Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-330

266 CCCXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 1.1868.) biró volt egyszersmind szász ispán. Ezt azanoma- | liát látván az akkori kormány, hogy egy törvényhatóság választ egy ispánt az egész^nemzeinek, azt mondta, válaszszátok ti szebeniek királybirátokat, az ispánt én teszem. És a múlt század végén, s a jelen század elején igy neveztettek ki a szász ispánok. A szászok felszólaltak, hogy engedtessék meg nekik választani az ő ispánjokat, és 1846 vagy 1847-ben kijött egy legfelső rendelet s nem törvény, mely szerint az ispánok választása egészen hosszasan elrendeztetik, ha jól emlékszem, oly formán, hogy a törvényhatóságok választanak hat egyént, ezekből kiválaszt Szeben szék hármat, és felterjesztik megerö'sités végett; a kit a fejedelem megerősít, az lesz a szász comes. Én, azt hiszem, magában már e választás nem valami nevezetes jog, miután kettős eandidatión megyén mintegy keresztül; de akár mi nevezetes joga volna is ez a szász nemzetnek, én azt hiszem, hogy ez teljességgel nem egyeztethető meg a parlamentáris kormánynyal, és azt hiszem, hogy a Királyföld sokkal jobban áll e tekintetben, a választások tekintetében, mint Magyarországnak bármely j része: mert a mint t. Binder úr monda, a törvényhatóságok a Királyföldön egyenesen a miniszte- j riummal, most ugyan még a kormányszék utján, de később minden esetre egyenesen a minisztériummal correspondeálnak. Ennek helyes következése nem az volna, hogy a Királyföldön egyetlen egy hivatalnok se legyen, a ki királyi megerősítés utján legyen kinevezve; hanem az, hogy minden törvényhatóság elöljárója ilyen legyen. {Cn ezt nem kivánom, és csak azért hoztam föl, s hogy kimutassam, miszerint ennek az a követke- j zése, hogy ha minden törvényhatóság föispányát a fejedelem nevezi ki, ugy a királyföldi törvény- j hatóság első tisztviselőjét mindig a fejedelem nevezze ki. Ennélfogva én azt hiszem, hogy a t. szászok nagyon meg lehetnek elégedve, hogy csak egyetlen tisztviselőjük lesz, ki a fejedelem utján lesz kinevezve. (Helyeslés.) Papp ZsigmOnd: T. ház! Ha szétnézek e teremben, látom, hogy csak magam vagyok itt román és körül vagyok véve egy rakás szászszal. (Felkiáltások: Ott van Hosszú!) Tehát ketten vagyunk ; őt nem láttam. Ha keresztül pillantunk a napokban történt eseményeken, azt tapasztaljuk, hogy midőn a nemzetiségi kérdés szőnyegre került, kimondatott azon elv, hogy itt nem létezik más politikai nemzet, csak a magyar. Ez ma-holnap törvénynyé fog alakulni és a törvény előtt mi mindnyájan meg fogunk hajolni. Ha keresztül pillantom az 1848-diki eseményeket, a románok azt kívánták, hogy ha a szászok azt akarják, hogy ők is nemzet legyenek, a székelyek is nemzet, hát vegyék be őket is 4-dik nemzetnek. Ez nem történt meg se akkor, nem történik most se. Ezen keresztül mentünk. A székelyek nagy resignatióyal többé nem provokálnak arra a privilegiált székely ökörre, azt Berzenczey képviselő úr nem is akarja többé megsütni a fejedelem számára. (Nagy derültség.) Én sem lehetek barátja a privilégiumoknak, csak azon csodálkoztam, midőn a központi bizottság mégis valami privilégiumokat meghagyott a szászoknak, s ők még sincsenek megelégedve a meghagyott privilégiumokkal. Én a központi bizottság-szövege ellen szólalok fel, de nem a 9. szakasz ellen, hanem átalában. Uraim, a mi osztályunkban kimondották, hogy nem ismerünk szász nemzetet, mert mi csak Erdélyországot ismerjük, vagyis Erdélynek azon részét, mely ide tartozik, és ismerünk magyar nemzetet. Miután ez tegnapelőtt igy volt megszavazva, s ők még akkor is, midőn nekik külön akarnak valamit adni, még akkor sincsenek megelégedve. Ezt jogosnak és méltányosnak nem találom. Mert ki az a szász comes ? micsoda az a Szászország, mint ők eddig mondák? mi az egyéb mint 11 municipium összessége, melyekben románok képezik a többséget? Szász atyánkfiainak ezt most szemébe mondom, azért, mert ők akkor, midőn a nemzetiségi törvény volt tárgyalás alatt, akkor Ők szokás szerint kétoldalúkg beszéltek, s ha ők nem adtak a románoknak semmit, akkor én, mint román, szintén nem adhatok nekik semmi privilégiumokat, hanem akarom én is ugy a szász földön, mint ők a magyaron, hogy ne az Ő érteimök szerint módosiítassék a 9-dik szakasz. Mert igen természetes , hogy alkotmányos kormányzati formák szerint a felelősség elvéből kiindulva, a kormány csak olyat nevezhet ki comesnek vagy főispánnak, kiben bizalma van; nem nevezhet ki mást, csak azt, a kit ő akar; ha pedig a választás megengedtetnék , megtörténhetik, hogy a választás olyanra esnék, kibe a kormánynak bizalma nem volna, és kivel nem kormányozhatna ; azután, uraim, a Királyföldön comest románt is lehetne választani, de ezt a szászok ösztönszerűleg nem tennék ; a mennyiben nem volna a románnak előttük semmi hitele, bizalma, tehát választanának mindig és mindig csak szászt, és eshetőleg olyat is, kiben a kormánynak bizalma nem volna, lehetne tehát azt kivánni, hogy a kormány azt megerősítse ? nem, a világért sem! Én nem ismerem a comest semminek másnak, mint főispánnak, s nem ismerek szász egyetemet, szász territóriumot. És miután ők nemzetemet kitörölték az élők sorából, őket sem ismerem el nemzetnek. Es e tekintetben, uraim, azon véleményben vagyok, hogy a 9-dik szakasz, mely