Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-333
CCCXXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 4. 1868.) 30 5 Mihályi Péter jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatokat.) Elnök: Tudomásul vétetik. Ivánka Imre képviselő úr előterjesztést kivan tenni. Ivánka Imre: T. ház! E napokban fog tárgyaltatni a katonai bíróságok hatásköréről szóló törvényjavaslat. Ennek szükségét nem tagadom, és valószínű, és remélem, hogy a ház igen lényeges és hasznos módosításokkal el is fogja fogadni; de miután ezen törvény némi tekintetben eltér a védtörvény rendelkezésétől, más tekintetben pedig nem eléggé kimerítő: bátor vagyok egy indítványt a ház asztalára tenni azon kéréssel, méltóztassék ezt is kinyomatni és egyidejűleg a már beterjesztett törvényjavaslattal figyelembe venni. Nem akarom hosszas előadással a ház türelmét igénybe venni, kérem annak kinyomatását. Mihályi Péter jegyzö (olvassa az indítványi.) Elnök: Ki fog nyomatni 1 ), szétosztatni és az illető törvényjavaslattal egyidejűleg tárgy altatni. Simonyi Ernő : T. ház! Ugyanezen tárgyban vagyok bátor a t. háznak egy törvényjavaslatot — azon törvényjavaslat ellenében t. i., mely a ház asztalán van és az igazságügyminiszter által beterjesztetett — magam és néhány jelenlevő elvtársam nevében beterjeszteni. Nem fogók ezen törvényjavaslat módositványába bocsátkozni, hanem csak azt mondom, hogy [ezt azért teszem, mert a^on törvényjavaslat, melyet az igazságügyminiszter beterjesztett, részint felesleges, a mennyiben már a törvények intézkedtek róla, részint ellenkezik az 1848. törvényekkel, ugy mint ellenkezik az 1867-ki törvényekkel is. A mi pedig újítás van benne, azt. én részemről a legveszedelmesebb újításnak tartom. Annálfogva, miután az 1848.törvények ez iránt már világosan rendelkeztek, hanem e rendelkezés csupán csak a királyi városokra terjed ki, azt hiszem, elég lesze téve, ha ugyanazon szellemben az 1848. XXIII, törvényczikk rendelkezése az ország többi törvényhatóságaira is kiterjesztetik. Ezen szempontból kiindulva, bátor vagyok egy törvényjavaslatot benyújtani a t. háznak. Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvényjavaslatot) Elnök: Ki fog nyomatni 2 ), szétosztatni, és az illető törvényjavaslattal egyidejűleg tárgyaltatni. MiletiCS SzvetOZár: T. ház ! Bátor vagyok egy, az ó-becsei szerb nemzetiségi egyházi községtol érkezett kérvényt a nemzetiségi kérdés tárgyában a ház elé terjeszteni, melyben e község a kisebbségi indítványt pártolja, e kérvényét ezzel indokolván: „Mi mint egy része a nem-magyar nemzetiségnek kénytelenek vagyunk kijelenteni, r ) Lásd az Irományok 425-dik számát. a ) Lásd az Irományok 426-dik számát. KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. XI. hogy a központi bizottságnak a nem magyar nemzetiségek irányában készített javaslata bennünket érzékenyen sért, ki nem elégít, és ha a magas országgyűlés a nemzetiségi kérdés eldöntésére csakugyan a központi bizottságnak fenébb emiitett javaslatát fogadná el és venné részletes tárgyalás alá, azon esetre csak azt vagyunk bátrak kijelenteni, hogy tűrni megszoktunk, szenvedni is tudunk, s fogunk továbbra is azon szép reményben, hogy egykor oly országgyűlés ülend össze, mely méltányos követeléseinket és kívánalmainkat el fogja ismerni." Noha e kérvény a tárgyalás után érkezett, én beadom, mint okmányt és bizonyítványát annak, hogy a község és választóim, a kisebbségi indítványt pártolják. Ezzel kapcsolatban kötelességemnek tartom interpellatiót intézni a szerb nemzetiségi kérdésben az összes minisztériumhoz. Mihályi Péter jegyző (olvassa az interpellatiót): „Tekintettel arra, hogy a szerb kérdés Magyarországban nem tekinthető megoldottnak az átalános nemzetiségi kérdéssel, mert nemzetiségi átalános alapja mellett a történeti jog különös alapjával is bir, mely Magyarország fel szabaditója I. Lipót király, és a szerb elődök közt kötött, és az 1690-dik évi september 6-kán kelt meghívó diplomában kifejezett nemzetközi szerződésben gyökeredzik ; „tekintettel arra, hogy a szerb nemzet Magyarországban a magára vállalt kötelezettségnek a törökök elleni ütközetekben teljes mértékben eleget tett, és hogy soha sem szűnt meg szerződésbeli jogait nemzeti politikai léte tekintetében Magyarországban reclamálni: „tekintettel arra, hogy a magyar törvényhozás és 174 n / 0 XXVII. törvényczikk a szerb nemzetnek adott privilégiumokat annyiban elismerte, a mennyiben azok a királyság alap-alkotmányával nem ellenkeznek; „tekintettel arra, hogy maga ő felsége elismervén a magyarországi szerbek érdemeit és jogait, 1861-ben a szerb nemzet congressusát Karloviczon egybehivni kiegyezkedett, hogy ez a szerb nemzetiség számára a biztosítékokat formulázza és ő felségének a. végett fölterjeszsze, hogy ő felsége azokat a magyar országgyűlésnek királyi javaslat alakjábanterjeszsze elő, mihelyt az országgyűlés törvény-alkotási állapotba jő; „tekintettel arra, hogy ő felsége e magas szándékát nem csak a congressusi és más szerb küldöttségeknek, hanem az 1861-iki országgyűléshez intézett második leiratában magának az országgyűlésnek is kijelenteni kegyeskedett; „tekintettel arra, hogy az országgyűlés folyamában tett két interpellatióra a magas minisztérium először a belügyminiszter úr, azután pedig, 39
