Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-13

13. országos Ülés május 21. 1869. 121 a legvilágosabban lehet tapasztalni a birodalomnak a többi Európa irányában visszanyert, a béke fentartására működő politikája által gyarapított tekintélyét, és — szem előtt tartva, hogy a %épek által kivívott eredményeknél szeré oységnek nincsen helye — kimondhatom bátran, hogy a harmad rangúvá sülyedett ausztriai állam külméltóságát Magyarország által visszanyerte. így tehát a viszonosság alapján reánk is kiterjedő, ujabban felvett status-czimet legszebben igazoló, már eddig is elért siker, az 1867. XII. t. ez. szellemében való kiegyezésnek, szerintem egyik legfontosabb momentumát képezi. Ha tehát a magyar-osztrák kiegyezésnél semmi opportunitási érveket el nem ismerő, de az ő jobb megoldásuk eszközeivel tán czélszerü kiegészítést nem, nyújtó, kétségen kivül legbuzgóbb érzelmű és a vég ezélban, t. i. közös hazánk boldogitására velünk egyaránt törekvő hazafiak ezen egyezkedésnek az elhamarkodás vétkét tartják elé: mennyi elhamarkodást látnék én részükről, ha ők Magyarországot a provisoriumból egy politikai salto mortale kivitelével önálló, nagyerejü és virágzó állammá akarnák átalakítani, és Potemkin várait emlékezetünkbe hozva — önmagunkat ámítani, hogy hazánk, eltérőleg a nagyvilág egyéb részeitől, semmi természeti törvényeknek nem vetve magát alá, , ,rfct áll, tehát legyen" varázsszóval, hazánkat nagyhatalmi politikájuk felé, épen a legkisebbszerü elvekkel akarnák vezetni. Meghajlok én, t. ház, az ily bátorság előtt, de ezen bátorságot csak oly lényeknél tehetem föl, kik a függetlenség ezen irigyelhető fokával bírván igenis, de semmi felelősséggel a nemzet irányában nem kötvék. Helyezzék uraim ezen érintett felelősségnek súlyát az ő vállaikra, és meglátandják, mily féltékeny megfontolással fogják ők — nem mondom én hazánkban nem létező anyag hiányánál, de a fenálló körülmények számításánál fogva, tervöket is megváltoztatni. Ha nekem valaki azt mondja, miszerint Magyarország pár évtized múlva kereskedelmi lobogóját egy világtengerre viszi át, vagy pedig Dél-Amerika nyugoti tengerpartján, avagy az Indiai Oczeánba Koromandel partkörnyékén gyarmatokat alapítand, ezen tervek nagyszerűségének daczára, melyeknél szivem önként feldobog, a kivihetőséget nem merendem kétségbe vonni, tudván, hogy a helyesen választott eszközökkel, kellő pillanatban, a nemzetek életébeD a már legkivihetetlenebbnek látszó eredmények elérettek. De hogy az aranyozott fedél tartós épületet takarni nem fog ott, hol a kő és vas anyag mellőztetett, ezt hinni, már méltóztassanak megengedni, erre elég genialitással nem birok. Tudja minden gondolkodó hazafi, ha térkéKÉPV. H. NAPLÓ. 18f| i. pet kezébe vesz, hogy Magyarország hivatása- és érdekeinek határa nem az erdélyi havasokon fekszik, és hogy a Szt-István korona tekintélyének öregbítése a Nagy Lajosok és Korvin Mátyások idejét tán beszámítva — ha más alakban is — kevésbbé a múltban, de inkább a jövőtől elvárandó. Világrészünknek jelenlegi politikai constellatióját figyelmesen tekintvén, az Al-Duna mentében levő országoknak, igaz, titokban rejtett, de nagy jövőjót eltagadni nem lehet, és a sokoldalú európai kérdések tengerén vörös fonalként vonul át azon keleti kérdés, mely nem hagyhatja érintetlenül népeinket. Érzi és tudja ezt hazánk minden fia, de amidőn ezt érzi, belátnia kell azt is, miszerint Magyarországnak a monarchiával összekötő viszonyra, és egyedül a békés anyagi fejlődésből nyerhető erőre tán soha sem volt és lesz annyi szüksége, mint épen jelenleg. A magyar állam eszméjének nem lehet, a jelen viszonyok közepett, biztosabb szövetségese, mely azon ritka atributummal bir, hogy amidőn önmaga érdekét előmozdítaná, támaszát idekölesönzi, szövetségesi hivatásának megfelelve, növelheti az életerőt oly mérvben a másik részen, miszerint nem egyes, a helyzetek által javasolt esetekben, mint közönségesen szövetségeseknél, de szakadatlan folytonosságban kénytelen önlétének különben feláldozása mellett, hozzájárulásunkat megkívánni. Vajon igazolt-e, t. ház, ily köteléket, melynek előnye tagadhatlanul czéljainknak biztos istápja, feloldani kívánni a nélkül, hogy kedvezőbb támpontot találhatnánk isölált sorsunk láthatárán? ezt méltóztassanak önmagok megítélni. Különösen nehéz feladat, t. ház, egy nemzetnek, egy hatalomnak történetében, az összefüggésben levő különös viszonyait az átalánosaktól megkülönböztetni. A sajátságos szellemből, a beleélt törvényekből fejlődik ugyan a különös élet, de ez átalános befolyások alatt állván , jellemét e befolyástól nem vonhatja el. Nem ismerek én egy országnak történetét, legyen ez a legcsekélyebb, melyben a világtörténet szerepet nem játszanék. Az államok, népek, örökre egymástól elválasztva, és mégis egy feloldhatatlan viszonyban léteznek. A szellemi törekvések a válaszfalak, az anyagi érdek vezeti őket egymás felé. Ezen ellentéten nyugszik, szerintem, a mostani Európának jelleme. És ha megengedik nekem uraim, hogy ezen jellemnek okvetlenül a magyarföldön letelepedett népekre is kell kiterjednie, és ha ezt mint ezáfolhatlan igazságot leplezetlenül szemeink elé állítjuk, azon szerfelett szomorú tanúságot vonjuk belőle, hogy hazánk szellemileg elszigetelve nagyon is, ily tátongd mélység feletti anyagi 16