Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-325

CCCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS (November 26. 1868.) 69 pedig Dobrzánszky képviselő úr erősen hangsulyozá, hogy a nemzetiségi kérdésnek mikénti megoldása hazánk békéjét vagy biztosítani, vagy veszélyeztetni fogja. Azért, ugy hiszem, hogy ha valamiben, bizonyára a nemzetiségi kérdés megoldásában jó volna mások tapasztalatain okulni, azok példáját követni. Hiszen alig van ország a föld kerekségén, a melynek határán csak egy nemzetiségből származottak laknának; olyan is nagyon kevés van, melynek különböző nemzetiségű lakosai annyira összeolvadtak volna, hogy azt lehetne rólok mondani, mit Portalis egyszer a Code Napóleon feletti vitában a francziákról mondott, hogy nálok egy nagyszerű eszme valósult, melynél fogva mindent megengednek, mit az isteni gondviselés enged, de valamint a természet csak embereket, ugy a franczia törvény csak francziákat lát. Legtöbb országban van nemzetiségi kérdés, olyanban is, melyre különben mint példa-adóra szeretünk és szoktunk hivatkozni. Nézzük tehát, mit tettek vagy tesznek a nemzetiségi kérdésben másutt: ha találunk-e példát, melyet mi is követhetnénk. Ott vannak az Egyesült Államok Éjszak-Amerikában. Vegyesebb lakosságot, mint ott van, alig lehet képzelni is. A fehér szintiek mind európaiak ugyan, de angolok, irek, francziák és németek stb.; a színesek meg részint benszülöttek, részint afrikai eredetitek, szerecsenek, részint ázsiaiak. Van tehát elég nemzetiségi kérdés az Egyesült-Államokban. A fehér lakosok vegyülete a tömeges beköltözés által évenkint szaporodik j mindazáltal bármi nagy számmal legyenek is ott vagy a németek, vagy az irek, a törvényhozásban, az igazgatásban, sőt a társadalmi életben is , az angol-amerikai nemzetség uralkodik. Ez nem a törvény okozatja, ezt a társadalom szabad fejlődése teszi, s a mit ez tesz, azt törvény által sem tiltani nem szabad, se parancsolni nem lehet. (Helyeslés.) Ezen példát nekünk is kell követnünk; nálunk is szabad folyást kell engedni a társadalmi fejlődésnek. Azonban az Egyesült-Államokban a benszülöttek fogyton fogynak; irtják is néha mint kártékony állatokat; a déli államokban különösen most is lövöldözik a négereket és fehér ótalniazóikat. Ez az ottani nemzetiségi kérdésnek borzasztó oldala, mely már véres polgári háborút is idézett elő. Erre nézve nekünk csak azt kellohajtnunk, hogy soha ne támadjon köztünk senki, ki hasonló vad indulatokat felidézni volna képes. Nagy-Britanniában és Irhonban is van nemzetiségi kérdés, az úgynevezett ir kérdés. Ennek három tényezője, a politikai, hitfelekezeti és nyelvi, nem egyenlő erővel hatnak már, mert az 1861 -ki népszámlálás a 4 és fél millió irlandi katholikus közt csak egy millió 100,000-t talált, kik irnyelven beszélnek vaía; sőt a városi lakosság közt, mely pedig ott aránylag igen nagy, alig van négy ezer ki ir nyelven beszél. Fogy tehát az ir nemzetiség nyelvi tekintetben. De ennek politikai és egyházi oldala olyan, hogy azt már 1848 előtt sem lettünk volna hajlandók követni; annál kevésbbé lehetünk hajlandók most keresni ott példát, melyet kövessünk. Poroszországnak is van nemzetiségi kérdése, t. i. Posenben. Ámbár Posen csak 1815 óta tartozik állandóan Poroszországhoz, mégis annyira megfogyott itt már a lengyel nemzetiség, hogy avval nem sokat aggódik a porosz kormány. Mi Poroszország példáját sem követhetjük, mert mi komolyan aggódunk a nemzetiségi kérdés miatt. Ha Oroszországra tekintünk, mit látunk ott? Azt látjuk, mint oldják meg ott a nemzetiségi kérdést Lengyelországban, és azt látván, ugy hiszem, hogy senki sem lesz köztünk, kinek kedve támadna Oroszországba menni jó példákért. De ha Porosz- és Oroszországtól mit sem tanulhatunk a fenforgó kérdésre nézve, legyen legalább jogunk visszautasítani azon tanácsokat. melyek épen Porosz- és Oroszország felől oly sürgői ó'leg érkeznek hozzánk a nemzetiségi kérdés megoldására nézve. Azt mondhatná valaki, ho£V nem illik hoz zánk a hatalmasokra tekinteni, mert azoknak példáját ugy sem követhetnök. Tekintsünk tehát másokra is. A boldog Svájcában másfél millió német, fél millió franczia, 120 ezer olasz és 40 ezer román lakik. Négy nemzetiség található tehát Svájcában, azonban országos nyelvekül csak a német, a franczia és olasz van elismerve. De Svájezország. mint tudjuk, államszövetséget képez, mint az Egyesült Államok Amerikában. ÉsMocsonyi képviselőtársunk is helyesen megjegyzé, hogy ezen különbségnél^ fogva Svájczot nem lehet például venni. Még inkább hivatkoznak Belgiumra, Ennek lakosságának tömegét a vallonok és a flamandok képezik ; két nyelv áll ott szemközt egymással : a franczia és a flamand nyelv. A törvény egyik nyelvnek sem ád elsőbbséget, mégis a törvényhozásban , az igazgatásban, a tudományos intézetekben a franczia nyelv uralkodik. Es valóban csodálkozom, miért nem tette a törvény a másik nyelvet is egyenjoguvá; de habár tette volna, vagy fogná a legközelebbi jövőben tenni, mi még sem követhetnök Belgium példáját sem, mert nálunk nem két nyelvről, hanem legalább is háromszor kettőről, sőt többről van szó. Azt pedig mindnyájan tudjuk, hogy a mi két nyelvvel lehet, az talán nem lehetséges hattal vagy kilenczczel is.