Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-336

408 CCCXXXYI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 7. 1868.) a parlament ellenőrzi a végrehajtó hatalom mű­ködését. Nem hiszem én, de alkalmasint alig hiszi azt valaki, hogy ezen törvénynek megszavazása meg­bélyegzése volna a kormányhivatalnokoknak. Hi­szen világos törvényeink vannak, a tanukra és bí­rákra nézve bizonyos fokozat van megállapítva, a tanukra nézve is, s meg van határozva, hogy va­laki biró és tanú nem lehet. Igen sokszor meges­hetik, hogy testvértestvér ellenében igazságosabb, mint más idegen irányában; de a törvény felte­szi róla, hogy érdekelt fél. Én is felteszem a közhivatalnokról, hogy nézeteiben független, de bocsánatot kérek, még ha feltenném is, miután bi­zonyos kinevezéstől függő hivatalt visel, azt hi­szem, némi pressió alatt áll. Mivel pedig NyáryPál úr csak a kinevezés­től függő hivatalnokokat jelölte ki módositványá­ban, véleményem szerint a választási szabadság nincs megszorítva, mert ki van mondva, hogy mi­után valamely hivatalnok meg van választva, ha képviselői állását meg akarja tartani, hivataláról mondjon le, vagy ha később, miután megválasz­tatott, nj^er hivatalt, mondjon le képviselői állásá­ról. E házban nem újság ez. Hiszen a t. ház hatá­rozatilag mondta ki, hogy megvárja azon képvise­lőktől, a kik megválasztatásuk után kormányhiva­talba léptek, lemondjanak képviselői állásukról. De ez csak morális kényszer volt; most azonban határozottan ki akarják mondani, hogy a kormány­hivatalt a képviselő állásával nem tartjuk compa­tibilisnek. Méltóztassanak visszaemlékezni az uriszékekre. Nem anomália volt-e, hogy ha a jobbágy panaszt emelt földesura ellen, a földesúr, ha akarta, maga praesidtált azon törvényszéknél, a hol be volt pa­naszolva, maga hivta meg a bírákat, igazságot szolgáltatott, ha tetszett neki. maga ellen, de több­nyire maga mellett.. En így képzelem némi részben a mostani kö­rülményt is, és azt tartom, ha akkor, midőn arról van szó, hogy feleletre vonjuk a kormányt, az maga lesz a biró saját eljárása felett, közvetve azok által, kiknek kineveztetése vagy előterjesztése egyedül tőle függ. Én tehát, miután meg vagyok győződve, hogy jobb valami, mint semmi; de miután azok, kik elv­ben elismerik ezen törvény szükségét, azt mond­ják, nincs reá elég idő, hogy a legkisebb részlete­kig kidolgoztassák: nem bánom, ha elhalasztjuk; hanem mondjuk ki az elvet ugy, amint aztNyáry képviselő úr módositványában kifejezte. Mert én azt akarom, hogy a jövő országgyűlésen ne szere­pelhessenek. Nem tudjuk, hogy a jövő országgyű­lésen mikép fog alakulni a többség. A jövő Isten kezében van, azt senki sem tudja. Ennélfogva én Nyáry Pál képviselő úr indít­ványát elfogadom, fentartva azonban magamnak, hogy, ha netalán azon meggyőződésben lennék, mint Pulszky Ferenez, ki azt mondta, hogy me­gyei hivatalnok ne lehessen képviselő, az ellen megtenni észrevételeimet. Akkor lesz az ország­gyűlés független, ha semmiféle hivatalnok itt nem ül; mert a függetlenségen kivül még áll azon elv is, hogy a hivatalnoknak teljesiteni kell a maga kö­telességét : a ki pedig képviselő is, hivatalnok is, vagy egyiket, vagy másikat fogja elhanyagolni. Annálfogva én Nyáry Pál képviselő úr módosit­ványát elfogadom, Horváth Döme : Tisztelt ház ! Ha jól értet­tem indítványt tevő t. követtársam, Nyáry Pál ur­nák szavait, mert ide át az Ő szavai nem min­denkor teljesen érthetők, oda nyilatkozott, hogy vannak kérdések, melyekben a közvélemény és közérzület oly élénken és követelőleg nyilatkozik, miszerint azokat az országgyűlés többé nem igno­rálhatja ; a tételt elismerem. Nyilvánitá, hogy az incompatibilitás kérdése is az égető kérdések egyi­ke ; ezt is elismerem. De azon hozzáadással, hogy az incompatibilitás égető kérdésének szükséges megoldása a közvélemény és közérzület által nem­csak felfelé,a kormány által kinevezendő tisztvise­lők irányában, hanem szemközt és lefelé a muni­cípális tisztviselők irányában is egyenlően és mél­tán követeltetik. Hogy e kérdésnél megértessem magamat, en­gedje meg at. ház, hogy leginkább a tapasztalat­ból meritett érveimet és meggyőződésemet e rész­ben nyilváníthassam. Én az incompatibilitás kérdését három szem­pontból szoktam tekinteni: a bizalom, a jog és megfelelési lehetőség szempontjából. Ha a bizalmat elvontan, tárgyilagosan tekint­jük, attól senkit, se. kormány-, se municipális tiszt­viselőt szorosan véve meg nem foszthatunk. A bi­zalom mindenkor a nép, a választók többségétől származik, s azokat képtelenség korlátolni, hogy tetszésük és meggyőződésük szerint, ne például egy kormány- vagy municipális tisztviselőben ta­lálkozzék bizodalmuk. Jogilag aligha lehet egyebet felhozni, és mást ez ideig nem is hallottam feltímlittetni, mint, hogy a kormány által kinevezett tisztviselő, itt az ország­házban nem teljesen független: hivatalos állásánál fogva, igen sokszor a kormány érdekében fog szavazni. De ez a kétség, ez a tétel, megforditva, a vá­lasztott, a municipális tisztviselővel szemközt is áll. Megengedem, hogy a kormánytisztviselő, itt az országházban, talán olykor jobb meggyőződé­sét politikából, hivatalos állása iránti tekintetből elhallgatja, s talán jobb meggyőződése ellenére a

Next

/
Thumbnails
Contents