Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-330

232 CCCXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decemeer 1. 1868.) meg fognak győződni, miszerint ezen terv által el lesz érve azon czél is, miszerint a kölcsön oly vál­lalatokba fektetendő, melyek már létesitésök első kezdeténél is valószínűleg annyi jövedelmet fognak hajtani, a mennyi a felvett kölcsön kamatainak fedezésére elegendő. Megjegyzem még egyszer, hogy itt folyó pénzben számított 40 millióról van szó, mely ezüstben kevesebbet tesz; de ha ezüst­ben számíttatik is, a vasúti kölcsön jelzálogául szolgáló 74 mértföldet terhelő ezen összegnek ka­matja mégis csak körülbelől 3 millió frtot tesz. Ennélfogva valószinü, hogy ezen vonalak jöve­delme elégséges a rajok fordított tőkék kamatjá­nak fedezésére ; minthogy rendesen nem ily nagy fontosságú, de másodrendű vasutaknál is Magyar­országban, a tapasztalás szerint, annyi be szokott vétetni. Óhajtottam volna, hogy a törvényjavaslatba foglalt czélok között kijelöltessék azon czél is, melyet már szerencsém volt azon alkalommal meg­említeni; midőn a kölcsön iránti törvényjavaslatot a ház elé terjesztettem,u.m.: a Tiszának a Dunával Pestnél csatorna által való összeköttetése. Nagy fontosságúnak tartom ezen csatorna létesítését, és miután a kölcsönből az általam emiitett czélokra eddig körülbelől 40 millió forint íbrdittatik, és a törvényjavaslatba foglalt egyéb kiadások alig fog­nak 6—7 milliónál többet igénybe venni: remény­lem és hiszem, hogy nem csak Pestnek, hanem az átalános nyersterménykereskedésnek és kivitelnek érdekében, a jövő törvényhozás gondoskodni fog. hogy ezen, általam már a vasúti kölcsön megsza­vazása alkalmával emiitett csatorna létesíttessék. Ezeket átalában előadván a kölcsönről, en­gedje meg a t. ház, hogy végezetül még röviden megemlitsem azon előnyöket, melyek, nézetem sze­rint, a kölcsön meg kötéséből származtak. (Halljuk!) A mióta a vasúti kölcsön megköttetett, a ma­gyar érték, még pedig nem inproductiv, hanem productiv czélokra felvett kölcsön értéke, az euró­pai tőzsdéken átalában jegyeztetik, és mint az utóbbi tapasztalás mutatta , árkelete nevezetesen emelkedik, s reményleni lehet, hogy ha , mint a múlt 2 év alatt, ugy jövőben is az államháztar­tásban a kiadások és bevételek közti sulyegyen fog tartatni, ezen érték árkelete még folyvást emel­kedni fog. Á 2-dik előny, nézetem szerint, az volt, hogy miután az államnak sikerült saját kölcsönét a fen­forgó körülmények mellett is 7 s fél százalékkal megkötni és magának vasúti czélokra egy biztos pénzösszeget biztosítani, ez által azon eredményt érte el, hogy a kamatbiztositásoknál az átalános kamatláb 7 s fél százalékkal vétetett számítás­ba; a mi — ha tekintjük az utolsó időben Ausztriá­ban tőrtént kamatbiztositási engedményeket, — mindenesetre kedvezőnek mondható. A kölcsön megkötésének harmadik előnye az, hogy az egyes vonalaknak kiépítése felett az állam azonnal rendelkezhetett; holott különben, ha csu­pán csak a kamatbiztositási rendszer mellett kény­telenittetett volna építeni, meg nem kezdhette volna a munkálatokat, sem a miskolcz-hatvani, sem a zákány-zágrábi, sem a fiumei és nagy-várad­kolozsvári vonalaknál mindaddig, míg azokra vállalkozók nem akadnak. Oly államra nézve pedig, mely annyira hátramaradt közlekedési eszközök tekintetében mint hazánk, bizonyára nagy előny, ha az egyes vonalak kiépítése iránt azonnal ren­delkezhetik. Végre, ugy hiszem, nagyfontosságú előny még az is, hogy ezen kölcsönnek hovaforditása által az állam a legjövedelmezőbb vonalakat saját birtokában tarthatja meg. (Helyeslés.) T. ház! Egy ily kölcsönnek tervezése, megkötése és kivi­tele bizonyára nagy felelet-teherrel jár. Érzem és éreztem folyvást ezen felelet-tehernek súlyát; azon­ban nem félek azon felelősségtől, melyet ezen köl­csön megkötése és kivitele által magamra vállal­tam. Jöhet ugyan, s szivemből óhajtom, hogy jöjjön mielőbb egy oly kor, amidőn hazánk rende­zett államháztartása meg lesz szilárdítva ; hiszen majdnem két éven át ezen czél elérésére szenteltem egész munkásságomat; s ekkor a pénzvilág, méltányolva a megszilárdult, virágzó és előre­haladott állam hitelét, sokkal kedvezőbb hitelt fog ajánlani hasznos beruházásokra, és az első vasúti kölcsön drágának fog tetszeni. De másrészt, ha az utókor egybe fogja vetni azon vállalatokat, melyek ezen kölcsönből létesíttettek, azokkal, melyek ka­matbiztositás mellett ugyanazon időben adattak ki, és számítani fogja a terhet és hasznot, melyet az egyik- és másiknemü beruházás eredményezett; ha különösen tekintetbe fogja venni, hogy a kamat­biztositási rendszer mellett a forgalom kifejlődésé­nek kezdetén az előlegek terhét évek hosszú során kellett viselni, a nélkül, hogy az állam ezen válla­latok későbbi nagyobb jövedelmeiben részesülne, mig a kölcsönből építendő vonalaknál, ha egyszer nagy jövedelmet adnak, a jövedelmet egyenesen és kizárólag az állam huzandja: akkor azon igye­kezetemet, hogy a hazánkban már a kezdet évei­ben is biztos jövedelmet igérő vonalakat a kölcsön által az állam számára biztosítsam, az utókor, ugy hiszem, roszalni nem fogja. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon és középen.) T. ház! Az idő rövidségét tekintve, gondos­kodtam arról, hogy a három törvényjavaslat ki­nyomassák. E szerint méltóztassanak azoknak tárgyalása iránt határozni: az osztályokhoz kiván­ják-e azokat utasítani, vagy a pénzügyi és vasúti

Next

/
Thumbnails
Contents