Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-337
434 CCCXXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 8. 1868.) Rozsnyó bányaváros közönsége ismételve kéri, hogy tetemes áldozattal fenálló városi törvényszéke, a mólyen tisztelt országgyűlés által megajánlott 80,000 forintból aránylag segélyeztessék. A ház tegnapi határozatához képest a kérvények a képviselőház levéltárába fognak tétetni, s a jövő országgyűlés elé terjesztetni. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Zsarnay képviselő úr tegnap a sókezelés ügyében interpellátiót intézett hozzám, melyre van szerencsém a következőkben válaszolni. Az interpellatió első részében képviselő úr azt kérdé tőlem: van-e a kormánynak tudomása azon átalános panaszokról, hogy „különösen sóvári főzött sót használó vidékek lakói, még azok is, kik kó'sót használnak, most, midőn a só ára törvény által leszállittatott, nagyobb bajjal és drágább áron juthatnak a sóhoz, mint a törvény szentesítése előtt juthattak." Az interpellatió ezen részére van szerencsém válaszolni, hogy képviselő urnák azon állitása nem áll, mintha nagyobb bajjal jutnának az illető vevők a sóhoz, miután az 1868. XI. törvényczikk 3. szakasza értelmében, mely felhatalmazza a minisztériumot arra, hogy a szükséghez képest a termelési helyeken kívül is állithasson sóeladási rakhelyeket, ennek megfelelőleg sóeladási rakhelyek majdnem két akkora számban vannak jelenleg felállítva, mint azelőtt, és igy jelenleg körülbelől 50 rakhely van, hol a sót árulják. Arról biztosithatom a t. képviselő urat, hogy bármely népesebb város kivan saját területén a városban raktárt állítani, és eziránt a pénzügyminisztériumhoz kérvényt intéz, a szükséges intézkedések megtétettek az iránt, hogy a kivánt mennyiségű só a szállítási ár hozzászámitásával, a kincstári raktárból azon város lakói rendelkezésére bocsáttassák, ha az illető város vagy az ottani jóhitelti kereskedő a raktár felállítására vállalkozik. Tehát az interpellatió azou része, hogy a vevők most nagyobb bajjal jutnának a sóhoz, mint ezelőtt , ezen tény által meg van czáfolva. (Tcüzés.) Az interpellatió azon részét, mely azt tartalmazza, hogy a sót drágábban árulják jelen évben, mint az előbbi években, ruegczáfolja azon körülmény, hogy a törvény értelmében minden raktárban körülbelől 2 forinttal olcsóbban árulják a sót, mint azelőtt. Miután a t. képviselő úr egyetlen egy körülményt, egy esetet sem fog elősorolhatni, hol a törvény által megállapított ár a kincstári raktárakban meg nem tartatott volna, ezen állítást is alaptalannak mondhatom. A mi különösen a sóvári só árulását illeti, erre nézve a következőket | jegyzem meg: az előbbi években Sóvárott az öszszes termelés 130,000 mázsa főtt sót tett, de miután az utóbbi időkben a sósviz tetemesen megapadt annyira,hogy félni lehet attól, hogy ha az előbbeni mennyiség fogna előállíttatni, az akna összedülésétől lehetne tartani, ennélfogva a sómennyiség, melyet most évenkint termelni lehet, csak 90,000 mázsára megy. Előbb Sóvárett a só 6 frt 90 kron árultatott, holott jelenben a törvény értelmében 5 forinton árultatik , a kősó ára a szállítási díj miatt, 6 frt 20 ki\, ennélfogva a főtt só kedvezményi áron árultatik, még pedig mázsánkínt 1 frt 90 krral olcsóbban, ekkép a törvény rendelkezett: ennélfogva természetesen azon vidéken mindenki sóvári sót óhajtana vásárolni; de a termelés apadása folytán minden igénynek eleget tenni nem lehet. A törvény 7. szakasza értelmében mindenkinek jogában van, nemcsak saját szükségére, de kereskedésre is, az eladási helyeken levő sóraktárakban sőt vásárolni, s igy természetesen a Só váron termelt sókészlet egy részét a kereskedők vették meg, í kik jókor ellátták azzal magukat, és miután a terI melési mennyiség 90,000 mázsára van szorítva, I sokan a kedvezményi áron nem kaphatták a főtt | sót. Ezen körülménynek tudomására jővén, már ! régebben intézkedtem. E tekintetben biztosithatom j a t. képviselő urat, hogy jövőre akkép történend j az eladás, hogy ámbár a törvény értelme szerint lehet bárkinek kereskedésre is sót eladai, minthogy ama vidéken valóságos kiváltságos ár létezik, megtörtént az intézkedés az iránt, hogy a fogyasztók számára szükséges mennyiségit só kisebb részletekben árultassók. Ami az interpellatió azon részét illeti, mely\ ben az iránt tesz kérdést, és kívánna intézkedést tétetni képviselő úr, hogy szüntettessenek meg azon visszaélések, melyeket egyes nyerészkedők követnek el, erre nézve azt hiszem, a minisztérium hatalmán kivül áll intézkedni ; miután megrendelné azt, hogy egy vagy más sóárulással foglalkozó tizér a termelési helyeken vásárolt sót másutt mily áron köteles árulni, jogában nem állhat. De miután a törvény szerint sóeladási helyeken mindenki vásárolhat sót a törvény által megszabott áron, és miután a kormány intézkedett az iránt, hogy minden nagyobb városban, ha a város kívánja, a kijelölendő árulónak hitelezés mellett, só a raktári árakon adatik; ez által meg van adva a mód arra nézve, hogy a nyereség, melyet a kereskedők e részben vesznek, a mennyire lehet, mérsékeltessék, (Tetszés.) Zsarnay Imre: T. ház! Midőn a só tárgyában interpellatiómat megtettem, jól tudtam, hogy mindenható és mindenütt jelen való a miniszter vagy a kormány nem lehet. És igy ha történik is visszaélés valahol a törvény kijátszásával, hiba
