Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-334

CCCXXXIV. OESZÁGOS ÜLÉS. (December 5. 1868.) 339 mert önök tudják, hogy az angol úgynevezett Grenv lle-actból van átvéve ezen eszme, melyet imént Ghyczy képviselőtársam is védelmezett. A közvetett választásnak, t. i. még egy nagy előnye van, azon kivül, melyet ő méltóztatott kiemelni: t. i. a morális felelősség érzete, mely nagyobb mértékben nehezedik azon az előkészületekkel megbízandó egynehány emberre, s ezen nagy előny a birák ellen teendő kifogások fentartásában és lehetőségében áll. A birák részrehajlatlansága jobban kitünhetik, s azok ellenőrzése, kik bíróul lesznek föléjök állítva, a képviselőkre nézve megkönnyittetik. Én tehát bátor voltam ezen tekintetből nézetem e rövid nyilvánítását a közvetett választások mellett koczkáztatni. Különben a most épen szóban levő szakaszra nézve, a mi t. i. az esküformát illeti: én is azt hiszem, ha meghagyatnék is a közvetett választás, ezen esküforma egyszerű fogadássá is át volna alakitható, mert azok bíráskodni nem fognak maguk, hanem ők csak kiszemelik a bíráskodásra hivatott tagokat, s igy ezeknek kellend íetenniök a bírói esküt. Én tehát e tekintetben hozzájárulhatok a tett indítványhoz annyiban, a menynyiben az csak az esküformának e szakaszból kihagyatását czélozza. De a közvetett bíráskodás eszméjében az eljárás részrehajlatlanságára nézve több biztosítékot látok. Várady Gábor: T. ház ! A mit Nyáry Pál tisztelt barátom ja-vaslatba hozott és indokolt, én azt már túlhaladottnak tekintem az által, hogy a képviselőház a 14-ik szakaszt elfogadta, mely szerint az igazolási bisottság 9 tagja titkos szavazás utján választassák. Meggyőződésem szerint ezen tárgy a házban vita tárgya már nem is lehet. Ghyczy Kálmán képviselőtársam nem is azért hozta fel indokait, mintha feltette volna, hogy a t. ház egy már megállapított szakaszt meg akar változtatni; hanem csak elő akarta sorolni azon érveket, melyek a házszabályok szerkesztésére kiküldött bizottságot, s a központi bizottságot ezen szerkezetnek ily módon javaslatba hozatalára vezérelték. A mit Zichy Antal képviselőtársam felhozott, hogy az igazolási eljárás nem házszabályba, hanem törvénybe való: én ezt nem pártolhatom, mert az igazolási eljárás a képviselőháznak kizárólagos joga, s éhez a felsőháznak semmi hozzászólója nincs. (Helyeslés.) Ha törvényt alkotunk az igazolási eljárásról, akkor jogot adunk a felsőháznak, hogy ezen törvényszerkesztésnek részese legyen. Egyébiránt, hogy az országnak tudomására jussanak azon pontok, melyek nem csupán a képviselőházat és az igazolási bizottságot közvetlenül érdeklik, hanem érdeklik a választókat is, arra nézve gondoskodott a bizottság, midőn a 99. szakaszban kimondja, hogy az 1-ső és 2-ik fejezetben foglalt szabályokat a belügyminiszter a törvényhatóságoknak köztudomás végett megküldi. Ez azon vonal, a meddig a képviselőház igazolási eljárásnál mehet és mennie kell, de ezen vonalat átlépni nézetem szerint nem lehet. A mi pedig az esküt illeti, e tekintetben is pártolom a központi bizottság s a javaslatot szerkesztett bizottság javaslatát. (Helyeslés a bal oldalon.) Tisza László : T. ház! Nézetem az. hogy a 14-dik szakasz elfogadása után e tárgy tüzetes vitatására többé tér nincs. Csak rövid megjegyzéseket akarok tenni legelőször arra: üdvös volna-e a sorsra bízni az igazoló-bíróságok megválasztását? Felfogásom szerint a minden eljárás között legkevesebb biztosítékot nyújtó véletlenre bízni a háznak egyik legnevezetesebb ügyét helyesen nem lehet. Az, hogy Angliában törvény szabályozza az igazolás eseteit, való ugyan; de ezzel szemben ugyancsak való az is, hogy ezen ügyet az angol törvény épen ugy szabályozta körülbelül a legközelebbi időkig, a mint e szabályokban terveztetik, t. i. ugy, hogy a központi bizotfság alakitja meg magokat a bíróságokat, a mely eljárásnak már csak az erkölcsi felelősségnél fogva is czélszerüségére, ugy hiszem, mások már elegendőleg rámutattak. Ha elfogadtatnék azon indítvány, hogy maga a ház nyilvános ülésében alakítsa meg ezen bíróságokat, ennél a mostani eljárást, minden hiánya mellett is sokkal jobbnak, sokkal helyesebbnek tartanám, helyesebbnek ugyanis: mert ezen eljárásnál a visszeélések ellen legalább a nyilvánosság védelmez; mig azon esetre, ha a t. ház — melynek érdeke pedig az, hogy a többség ellen, mely hihetőn nem mindig lesz ugyanaz, védelmezze a kisebbséget — azt határozná, hogy nyilvános ülésben történjék a bíróságok választása, a többség bizonyára gyakorolna túlnyomó hatalmat és az ezáltal alakitott pártbíróságok a nyilvánosság elől elvonulva, épen azt tehetnék, a mi nekik tetszik. Ha tehát csak e két eljárás között: a most gyakorlatban levő és a Pest belvárosa érdemes képviselője által indítványozott között, kellene választanom, mindenesetre a mostani eljárás mellett maradnék. Ezek voltak, t. ház, körülbelől azok, a miket e tárgyban mondani óhajtottam, s végzem igénytelen szavaimat annyival is inkább, mivel, mint már kifejtettem, e kérdésen tul vagyunk. (Nem vagyuk tul!) HaláSZ Boldizsár : T. ház! Abban a kérdésben, hogy tul vagyunk-e már vagy nem? én egyátalában nem tartok azokkal, kik azt mondják, 43*