Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-331

CGCXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 2.1868.) 283 dást fedezni fogja, hozzá nem szólhatunk s nem szavazhatjuk meg a kivánt nyugdijakat, mert ellenkező esetben ez nem lenne más, mint a sö­tétbeni tapogatózás, ilyen módon pedig törvényt alkotni én soha nem szándékozom, nem is fogok; de a súlyos adózások alatt görnyedő hazánkfiaira egy ily illetéktelen teher megszavazásához járulni sem hiszem képviselői feladatomnak. Azt is mondotta továbbá t. képviselőtársam hogy mivel már a ház a hadsereg tisztei részére megszavazta a múlt évben a nyugdijakat a kö­zös-ügyes törvények nyomán, ennélfogva a kö­vetkezetesség alapján meg kell azokat szavazni a most kérdésben forgó hivatalnokok számára is. Erre csak azt felelem: igaz ugyan, hogy megsza­vazta ezeket a többség a múlt esztendőben ; de én ezen megszavazásban sem valék részes; azonban én még a katonatisztek nyugdijai ezen megsza­vazásából sem tudom következtetni azt, hogy az in­demnity alapján történt megszavazásnak következ­ménye az lehessen, miként most a Bach- és Schmer­ling-féle polgári hivatalnokok számára is meg kel­lessen szavazni a nyugdijakat; nem pedig azért, mivel érintett közös-ügyes törvények által közös­nek ismerte el a többség a hadügyet és külügyet; a midőn tehát ezen közös-ügyes alapon a közös hadsereg tisztei részére nyugdíjazást rendelt a többség, ezen jutalmazást a közösnek mondott hadsereg tisztei részére tette: ámde a Bach és Sehmerling polgári hivatalnokait még a többség sem ismerte el soha közöseknek lenni: az ő részök­re tehát még ezen alapon sem adhat a magyar haza polgárai erszényéből nyugdíjazásokat, és így nézetem szerint okadatoltan azt épen nem lehet mondani, hogy ha a közös hadsereg katonatisztei­nek megszavazta a többség nyugdijaikat, megkell azt a most kérdésben forgók részére is adni. Ezen okoknál fogva tehát, t. ház, én nem fogadhatom el ezen 2-dik pontot, s azt Nyáry Pál indítványa szerint kihagyatni kérem. {Helyes­lés balfelöl.) Gubody Sándor : Feltettem magamban, hogy többé egy tárgyhoz sem szólok, nehogy iz­gatott lelki állapotban legyek kénytelen elhagyni e házat, melyből — különben is — néhány nap múlva zsugorodott szívvel fogok távozni. De azok után, miket Pest-belváros igen tisztelt képviselője, Deák Ferencz a ház asztalán fekvő átalános nyug­díjazás elfogadhatása mellett, mint — véleménye szerint — döntő s győző érveket elsorolt, nemcsak hogy a szólástól vissza nem tartóztathatom maga­mat, sőt, ha örökös némán születtem volna is, mint Croesus fia, nyelvemet a keserűség és fájda­lom az örökös hallgatás alól felszabadította volna. Felelős kormánynak alkotmányra esküt tett uralkodó személyét — ki soha miniszterei tetteért nem felelős — compromitálni, annak akaratával, adott szavával, ígéretével takarózni nem szabad. (Helyeslés.) Az idő rövidségével mentegetni azon minisztériumot, mely e törvényjavaslat készíté­sével az igen tisztelt képviselő úr állítása szerint is már májusban meg volt bizva, valóban nevetség, (Helyeslés bal felöl.) mert mindenki tudja, hogy e kérdésre vonatkozólag a búza közöl a konkolyt 24 óra alatt ki lehetett volna szemelni. Az akkori osztrák armada tisztjei pedig, ki­ket katonai point d'honneur, eskü, sokszor Schre­eken-system is kényszerit meggyó'ződésök ellen is harczolni, egy categoriába tenni azon független ma­gyarokkal, kik — mint már máskor is mondám — midőn mi vérünkkel, vagyonúnkkal áldoztunk a hazáért, külföldön Coblentzet kerestek s a haza el­lenségeivel szövetkezve, positiv szolgálataikat a haza leigázására, a hatalomnak, a reactiónak oda ajánlották: a legszerencsétlenebb, mi mentségül felhozathatott ezeknek nyugdíjazására. Higyjék el, tisztelt képviselő urak — szomorú dolog, de ugy van — sokszor azon osztrák tisztek, kiknek kard­hüvelye vasból volt, s kiket a hatalomhoz eskü s feltétlen vak engedelmesség kötött, mentettek meg bennünket azoknak a most nyugdíjazandó, elvete­medett magyaroknak üldözésétől, kiknek kardhü­velye bőrből volt. (Helyeslés balfelöl.) Vannak cselekmények, melyeket jobb nem motiválni: ilyen ezen nyugdíjazásról szóló tör­vényjavaslat. Ha a ház többsége, vagy jobboldala, bennünket agyonhallgatott volna, legalább némi politikai szemérem jelét látnám azon párfban,mely bennünket le szokott lármázni, keblem keserűsége árjának szabad folyását fel tudtam volna tartóz­tatni. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Az emberiség történelmét tanulmá­nyoztam, életem hosszú évein át keserű politikai tapasztalatokkal telve sem jutottam a pessimismus azon határáig , hol a hit megszűnik s helyébe a kétségbeesés lép; sokat hittem, hogy meg fog tör­történni s fájdalom! valósággal sok megtörtént; de azt, hogy alkotmányos kormányunk, mely az 1848—49-kieseményeknek köszönheti,hogy azon vörös bársonyos székekben ülhet, a hazának halálos ellenségeit, kik önvédelmi harezunkat irtózatossá, a leigázás éveit , napjait meghosszabbítani s minél keserűbbé tenni segítettek, a nemzet képviselői ál­tal jutalmaztatni kívánja, s ugyanakkor azon dicső harcz bajnokait — kik nélkül a nemzet siratlanul enyésznék el a históriában — az élet szükségeivel hagyja küzködni, sőt tőlük az egyetlen egy erköl­csi jutalmat, az elismerést is a jobboldallal meg­tagadtatta, soha, de soha nem hihettem. Kebellá­zitó alkalmazása ez az állítólagos kibékülés alkal­mával kimondott ezen nagy szavaknak: „Vessünk fátyolt a multakra." A fátyol alól a kormány se­36*

Next

/
Thumbnails
Contents