Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-336

400 CCCXXXVI. ORSZÁG08 ÜLÉS. (December 7, 1866.) gett a t. háznak ajánlani módositott törvényjavaslatomat. Miért módosítottam a 18-dik számú törvényjavaslatot, okát röviden elmondom. Mindjárt első tekintetnél mindenki megütközhetik az előbbi fogalmazáson, mennyiben az valósággal a választók jogaiba látszik avatkozni. Mert azt mondja, hogy azok, a kik kormányhivatalban vannak, nem választhatók. Az én módosításom oda állítja ezen követelményt, hol az véleményem szerint megállhat, nevezetesen menten hagyja a választók választási jogát; csak azután, ha a választott képviselő a képviselőházban megjelent, lehet kérdés arról, nincs-e kötelezve igy vagy amúgy a kormánynak ? Én azt hiszem, hogy erre nem lesz szükség kényszeríteni a képviselőket, mert ha a törvény meg lesz hozva, önmaguk le fognak mondani hivatalaikról, vagy ha hivatalaiktól megválni nem akarnak, le fognak mondani képviselői állásukról. Ez, vélekedésem szerint, sem a választók jogát nem korlátolja, sem pedig a megválasztott képviselőnek egyéni jogába nem avatkozik. Bátor vagyok ennélfogva a törvényjavaslatot at. ház pártolásába ajánlani. Deák FerenCZ: T. ház! Mindig azt hittem, hogy az incompatibilitási törvény szükséges s hittem egyszersmind, hogy ez igen fontos, hogy nagy óvatossággal kell benne a részleteket megállapítani, s hogy nem lehet három sorral elvégezni, hogy ez nem lehet egyoldalú ; s hogy ez nem lehet olyan, mely csak ugy darabokban hozatik, majd erre, majd arra, hanem elvből kell kiindulnia és átalánosnak lennie. Még inkább meggyőződtem erről az utolsó napokban. Igen természetes, hogy ha az ember oly törvényjavaslatot vesz fontolóra, melyhez hasonló más országokban is, alkotmányos országokban létezik, olyan országokban. melyeknek gyakorlati parlamenti élete régibb: azt nem azért teszi, mintha nem tudná, hogy a viszonyok különbözősége egyik és másik országban módosítja a hozandó törvények elveit, hanem azért, mert mégis óhajtaná az ember a legjobbat választani, és azt alkalmazni a mi viszonyainkra. En átnézve a más országokban létező efféle incompatibilitási törvényeket, láttam, hogy azok rendkívül bonyolódott kérdéseket oldottak meg; de nem találtam egyetlen egy olyan megoldást sem, mely engem kielégített volna. Az egyik igen messze megy, a másik sokat elhagy, a harmadik pedig századokon keresztül időnkint alkottatott, és a mit régebben alkottak, fonál] ugyanrfnost is, de senkinek sem tetszik. Azon meggyőződésre jutottam, hogy pár szóval a dolgot elvégezni nem lehet; arra nagy és fontos tanulmányozás szükséges. (Ugy van!) Megerősített e hitemben magam tapasztalása .; hivatkozom a 6-dik osztály tagjaira. Mi ezt a kérdést komoly megfontolás alá akartuk venni, elkezdettünk tanácskozni, s mielőtt mélyebben bemerültünk volna a tanácskozásokba, a többi osztályok elvégezték, a központi osztály kimondotta véleményét, s a mi tanácskozásunk félbeszakadt. Azt mondhatná valaki, hogy ha nem lehet mindent, legalább tegyük meg egy részét. Ez épen a törvényhozásnál nem mindig alkalmas elv; mert midőn a törvénynek több ágának s részének kell lenni s ezek egymással összefüggenek, akkor az átalános elv egyes kivételeket, részleteket kizárván, több kárt tesz, mint hasznot. Az előttünk levő .[törvény javaslatnak, valamint a módositványnak is, ugy, a mint szerkesztve vannak, én részemről tartalmához nem járulhatok: mert az nem határozott : részint kevés,részint sok. Nem határozott, mert átalános kifejezésekkel él, s azt mondja, hogy képviselővé ne legyen választható, a ki királyi kinevezéstől függő birói, miniszteri, pénzügyi vagy bármely néven nevezendő hivatalt visel, vagy a koronától nyugdijat, vagy bármi czimen fizetést huz. Ezt sem szövegezésében nem látom határozottan formulázottnak , sem tartalmában nem vélem elfogadhatónak : mert messzebb megy, mint én menni szeretnék, s mert nem minden pontját lehet azon elvvel, melyből — ugy látszik — kiindult, indokolni. Például, én részemről nem fognék abba egyezni, hogy a képviselőházból kizárjuk a tanárokat, a közintézetek felügyelőit, például a Múzeum igazgatóját, a polytechnikum igazgatóját, tanárait. Nem látom át, hogy az ország ez által nyerne, pedig ezen fogalmazásban ez is benne volna. Itt azonban a birói hivatal is ki van véve, ezt pedig a függetlenség hiánya miatt nem lehet kivenni: mert ha van állás független, a birói állás valóban az. A bírák elmozdithatlanok: tehát nem látom át, mért félünk attól, hogy kineveztetésök után is a kormánytól fognak függni ? Ha lélektanilag fogjuk fel a dolgot, sokkal kevésbé függetlenek azok, a kik akarnak hivatalba lépni, mint azok, a kik benne vannak. (Derültség.) Nem is szeretném, ha az országgyűlés a birói állást azzal bélyegezné meg, hogy az nem független a kormánytól. A közigazgatási tisztviselő nem teljesen független a kormánytól, annak parancsolnak, az a kormány rendelete alatt áll; s habár a törvényhozás körében nem függ a kormánytól, mégis igen nehéz az egyiket a másiktól az életben elválasztani. De a birákról ne mondjuk ki soha, hogy nem függetlenek a kormánytól: mert először törvényeink kimondották, hogy függetlenek legye-