Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-15

15. országos ülés május 24. 1869. 151 kisérhesse a gazdasági bizottság eljárását s be­folyhasson egyrészt arra, hogy a kiadások a le­hető legnagyobb kímélettel történjenek, és más­részt azok végrehajtása a lehető legszigorúb­ban ellenőriztessék: kívánatos, hogy oly intézke­dések történjenek, melyeknél fogva a gazdasági bizottság ezután részletesebb utasítások szerint járjon el; amiért a következő indítványt bátor­kodom a t. ház elé terjeszteni: (Ralijuk!) hogy a számvevő bizottság felszólittassék, dolgozzék ki olyan eljárási mődot, mely egyrészt kezeskednék a lehető legkíméletesebb kiadásokról és más­részt azoknak a lehető legszigorúbb végrehajtatá­sát ellenőrizné: mert én azt hiszem, ha ugy ma­iad a dolog, mint eddig volt, a számvevő bizott­ság munkálatának eredménye nem egyéb, mint az, hogy csak átalában constatáltatik a szüksé­gelt összeg, miután annak meghatározása, vajon lehetett volna-e kevesebbre is redueálni a költ­ségeket, egyátalában nem feladata a számvevő bizottságnak. Nekünk a nemzet irányában elvál­lalt kötelességünk parancsolja, hogy ily intézkedé­seket tegyünk, hogy a nemzet láthassa, misze­rint mindaddig, míg az illető kezelők mulasztásai­ról meg nem győződünk, a lehető kímélettel va­gyunk ugyan az illető kezelők iránt, de hogy intézkedéseket azért teszünk, hogy azok minden lehető gyanútól is mentek maradjanak. Ez volt alázatos véleményem. Elnök: T. ház! A tiszt, képviselő aggo­dalmaira, azt hiszem, megfelel a házszabályok 208. §-a, mely ezt mondja: „A folyó kiadásokon kívül, a milyenek a rendszeres napi dijak és ál­landó fizetések, a gazdasági bizottság tudomása és előleges hozzájárulása nélkül semminemű költségek és pénztári kiadások nem történhetnek. Nézetem szerint, azért választotta és hozta be az uj házszabály a gazdasági bizottságot, hogy azon netalán lehető visszaéléseknek eleje vétessék. (Helyeslés.) Azt hiszem, ezáltal a képviselő ur aggodalmai megszüntetvék. Gubody Sándor: Bocsánatot kérek, én jól tudom azt, a mit a házszabályok 208. §-a mond; hanem, ámbár nem akarok keserű lenni és olyakat érinteni, melyek talán kellemetlenek le­hetnének, mégis meg kell jegyeznem, hogy azt tapasztaljuk, hogy ámbár a háznagynak köteles­sége, egyedül a ház vagyonaira felügyelni, azokat inventáhi, s ellenőrizni, mégis ugy látom, hogy ő minden előleges rendelkezés nélkül tesz intéz"­kedéseket és mindenféle költségeskedést, a mi által a számvevő bízottság valósággal azon em­barrasba jön, hogy azt sem tudja, miért tör­tént ez vagy amaz, ide alkalmaztatott-e, vagy más hová valamely összeg? Én legalább a bi­zottság jelentésében látok oly költségeket, me­lyekre nézve nyiltan kimondom, hogy ha nyil­vános árlejtés utján intéztetett volna el valamely megrendelés, az olcsóbban létesíttetett volna. Miután pedig igy áll a dolog, ismétlem azon megjegyzésemet -— hogy — ha az áll is, a mit elnök ur méltóztatott mondani, hogy a gazdasági bizottság mindezen kiadásokról intézkedett, mind­amellett óhajtandó volna, miszerint mind az ily intézkedések részletezése mellékelve legyen a bizottság jelentéséhez. Én, t. képviselőház! nem is tudom felfogni, miért ne lehetne oly intézkedé­seket tenni, melyek szerint az eljárási módozat előre megállapittatnék és a számvevő bizottság által a ház közbejöttével határoztatnának meg némely kiadások, mint a minőket itt látok, pél­dául rendkívüli kiadásokat, melyeket árlejtés utján talán olcsóbban lehetne fedezni. Nagvon jól tudom én, hogy vannak oly dolgok, melye­ket csak némi keserűséggel lehet közelebb érin­teni. Például veszem azon esetet, hogy a kép­viselőház tagjainak száma 400 ugyan, és egynek­egynek csak egy asztalfiók jut, mindamellett 800 fiókkulcs rendeltetett meg: a mi —- ha föl is teszszük azt, hogy egy-némely képviselő ur elvesztette a kulcsát — mégis szerintem túlsá­gos kiadás. En a legkisebb gyanú alapján sem mondom ezt, annyival kevésbé, miután én, ki éle­temben sok számadást készítettem, becsületére mondhatom a magyar embernek, hogy annak számadásai, ha azok hibásak, inkább gondtalan­ság mint gonoszságból hibásak; de nekünk e tekintetben őrködni kötelességünk. Az önkormány­zati életünk egyik nem csak legfontosabb, de sarkalatos föltétele , hogy az ellenőrzés jogát komolyan és behatóan gyakoroljuk. Somossy Ignácz: T. ház! Az előterjesz­tett indítvány ma napirenden nem levén, tár­gyalás alá nem jöhet, s annyival kevésbbé lehet határozat tárgya szerintem, mert az indítvány előbb írásban volna beadandó és ugy, ha a ház­nak tetszik, napirendre kitűzendő. Elnök : Én azt hiszem, t. ház, hogy a képviselő ur nem is akart indítványt tenni, mert a mit a képviselő ur akar, az már sokkal részle­tesebben meg van a szabályokban, t. i. a szabályok egy pontja szerint jegyzőkönyvet vezetnek a kiadásokról, és meg van az, hogy semmit ki nem lehet adni, a nélkül, hogy a gazdasági bi­zottság javáhagyását ahhoz ne adná. Mi tehát, midőn a gazdasági bizottságot megválasztottuk, azon reményünket fejeztük ki, hogy a szabályo­kat meg fogja tartani. Gubody Sándor: T. ház! (Felkiáltá­sok : Nem lehet többször szólni, ugyan azon tárgyhoz!) Elnök: Ha méltóztatnak elfogadni a gaz­dasági bizottság jelentését a ház költség-vetésére nézve, akkor még két eldöntendő tárgy áll a

Next

/
Thumbnails
Contents