Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-324

56 CCCXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 25. 1868.) és nem mostoha anyának tekintvén , azt egy édes gyermek feláldozásával megvédeni vetélkedjenek. Mert, habár az is igaz, hogy 1866-dik évben Beustb. birodalmi kanczellár ő excellentiája Szászországból Bécsbe jővén és a korány élére állva, a magyaroknak igen sok, az országgyűlés majoritása szerint pedig minden kívánalmainak teljesülését eszközölte: mégis, kérem,szem elől el nem téveszteni, miszerint a tapasztalás mindnyájunkat megtanított, hogy a bécsi kormány s politika nagyon változékony, változékonyabb magánál a tavaszi időnél is, és igy könnyen megtörténhetik, hogy előbb vagy utóbb, hamarább vagy később, hanem önmagától is, valamely nagy külnyomás következtében b. Beust ő excellentiája helyett a világ valamely más részéből egy más tudós s országokat boldogító status-férfiú jővén a bécsi kormány élére ... (Zaj. Egy szó : Az Borlea lesz!) Kérem, gúnyolódva beszédembe bele nem szólani, skérem engem nyugodtan kihallgatni, mint én szoktam bárkit is. Ha czáfolni valót talál, tessék azt tetszése szerint parlamentalis módon megczáfolni; vagy, ha valakinek privátim gúnyolódni van kedve, az ülés után, a folyosón teheti: én erre nézve is bárkinek szolgalatjára állok. — Mint mondám, más státusférfiu jővén, annak más elvei lesznek, s a birodalom erőssé alkotására és a népek boldogitására más experimentumot akarván próbálni, Magyarország ugy járhat, mint járt szegény Erdélyország, t. i. az országgyűlés által hozott s szentesitett törvények egy egyszerű pátens által semmiseknak s hatályon kivülieknek nyilváníttatván, kivéve természetesen az országgyűlés többsége által elfogadott különféle adónemekre súlyos és mondható elviselhetlen terhekre és statusadósságokra vonatkozó szentesitett törvényeket, akkor majd csak azt veszszük észre. hogy az 1887. évi uj alkotmányból csak is azon rész maradt meg , melyet legnagyobb ellenségünknek is szívesen oda ajándékoznánk. Mert hiszen, t. ház, 1863. s 1864. évben Erdélyországnak is voltak törvényes fejedelme által egybe hivott országgyűlés által hozott s a fejedelem által szentesitett törvényei s ezek 1867. évben egy egyszerű pátens által semmiseknek nyilváníttattak, s ez által az erdélyi román nemzet a magas trón s kormánya irányában századokon át tanúsított tántoritlan hűséges loyalitása s vérének feláldozásáért, egy jelenleg nagy s hatalmas férfiú mondása szerint falnak szoríttatván, nem irigyelendő módon jutalmaztatott, habár én részemről soha el nem ismerém, hogy országyülés által hozott s szentesitett törvények pátensek által eltörölhetó'k legyenek, a fent érintett erdélyi törvények pedig annyival inkább nem, mert azok nem csak az erdélyi, de az ausztriai birodalomban lakó összes románok szivében annyira be vannak vésve, hogy onnét semmi féle pátens s hatalom eltörölni nem képes. Már pedig a mi Erdélyben megtörtént 1867ben, bizony megtörténhetik Magyarországban 1869. évben vagy későbben. Ezen körülményt s ehhez hasonló nehéz időket s belátható eshetőségeket, ugy hiszem, hogy jó lesz szem előtt tartani a nemzeti kérdés megoldásánál, mert ezek netáni beállta alkalmával nagyon jó lesz, ha az országban lakó valamennyi nemzetek egymással teljesen kibékülve, őszinte testvéri bizalom- s szeretetben lesznek, hogy vész idején , bármely oldalról támadná meg őket az, a hazában élvezett közös szabadság, egyenlőség és testvériségtől lelkesítve, a szeretett közös hazát s szabadságot vetélkedve megvédjék. Ugyan azért, miután, mint többször emlitém, a bizottmány törvényjavaslata sem a szabadság, egyenlőség s testvériség, sem az igazság és méltányosság alapjára fektetve nincsen; miután annak, ha csak elvileges elfogadása is, minthogy azon keresztül mindenütt vörös fonalként az erőszakos utón való magyarositási szándék nagyon is kitűnik, melynek czimeűl is jobban illenék : ,,a nem magyaroknakerőszakos magyarosítása iránti törvény," a nem magyar nemzeteket tehát nem csak hogy ki nem elégiti s meg nem nyugtatja, hanem miután ez által reményeikben megcsalatva, s méltányos s igazságos kívánalmaikat tekintetbe sem véve s természetes jogaikban letiporva látván magokat, méltán elkeseríti, már pedig az igazság és méltányosság szerint ki nem elégített nem magyar nemzetek elkeseredése az országban lakó népek közt folytonos viszályt s az 1848. s 1849. évekhez hasonló bizalmatlanságot és szerencsétlen küzdelmet szülne, s ez által az országra uj csapás nehezednék; ellenben miután a Mocsonyi Sándor által beadott törvényjavaslatot a mellett, hogy az ország léteiét, integritását s autonómiáját legkisebbé sem ingatja meg, az országban lakó nemzetek egymás iránti bizalmát s testvéri szeretetét, az abban alkalmazott szabadság, egyenlőség s testvériség, igazság s méltányosság elvénél fogva az ország szilárd fenállását, nagyságát, virágzását s boldogságát biztosítja én a más két javaslat elvetése mellett a Mocsonyi Sándor által beadott törvényjavaslat mellett szavazok. Ezek után legyen szabad Bartal s Makray képviselő urak azon állításaira, hogy némelyek a nemzetiségek közül Románia felé, vagy Isten tudja merre gravitálnak, azon megjegyzést tennem, hogy ezen gyanúsítás nem egyéb, mint az ily alap nélküli gyanúsításoknak Isten tudja hányadik ismételt s egyátalában nem uj, hanem nagyon is kopott kiadása, mely gyanusitási fegyver azonban a sok használatban annyira megcsorbult, srégise-