék a legmagmasabb trónbeszéd azon szavait: „Szakítani a múlt azon intézmén3 r eivel, a melyek a korszerű haladásnak útjában állanak", önök demokrat fejlődésünk elé még ezen gátakat is gördítik. (Derültség jobb felől, helyeslés a bal oldalon.) Most legközelebb, t. ház! egy bécsi bankár magyar érdekek körül szerzett érdemeiért és tevékeny munkásságáért a vaskorona renddel diszittetett föl. (Halljuk!) Nem kétlem, hogy mintán Magyarországról van szó, azon főldiszités is az 1848-diki 3-ikt. ez. értelmében magyar miniszter ellenjegyzésével történt. Nem tudom, minő érdemeket szerzett Magyarország irányában az illető ur, nem is vonom azokat kétségbe; de azt tudom, hogy e haza földén igen sok honpolgár van, kik e haza irányában számos és kétségtelen érdemeket szereztek, és nyomorral küzdenek. Pulszky Ferencz: Adunk nekik ordót, ha kell! KÉPV. H. NAPLÓ. 18f|. i. Várady Gábor: Elismerem, hogy a harmadik osztályú vaskorona magában még nem volna elégséges az illetőket a nyomortól megmenteni. Mi gátolta például, hogy többet ne említsek, az igen t. közlekedési miniszter urat abban —• sajnálom, hogy már nincs jelen — hogy a múlt országgyűlés alatt hozzá intézett több rendű interpeliátió következtében 1867 évi deez. és 1868 május havában a fiumei vasútra vonatkozólag adott igéretét máig se váltotta be? Nem kételkedem pedig, hogy már beérkeztek hozzá a törvényhatóságoktól az ide vonatkozó adatok és vélemények és a Slavonországi reambulatió is megtörtént, mint a mely feltételekhez volt kötve az ezen vasút iránti javaslat előterjesztésére vonatkozó ígérete. (Felkiáltások: Felel, ha interpellálja !) Meglehet, felel az interpellatióra is, melyet maga idején előterjeszteni fogok. Több rendű, nézetem szerint, kisebb fontosságú vasút iránt javaslatok terjesztettek elő és fogadtattak el, mig a fiumei vasúttal folytonosan hallgat a kormány. Pedig hasztalan beszélnek önök a reíbrmkérdésekről az anyagi téren, mig nincs tengerünk. Zsírjába fulaszthatják önök a hazát az anyagi téren, fiumei kikötő és fiumei vasút nélkül, s a kormány jól tudja, hogy nincs. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: Dehogy nincs! Várady Gábor: Ez az én nézetem, miniszterelnök ur! De kérem, ne méltóztassék mindig szavamba vágni, mert az zavar a szólásban. (Elénk éljenzés a bal oldalon.) Mondom, t. ház, nincs hazánkban az anyagi téren hangosabb és régibb követelmény, mint a kapcsolat Fiúméval. Madarász József: 1848 óta. {Derültség. Felkiáltások bal felöl: ügy van! Igaz!) Várady Gábor: íme t. ház! a szuezi csatorna már november havában megnyílik és mi évek hosszú során fogjuk ezen csatorna jótékonyságát nélkülözni, mig az anconai, brindisi-i és triesti kikötők fognak azon áldásokban kizárólag részesülni, melyeknek a fiumei kikötő osztályosa fogna lenni. Két évet szalasztottak el önök és engedték magukat tulszárnyaltatni e téren is, pedig az idő nem vár és nem hallgat a reformkérdések puszta hangoztatására! (Elénk helyeslés bal oldalon.) Mi gátolta a tisztelt kormányt abban, hogy a Határőrvidék, Dalmátia és átatában a szt. István koronájához tartozó terület kiegészítése a legmagasabb trónbeszédben még csak meg se említtessék? Talán az is olyan „noli me tangere*, mint az 1867-iki 12 t. czikk, a mely „biztosnak állított alapot" még csak érinteni sem szabad, bizonyosan azon aggodalomnál fogva, hogy az 21