Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-323
18 CCCXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 24. 1868.) bői, korán sem alkotmányunkból, mely e részben egységes, de vegj-es ajkú európai államok bármelyikével a múltban szintúgy mint jelenben a versenyt bátran kiállja, (Élénkhetyeslés)hanem leginkább azon faj- és vallás-azonosság szülte rokon és ellenszenvekből meriti, melyeknél fogva honunk nemzetiségeinek némelyike az ország határain kivüli testvéreihez gravitál. (Husszas zajos helyeslés.) Nem ismeri az emberi természetet, uraim , ki azt hiszi, hogy az ilynemű gravitatiot az önfeláldozás legszélső határáig menő engedmények paralysálni képesek. Es épen azért, mert enmagam az ellenkezőről vagyok meggyőződve , mert nem csupán nemzeti létünket, de a világbéke jövendő garantiáit, az átalános polgárosodás érdekeit azon históriai alaptól elválhatlannak tartom, mely az európai egyensúlyt teremte, melynek viszont egyik s tán nem legmegvetendőbb nyomatéka Magyarország jelen határaiban központosul: kénytelen vagyok kereken vissautasitani minden oly követelést, mely a nemzetiségek collectiv egyenjogúsága fonalán csakhamar Magyarország állami tehetetlenségéhez, és második stádium gyanánt teljes Bzétoszlásához vezetne. (Hosszas élénk helyeslés.) Ez által, uraim, elég nyiltan kijelöltem volna a keretet, melynek körvonalán belül kell, hogy keressem a nemzetiségi érdekek jogos és az államegység szervezetével nem ellenkező s az állam tisztult fogalmának megfelelő megoldását. Igen is természetes joga minden honpolgárnak saját nemzetiségének megőrzése átalában, különösen pedig anyanyelvének használata az őt mint egyént megillető jogkör teljes kiterjedésében: oly jog, mit az államnak korlátoznia nem szabad, hacsak amazt illusoriussá tenni nemj kívánja. (Elénk helyeslés.) Ep oly természetes joga az egyes nemzetiséghez tartozó honpolgároknak , hogy nemzetiségűk, anyanyelvűk átöröklésére, fejlődésére szabadon egyesülhessenek, tudományos intézeteket, iskolákat állitbasanak: mert ezen czélok mint a honpolgárok egyéni jogosultságának kifolyásai hasonló szövetkezés nélkül el nem érhetők. Végül, miután a közoktatás magának a jogállam czéljának egyik leghatalmasabb előmozdítója, mit az államnak kizárólag egyesek vagy társulatok buzgóságára biznia nem szabad, s a melynek részint kötelességéről, részint lehetőségéről gondoskodnia kell, tagadhatatlan joga minden honpolgárnak, hogy a közoktatás azon intézeteben, melyek az állam költségén, vagy az Ő rendelkezése folytán az egyes törvényhatóságok és községek erejével, tehát az ő hozzájárulásával is fentartatnak, anyanyelvéből kiinduló elemi és annak segélyével | fokozatosan előhaladó felsőbb kiképzést nyerhessen. 1 Az államnak viszont kötelessége, hogy ezen jogokat ne csak maga részéről tiszteletben tartsa; hanem egy úttal gondoskodjék is, hogy azoknak tettleges gyakorolása az egyes nemzetiségek egymás közti érintkezésében egyenlően, tehát az esetleges többségek ellenében, biztosítva legyen. De maga a nemzetiségi érdekek ápolása, uraim ! az államnak közvetlen és sajátlagos rendeltetését soha nem képezheti; nem oly államokban, melyek tömör nemzetet képeznek, nem olyanokban, melyek több nemzetiségekből alkotvák. Es nem csupán azért, mert az állam szervezete közegei e hivatás betöltésére szellemileg nem képesitvék; nem is épen azért, mert a nagyobbára eladósodott íinancziák, különösen a mieink, melyek hátramaradásunk tátongó hiányait eltakarni is alig képesek, az ilynemű ápolásnak, a kisebbségi javaslat szerint felmerülendő hatszoros, és ha játékot űzni nem kivannak, bizonyára terhes költségeit meg nem birnák, hanem főleg és mindenek előtt azon okon, mert az egyes honpolgároknak csak is joga, de nem egyszersmind kötelessége, hogy saját nemzetiségűk sokszor erőtetett fejlesztéséhez is anyagi áldozattal járuljanak, és mert őket ennélfogva ily czélból, még kevésbbé pedig a rajok nézve idegen nemzetiségek érdekeinek előmozdítására megadóztatni az államnak nincsen hatalmában. (Helyeslés.) Birok annyi következetességgel, hogy e részben a magyar nemzetiség ápolására nézve kivételt ne tegyek. Mert ha egyrészt hódolunk azon iránynak, mely az államot és egyházat egymástól kölcsönösen felszabadítani és az uralkodó, bevett és tűrt vallások közti minden különbséget, az emberi szűkkeblűség ezen elavult maradványát, végkép megszüntetni kivan, a legnagyobb következetlenség beszámítását csak is ugy fogjuk kikerülhetni, ha a nemzetiség kérdésében ugyanezen elvet követve, tartózkodunk bármely nemzetiségnek kiváló jogosultságot vagy épen uralmat vindicálni. Nemzeti intézeteink közül azok, melyeknek ezélja kirekesztőleg a magyar nyelv és nemzetiség fejlesztése, amúgy is nem az ország egykori adóalapjából keletkeztek, hanem a volt kiváltságos rendek önkéntes kivetéseiből és egyesek nagylelkű adakozásaiból , és én minden pillanatban kész vagyok inkább lemondani azon csekély állami segélyről, a melyben azok jelenleg részesülnek, semhogy az általam kifejezett elven bármi csekély csorbát látszassam ejteni. (Helyeslés.) A mint e szerint tisztában vagyok magammal az iránt, hogy az államnak a nemzetiségi érdekek körül egyéb teendó'je nincs , mint hogy a honpolgárok egyéni és szövetkezési jogait kellően tisztelje és megóvja, és hogy őket ily czimen em közvetlenül megadóztatni, sem — mint ez a kissebbségi javaslatnak 8. szakaszból igen is feltűnő.
