Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-324
50 CCCXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 25. 1868.) Bekövetkezett a 16 évi provisorium, mely alatt mindig elismertetett az ország nem-magyar nemzeteinek nyomott állása. sőt üunepélyesen megígértetett, ki is hirdettetett a nemzeti egyenjogúság szent elve: de életbe nem lépett még az 1860-diki kegyelmes diploma alapján sem, mely életbe léptette ugyan az egyenjogúság elvét Erdélyben, de nem nálunk, hol az emiitett diploma el nem fogadása után gróf Pálfíy Mór kir. helytartó által meg lett vetve alapja a magyar nemzetiség fejlesztésére szolgáló intézetek országos adó utján rendes segély, zésének, tehát egy addig nem ismert ujabb, épen a nem-magyar legszegényebb osztályait sújtó sérelemnek. Hazánk törvényhozása azonban nem azért vonakodott az októberi diploma elfogadásától, mert abban a nemzetiségi egyenjogúság elvét látta lefektetve, hanem más szempontból indulván ki, határozataiban s felirataiban ünnepélyesen kinyilatkoztatta mind annyiszor, miként ÍI nemzetiségi egyenjogúságot csakugyan életbe kívánja léptetni; elismerte az 1861-diki második feliratában a több nemzet létezését, valamint Erdélyben ugy Magyarországban is, midőn nem csak e nemzeteknek a királyi leiratban foglalt említése ellen fel nem szóllalt, sőt maga részéről e törvényes kifejezést használta több helyen,mint például: „Igaz Jiogy Erdélynek 1848-előtti törvényei három külön nemzetről szólanak, a magyar, székely és szász nemzetről;" továbbá: „hogy azon különbség, mi jogok tekintetében egy részről a magyar, székely és szász nemzet, más részről a román nemzet között elébb íenállott, azonnal meg lőn szüntetve;" továbbá : „még a szerb Vajdaság is, mely a szerb nemzet kedvéért állíttatott fel, egyedül csak nevére nézve volt szerb ; í{ de elismerte e törvényhozó testület azt is, hogy az egyes nemzetiségeknek mindent meg kell adni, mi hazánk épségével s egységével összefér, azt is, miként a nemzetiségi egyenjogúság életbe léptetése a régi e részbeli törvények kedvező módosítását mellőzhetlenné teszi. S ime, t. ház! midőn mind ezek után ma a nemzeti egyenjogúság életbe léptetéséről tanácskozunk, azt veszszük észre, hogy a bizottság többségének e részbeli törvényjavaslata, habár lényegesen javitva a központi bizottság által, mégis mintegy irányelvül tűzte ki az ország nem-magyar nemzetei létének tagadását, nyilván azért, hogy ez alapon majdan a magyar nemzet uj eszméjének, az alkotmányukban gyökerező egyedüli törvényes nép eszméje helyett leendő elfogadását indokolni lehessen. T. ház! A fen elősoroltakbóí kiderül, hogy a hazánkban tömegesen együtt lakó hat nemzetek részint már a magyarok bejövetele előtt képeztek a mai Magyarország területén önálló államokat. részint később telepedtek le itt bizonyos feltótelek alatt, részint a magyar nemzettel közösen szerezték, mindnyájan pedig közösen védték közel egy évezreden át verőkkel, vagyonukkal közös hazánkat; kiderül, hogy e nemzetek mint egyenjogú jogi személyek eredetileg külön nemzeti önkormányzattal, sőt külön területekkel birtak, s átalában nemzetiségökre nézve oly intézmények, illetőleg szabadalmi okmányok által lettek biztositva, melyek a szerződések jellegével birván, egyoldalulag vagy a majorizálás utján meg nem másíthatok, még kevésbbé megszüntethetők ; és hogy ezen állapot nem csak nem elleneztetett positiv hazai törvényeink által, hanem alkotmányunk egyik irányelvéből kifolyónak tekintetett; kiderül, hogy a XVI., XVII. és XVIII. században elenyésztettek ugyan lassankint a nemzeti külön területek, egyedül a bécsi kormány által pártolt német, és az elmagyarosodott vagy magyar külön területek hagyatván meg, de fenmaradt, valamint a nemzetek, ugy az azokhoz tartozó egyének teljes egyenjogúsága , a mennyiben ezt az akkori feudális intézmények engedek; kiderül, hogy a XVIII. század végén a nyelv és nemzetiség tekintetéből megszorittatni kezdett szabadság és egyenlőség mindinkább hanyatlott a XIX. század második negyedében, habár még ekkor is fentartatott a külön nemzeteknek, mint a nép alkatrészeinek helyes fogalma, és pedig még az 1848-ki törvényekben is, melyek nem nemzeti, hanem népképviseletet alapítottak meg ; kiderül, hogy e helye< fogalom fentartása mellett, nem csak a provisorium alatt, mely egyébiránt a magyar nemzetiség fejlesztésére szolgáló intézeteknek országos költségen segély zése által, egy gyei szaporitá sérelmeinket, hanem hazánk jelen törvényhozása által is több izben biztos kilátásba helyeztetett a nemzetiségi egyenjogúság életbe léptetése, illetőleg a fenidézett sérelmes törvények kedvező módositása. Szemben mindezekkel, én a többség törvényjavaslatát, mely, mint érintem, az ország nemzetei lételének tagadása alapján, a „magyar nemzet" fogalmának a „nép" helyett leendő használatát mintegy előkészíteni igyekszik, elfogadhatónak nem tartom, ugy lévén meggyőződve, miként az ország sarkalatos törvényeinek, illetőleg alkotmányának ilyetén módositása jogosan nem eszközölhető máskép, mint az egyes érdekelt nemzetek egyetemeinek önkéntes e részbeli beleegyezése alapján. E nézetem lényegesen támogattatik az által, hogy az ország nemzeteinek létét tagadó többségi javaslat ép azért a nem-magyar nemzetek szellemi halálát foglalja magában ; halálra büntetni pedig nemzeteket, s e jelen esetben az ország lakosságának többségét nem lehet hatásköre vagy feladata a törvényhozásnak, akár a fenidézett 1608-diki X.
