Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-329
CGOXXIX. ORSZÁGOS Ül hiszem, t. ház, ennek a kérdésnek eldöntése nálunk nem maradhat sokára. Ennél fogva én , miután a t. ház egy előbbi kérdésnél a Szent székeket meghagyta, nem indítványozom azt, hogy azok most azonnal töröltessenek el; hanem indítványozom, hogy a mi az állam jogát, s a mit az államnak elidegeníteni nem szabad j azt még csak permissive se ruházza oly testületekre át, melyek azt élvezni nem jogositvák. Indítványozom tehát a t. ház előtt, hogy ezen törvényjavaslat második szakaszának utolsó 5 sora e szavakon kezdve „joga van a töröltessék ki. (Felkiáltások: Maradjon! Helyeslés a baloldalon.) Nagyon röviden fogom indokolni mődositvány ómat. (Halljuk!) Két ellenvetést ismerek, mely ellenem e tárgyra nézve lehető. Az első az,hogy hiszen a protestánsok 1791ben maguk kívánták, hogy saját consistoriumaik mint bíróság által Ítélhessenek a váltóperekben. Erre igen könnyű a felelet. Ki állitotta azt, hogy a j>rotestánsok épen csak annyit tudnak, annyit érnek ma is, mint értek a protestantismus kezdetén? Ki ne tudná, hogy 1791. óta az emberek nézetei, és ig-y a protestánsokéi is nagyon sok dologban tisztultak. A mit akkor jogegyenlőiégnek tartottak és a mibe megnyugodtak volna akkor , hogy ha t. i. ők is képesittetnek ugyanazon jogokban, melyekkel éltes él még ma is akatholika egyház, azt most többé nem hiszik; nem hiszik különösen, hogy, ha a kérdéses jogot követelnék, ők a reform eszméjével és a reform igényeivel megegyezőleg cselekednének. Most , azt hiszem, alig van protestáns, ki be ne látná az ellenkezőt és kívánna oly joggal élni, melyet mint állampolgár még azoktól is el akar törvény által vétetni, kik azt jelenleg élvezik. A másik ellenvetés az lehetne tán, hogy hiszen azzal a protestánsok nem kénytelenek élni, ez csak permissive van adva, ezzel ha akarnak élhetnek, ha pedig nem, továbbá is a világi törvényszék előtt inditják és indíthatják válópereiket. T. ház! Viszonosság, az én fogalmam szerint, a protestánsok részéről nem kivánható csak oly igényekre nézve, melyek egyszersmind jogosak is. Ha azonban valaki megadta a jogot a katholikus egyháznak, hogy az biró lehessen, de egyúttal azt is állítja, hogy az állam egyik főhatalma a bíráskodás csak magát az államot illeti, alig képzelhető , hogy ellenmondás nélkül merje tagadni azt, hogy, ha az ily jog gyakorlata másoknak is megengedtetik, viszonosság lesz akkor — miben ? — a jogban ? Nem, hanem viszonosság lesz a jogtalanságban, az elvtelenségben. Képzelhető-e, hogy ily helytelenségben egyetlen valódi protestáns akarjon osztozó fél lenni ? KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. XI. IS. (November 30. I8tí8.) 193 En ezeknél fogva ajánlom a t. háznak módositványomat. (Helyeslés a balfelöl.) Eötvös József b. vallási miniszter: Csak néhány szóra kívánom igénybe venni a t. ház figyelmét, azon álláspontra nézve, melyet e törvényjavaslatnál elfoglalok. (Halljuk!) Az 1848-ki törvény a vallások közt az egyenlőség és viszonosság elveit állitotta föl, és ezzel, teljes meggyőződésem szerint, megállapította e hazában a különböző felekezetek közti békét és egyetértést, melynek más alapja, mint a legtökéletesebb egyenlőség és viszonosság nem lehet. (Igaz!) Az 1848-ki törvények kimondván az egyenlőséget és viszonosságot, ránk nézve azon kötelesség támadt, hogy ezen elvet a lehetőleg és legkövetkezetesebben életbe léptessük, életbe léptessük minél előbb. Mihelyt tehát az egyházi székek a katholikusok egyházi ügyeire meghagyattak addig, mig ezen székek a katholikusokra nézve létezni fognak, a nem-katholikusokra nézve is, legalább a törvényben, ki kell mondani azon szabadságot, hog}* ők szintén, ha akarnak, hasonló külön törvényszékeket állithassanak, a magok házassági ügyeiknek elitélésére. (Helyeslés.) Ha a törvényhozás ebben imperative akarna fellépni, oly valamit tenne . mi, az én felfogásom szerint, nem csak czélszerütíen, de a mi jogkör-in is kivül fekszik. A törvényhozásaak nem t irtózik jogköréhez meghaíározni: a protestánsok mily módon akarnak eljárni a magok házassági ügyeiben. De bizonyos az, hogy azon perczben, a melyb a a haza polgárainak egy része házassági ügyeire nézve külön törvénystékkel bir, törvény szerint, a protestánsoknak tökéletesen egyenlő* jogát ki kell mondani a törvény által. Elnek-e ezen joggal vagy nem élnek, az a dolog természeténél fogva egyedül a protestánsoktól függ. És azért én a törvény ezen rendeletének megtartását szükségesnek tartom, mtrt azt csak az 1848-ban kimondott egyenlőség és viszonosság elveinek szükséges következésének tekintem. (Helyeslés.) Édes Albert: A második szakaszra nézve... (Felkiáltások: A részletes vitához tartozik !) Ha részletesen nem lehet most még a törvényjavaslathoz szólani, megjegyzéseimet a részletes tárgyalásra tartom fen. Bobory Károly : Nem fogom ismételni elvelmet , melyeket a házasság tárgyában kifejeztem ; nem lehet semmi egyéb czélom ; midőn ezen törvényjavaslat ellen felszólalok, mint kimutatni azon inconvenientiákat. azon szembeszökő inconventiákat, a melyeket ezen törvényjavaslat másában foglal.
