Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-331
CGCXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 2.1868.) 283 dást fedezni fogja, hozzá nem szólhatunk s nem szavazhatjuk meg a kivánt nyugdijakat, mert ellenkező esetben ez nem lenne más, mint a sötétbeni tapogatózás, ilyen módon pedig törvényt alkotni én soha nem szándékozom, nem is fogok; de a súlyos adózások alatt görnyedő hazánkfiaira egy ily illetéktelen teher megszavazásához járulni sem hiszem képviselői feladatomnak. Azt is mondotta továbbá t. képviselőtársam hogy mivel már a ház a hadsereg tisztei részére megszavazta a múlt évben a nyugdijakat a közös-ügyes törvények nyomán, ennélfogva a következetesség alapján meg kell azokat szavazni a most kérdésben forgó hivatalnokok számára is. Erre csak azt felelem: igaz ugyan, hogy megszavazta ezeket a többség a múlt esztendőben ; de én ezen megszavazásban sem valék részes; azonban én még a katonatisztek nyugdijai ezen megszavazásából sem tudom következtetni azt, hogy az indemnity alapján történt megszavazásnak következménye az lehessen, miként most a Bach- és Schmerling-féle polgári hivatalnokok számára is meg kellessen szavazni a nyugdijakat; nem pedig azért, mivel érintett közös-ügyes törvények által közösnek ismerte el a többség a hadügyet és külügyet; a midőn tehát ezen közös-ügyes alapon a közös hadsereg tisztei részére nyugdíjazást rendelt a többség, ezen jutalmazást a közösnek mondott hadsereg tisztei részére tette: ámde a Bach és Sehmerling polgári hivatalnokait még a többség sem ismerte el soha közöseknek lenni: az ő részökre tehát még ezen alapon sem adhat a magyar haza polgárai erszényéből nyugdíjazásokat, és így nézetem szerint okadatoltan azt épen nem lehet mondani, hogy ha a közös hadsereg katonatiszteinek megszavazta a többség nyugdijaikat, megkell azt a most kérdésben forgók részére is adni. Ezen okoknál fogva tehát, t. ház, én nem fogadhatom el ezen 2-dik pontot, s azt Nyáry Pál indítványa szerint kihagyatni kérem. {Helyeslés balfelöl.) Gubody Sándor : Feltettem magamban, hogy többé egy tárgyhoz sem szólok, nehogy izgatott lelki állapotban legyek kénytelen elhagyni e házat, melyből — különben is — néhány nap múlva zsugorodott szívvel fogok távozni. De azok után, miket Pest-belváros igen tisztelt képviselője, Deák Ferencz a ház asztalán fekvő átalános nyugdíjazás elfogadhatása mellett, mint — véleménye szerint — döntő s győző érveket elsorolt, nemcsak hogy a szólástól vissza nem tartóztathatom magamat, sőt, ha örökös némán születtem volna is, mint Croesus fia, nyelvemet a keserűség és fájdalom az örökös hallgatás alól felszabadította volna. Felelős kormánynak alkotmányra esküt tett uralkodó személyét — ki soha miniszterei tetteért nem felelős — compromitálni, annak akaratával, adott szavával, ígéretével takarózni nem szabad. (Helyeslés.) Az idő rövidségével mentegetni azon minisztériumot, mely e törvényjavaslat készítésével az igen tisztelt képviselő úr állítása szerint is már májusban meg volt bizva, valóban nevetség, (Helyeslés bal felöl.) mert mindenki tudja, hogy e kérdésre vonatkozólag a búza közöl a konkolyt 24 óra alatt ki lehetett volna szemelni. Az akkori osztrák armada tisztjei pedig, kiket katonai point d'honneur, eskü, sokszor Schreeken-system is kényszerit meggyó'ződésök ellen is harczolni, egy categoriába tenni azon független magyarokkal, kik — mint már máskor is mondám — midőn mi vérünkkel, vagyonúnkkal áldoztunk a hazáért, külföldön Coblentzet kerestek s a haza ellenségeivel szövetkezve, positiv szolgálataikat a haza leigázására, a hatalomnak, a reactiónak oda ajánlották: a legszerencsétlenebb, mi mentségül felhozathatott ezeknek nyugdíjazására. Higyjék el, tisztelt képviselő urak — szomorú dolog, de ugy van — sokszor azon osztrák tisztek, kiknek kardhüvelye vasból volt, s kiket a hatalomhoz eskü s feltétlen vak engedelmesség kötött, mentettek meg bennünket azoknak a most nyugdíjazandó, elvetemedett magyaroknak üldözésétől, kiknek kardhüvelye bőrből volt. (Helyeslés balfelöl.) Vannak cselekmények, melyeket jobb nem motiválni: ilyen ezen nyugdíjazásról szóló törvényjavaslat. Ha a ház többsége, vagy jobboldala, bennünket agyonhallgatott volna, legalább némi politikai szemérem jelét látnám azon párfban,mely bennünket le szokott lármázni, keblem keserűsége árjának szabad folyását fel tudtam volna tartóztatni. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Az emberiség történelmét tanulmányoztam, életem hosszú évein át keserű politikai tapasztalatokkal telve sem jutottam a pessimismus azon határáig , hol a hit megszűnik s helyébe a kétségbeesés lép; sokat hittem, hogy meg fog törtörténni s fájdalom! valósággal sok megtörtént; de azt, hogy alkotmányos kormányunk, mely az 1848—49-kieseményeknek köszönheti,hogy azon vörös bársonyos székekben ülhet, a hazának halálos ellenségeit, kik önvédelmi harezunkat irtózatossá, a leigázás éveit , napjait meghosszabbítani s minél keserűbbé tenni segítettek, a nemzet képviselői által jutalmaztatni kívánja, s ugyanakkor azon dicső harcz bajnokait — kik nélkül a nemzet siratlanul enyésznék el a históriában — az élet szükségeivel hagyja küzködni, sőt tőlük az egyetlen egy erkölcsi jutalmat, az elismerést is a jobboldallal megtagadtatta, soha, de soha nem hihettem. Kebellázitó alkalmazása ez az állítólagos kibékülés alkalmával kimondott ezen nagy szavaknak: „Vessünk fátyolt a multakra." A fátyol alól a kormány se36*
