Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-337
456 GCCXXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS (December 8. 1868.) Wlád Alajos: Én ezen ügyet magamévá teszem, és ennek következtében kötelességemnek tartom néhány szót szólni. Én, t. ház, nem tartozom a pronunciamentók iskolájához; az alkotmányos iskolában nevekedtem fel s 25 év óta járdalok azon, és ez okból hibáztattam azon pronunciamentot megjelenése után mind azon köröket, melyekben megjelentem, kárhoztattam, mert meg vagyok győződve, hogy sem a román nemzet, sem az illető aláirók érdekeit szem előtt nem tartották azok, kik azt tanácsolták, annak életet adtak, A román nemzet érdekeit azért nem, mert pronunciamentumok által a nemzet érdekén valamit lenditeni alig lehet, mert csak a törvényes téren és a törvényhozás utján, a törvényhozás tényezőinek közreműködésével vívható ki valami. Az illetők érdekeit nem mozdította elő,mert — a mint tudva van — az illetőknek sok keserűséget, üldöztetést és költséget okozott. En a pronuntiamento mellett felszólalni nem akarok ; azonban , t. ház , kötelességem, mint a jog és igazság emberének, előadni azon mentő körülményt, mely ezen pronunciamento aláírói mellett harczoL Méltóztassaugyanis tekintetbe venni azon zavart politikai állapotokat, melyek Erdélyben különösen 1848től a legújabb időig, a tegnap kihirdetett unió-törvényig uralkodtak: mert ha azokat s az egymásra következett rendszerekből az erdélyiekre kiáradt eszméket s homlokegyenest ellenkező politikai elveket részrehajlatlanul és lelkiismeretesen tekintetbe veszik, gáncsolhatják ugyan az illetőket, de a kárhoztatás kövét azokra nyugodt lélekkel nem dobhatják. Én tehát részemről azt javaslom, és illetőleg azon kérelemmel járulok a tisztelt házhoz, s nevezetesen a minisztériumhoz, hogy azon eszélyességnél fogva, mely az összes minisztériumot, és kiválólag annak általam igen titztelt elnökét jellemzi, méltóztassék a felséges fejedelemnek kegyébe ajánlani a pronunciamento aláírói ellen elrendelt vizsgálat megszüntetését, illetőleg az egész eljárást megszüntetui. s az unió-törvény szentesítése előtt történtekre a feledés fátyolát borítani. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, a t. ház ezen javaslat tárgyalásába nem bocsátkozhatik. (Helyeslés. Leszáll s az elnöki széket Somssich Pál joglalja el.) Ráday László gr. jegyző (olvassa Édes Albert határozati javaslatát a katonai szabadságosökra nézve 1 ). Édes Albert: Közelebbi augusztus 7-kén a ház asztalára letett határozati javaslatommal az 186 «/ 7 . XII. tör vény czikk 14-dik szakaszára hivatkoztam, melyben világosan mondatik, hogy a hada ) Lásd az Irományok 43G. számát sereg minden egyes tagjának mindazon kötelezettségei felett, melyek nem katonai szolgálatra tartoznak, a magyar törvényhozás, illetőleg a magyar kormányzat fog intézkedni. Már pedig, csekély felfogásom szerint, a szabadságos katonának olyan kötelezettsége, melynél annak kezébe fegyver helyett kaszát, kapát,' villát adnak, nem katonai szolgálatból folyik. Következésképen a szabadságosoknak ilyen szolgálatra behivatását megengedni vagy eltiltani a magyar törvényhozás és magyar kormány hatálya köréhez tartozik. A szabadságra bocsátott katonák közül a becsületesen megélhetésre többek előtt a legbiztosabb ut a szolgálatba állás. így keresik meg a ruhát, kenyeret nem csak magok, hanem családjok számára. így táplálja némelyik az azon idő alatt, migőOlmüczben, Józsefvárosban, Krakóban, hazájától, övéitől távol több évig katonai szolgálatban volt, özvegygyé lett édesanyját s tehetetlen testvéreit; másik nejének s gyermekének keres kenyeret, kiket itt kell hagyni. Megesett, hogy mindjárt tavasz nyiltával, a mint a tavaszi munka megpesdült, a szabadságos katona a hadparancsnokság által berendeltetvén, a királyi jószágokra földmivelési munkára, vagy mérnökök mellé lánczhúzásra, hancsikolásra küldetett, s a kenyér kereset idejét késő őszig ott töltötte el. Akkor ismét haza bocsáttatott rongyosan, kény értelenül, terhökre az otthon maradiaknak, kiknek a bekövetkező tél idejére a csekély élelmi készletet már nem gyarapithatá, de igen fogyasztani segített. Megesett, hogy a földmivelő gazdát, ki a katonát jó hiszemmel szolgálatába s egész télen a munkaszünet alatt csaknem ingyen kitárta, a szabadságos akkor parancsoltatott el, nákor már a mezei munka beálltával, a dolgos embernek minden bokor szállást ád, s minden határ munkával kinálkozván, az üresen maradt szolgálatot nem pótolhatta. így megesett, hogy egy háznép gazdasági üzlete helyrehozhatlan kárt szenvedett. És mivel, kivált a gazdálkodásban, sokszor csekélynek látszó okoknak is nagy következései vannak : ha véletlenül a gazda is megbetegedett, az egész család földhöz sújtottá lőn. Méltányos azért, hogy a ház törvényben rendelkezzék a felől, hogy ha a katona télre haza bocsáttatik, nyárra ne rendeltessék el a kenyérkeresettől. A mi javaslatom másik részét illlti: a szabadsági vagy tartaléki jegy, mely a katonának a hadparancsnokságtól kiadatik: csekély véleményem szerint, szintén nem katonai szolgálatra vonatkozik, hanem a polgári összeköttetésre, a honi polgárok biztosítására, a felöl, hogy a hazatérő vitéz nem szökevény. Következésképen, mivel a hadparancsnokság ezen levél nélkül is, jegyzőkönyvileg tudja a maga szabadságra bocsátottait, azoknak kedvéért, kikhez a katona hazabocsáttatik, oly nyelven s
