Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-338

CCCXXXVIII. OESZÁGOS ÜLÉS. (December 9. 1868.) 461 (Gondoskodott az országgyűlés ugy a szellemi, mint az anyagi haladásról. E törvényekben, gondosan ápolva, nagy kincs rejlik. Sok teendő van ugyan még hátra, de ennek is le van téve alapja, ki van jelölve ösvénye : arra építeni, ezen haladni lehet. Mindamellett hazánk helyzete tetemesen javult, mit a nmlt s a jelen közti különbség legvilágosabban bizonyit. Erre nézve a szónoklatnak egy nagy kiterjedésű tere nyilik ; de nem lépek a nemzet képviselői előtt e térre, hisz ők ismerik a multat, s alkották a jelent. Volt idő, midőn ők aggódtak leginkább a haza jövője felett, s most azon boldogitó érzettel hagyhatják el e termet, hogy hazánk jövője a nemzet kezébe van letéve. (Elénk helyeslés.) Midőn t. képviselőtársaimtól bucsut veszek, egy kívánságnak s egy kérésnek adok kifejezést: kívánom, hogy önöket az élet utjain a Mindenható áldása kisérje. Kérésem abból áll, hogy ha gyakran nehéz körülmények közt egyben vagy másban hiányok vagy mulasztások történtek, bocsássanak meg! (Hosszan tartó éljenzés.) Most fejezzük be az utolsó ülést azon kívánság nyilvánításával, hogy ő felségök, Magyarország királya és királynéja éljenek, és éljen a haza! (A ház tagjai felállanak • lelkes, szűnni nem akaró éljenzés.) Deák FerenCZ: T. ház! Meg vagyok győződve, hogy a t. ház összes tagjaínak érzelmét fejezem ki, midőn köszönetet mondok t. elnökünknek ezen hosszú idő alatti gondos fáradozásáért, és tapintatos eljárásáért, melylyel valamenyiünk tiszteletét a legnagyobb mértékben kiérdemelte. (Hosszan tartó viharos éljenzés?) Mellőzöm a szónoklat virágait, mert a sziv érzelmeinek kifejezésére néhány szó is elég, kivált azon érzelmekére, melyeket valamennyien együtt táplálunk és melyeken senki sem kételkedik. Isten kisérje az élet utain t. elnökünket is ! Adja Isten, hogy ép erővel, egészséggel, békével és nyugalommal pihenhesse ki ezen nehéz évek terheit! Adja Isten, hogy miudig körünkben, mint szeretett barátunkat, és ha lehet társunkat is tisztelhessük! (Éljenzés) De félig teljesíteném kötelességemet, ha egyúttal köszönetet nem mondanék ép oly meleg érzelemmel a t. ház két alelnökének is. (Hosszan tartó lelkes éljenzés.) Ok együtt osztoztak elnökünkkel a terhes hivatal viselésében ép oly ügyesen, ép oly fáradhatlanul; és az ő emiékezetök is szivünkbe vésve marad mindörökké. (Elénk éljenzés.) Végre köszönetet mondok a szintén fáradságos hivatalos kötelességekkel terhelt jegyzőknek. (Elénk éljenzés.) Adja Isten, hogy a mit mi most megkezdettünk, és a minek alapját letettük, azt ők, jobbára fiatalkorú emberek, még hosszú időig előmozdithassák, és tovább fejleszthessék. Isten áldja meg őket! (Éljen Deák Ferencz!) Az ülés végződik d. u. 2 órakor.