Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-331
276 CCCXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS (December 2. 1868.) aránynak fölemlitését, óhajtanám, hogy arról e törvényjavaslatban tétessék rendelkezés :mert, ha ez nem történik, az arány Magyarországra igen terhesen súly osodnék. Óhajtom tehát, hogy a 21-dik szakaszba betétessék: hogy azon függő adósságoknak bármikor megszüntetése esetében, az államadósságok iránti arány Magyarországra nézve fön fog tartatni. Lónyay Menyhért pénzügyér: A XV. törvényezikk maga föntartotta azt, mert abban az mondatik, hogy a függő adósságok kifizetésére nézve a két törvényhozás egyértelmüleg fog határozni. (Helyeslés.) Ráday László gr. jegyző (olvassa Nyáry Pál módositványát): „A 20. szakasz vagy hagyassék ki egészen, vagy mondassék ki, hogy a szakaszban emiitett nyereség az államjegyek számának csökkentésére fordíttassák." Elnök: A kérdés az, hogy a 20. szakaszt kivánja-e a ház a szerint, mint szerkesztve van, megtartani? A kik a 20. szakaszt, ugy a mint szerkesztve van, meg kívánják tartani, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A 20. szakaszt a szerkezet szerint a ház meg kivánja tartani, Ráday László gr. jegyző (olvassa a 21. szakaszt, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 22-diket.) Csengery Imre előadó: Alközponti bizottság a 22-dik szakasz eme végső mondatát: „kulcs szerint osztatnak meg", fölcserélendőnek véli a központi bizottság, ezzel a tétellel: „arány szerint osztatik meg. £í Elnök: Elfogadja a ház a szerkezetet a központi bizottság véleménye szerint ? (Elfogadjuk !) A részletes tárgyalás be lévén fejezve, holnap fog a végleges szavazás megtörténni. Hogy a jegyzőkönyv azon pontja, mely a végleg megszavazott törvényjavaslatokról szól, a mélt. főrendekhez még a mai ülésben átvitethessék, méltóztassanak beleegyezni, hogy az most hitelesíttessék. Ráday LáSZló gr. jegyző (olvassa a jegyzőkönyvnek az ülésben történt végleges megszavazásokra vonatkozó pontjait) Elnök: A jegyzőkönyv fölolvasott pontjai hitelesítve vannak. Napirenden van a közös nyugdijakról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Ráday László gr. jegyző (olvassa a közös nyugdijakról szóló törvényjavaslatot. x ) Csengery Imre előadó: A központi bizottság a törvényjavaslatot ajánlja a részletes tárgyalás alapjául. írtról kinek és mikép fog számadás adatni ? Erre azt válaszolom, hogy e törvénynél fogva, a magyar pénzügyminiszter adván, mintegy pansalis összeget, ennek hováforditása iránt a magyar törvényhozásnak a magyar pénzügyminiszeter fog előterjesztést tenni. Átalában megjegyzem, hogy akkor, midőn «zen kérdés, az első izben összejött delegatio tanácskozásai alkalmával, tárgyalás alatt volt, ezen összeg kezdetben a közös költségvetésbe vétetett föl, honnan — igen helyesen — kihagyatott, mert erről rendelkezni saját törvényhozásunknak van joga. Minthogy pedig ki van számítva, hogy e czélra az 1868-diki évben körülbelől hatszázezer forint igényeltetik, \ ennélfogva kétszázezer forint azon összeg, melylyel Magyarország az 1868-diki évre hozzájárulni tartozik. Miután a szóban levő költségek a beváltás által fönmaradó nyereményből fedeztetnek és most a tizkrajezáros jegyek beváltása által tetemes összeg fog fönmaradni, ugy reménylem, hogy több éven át nem fog eset előfordulni, melyben a magyar törvényhozásnak a költségekre valamit ujabban utalványoznia kellene. De a 21-dik szakasz értelménél fogva minden évben a magyar országgyűlés által kiküldött ellenőrző bizottság, mely minden kiadást megvizsgál és a számadásokat elkészíti, a magyar országgyűlés elé jelentést fog terjeszteni és bármely összeg kivántassék e czélra, azaz évi rendes költségvetésben fölvétetvén, az országgyűlés átal fog megszavaztatni és ezen megszavazás folytán, kifizetés véo-ett, utalványoztatni. Ezen eljárás tehát nemcsak czélszerü. hanem az eddig hozott törvényeken is alapszik, s ennélfogva bátorkodom a t. házat arra kérni, méltóztassék a szerkezetet megtartani. (Helyeslés.) KaCSkOviC8 IglláCZ : T. ház! A pénzügyminiszter által előhozottakhoz, a miket én is részemről helyeslek, van egy fontos megjegyzésem: az t. i., hogy miután ő is kijelölte azon lehetőséget, hogy ezen összegek valaha beváltatnak, azon kérdés áll elő, hogy minő arányban járul Magyarország ezen összegekhez? és miután a 17. szakaszban az mondatik: hogy a költségekhez 30 és 70 arányban járul, azon szakasznál óhajtottam volna megjegyzésemet előadni, de itt sem fölösleges az, t. i., hogy: miután az államadósságokra nézve Magyarország a 23, és 77. arányt fogadta el; miután ezen adósságokat nem mi, hanem az osztrák kormány csinálta, mi éhez nagyobb arányban nem járulhatunk. Attól félek, ha az utolsó szakaszban erről nem lesz rendelkezés téve, megmarad a 30. és 70-es arány és ez Magyarországra nézve 23 millió különbözetet tesz, vagyis Magyarország ez esetben 22—23 millióval többet fogna fizetni. Minthogy az 1867-diki XV. törvényezikk elmulasztotta ezen f ') Lásd az Irományok 380-dik számának mellékletét.
