Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-329

CGOXXIX. ORSZÁGOS Ül hiszem, t. ház, ennek a kérdésnek eldöntése ná­lunk nem maradhat sokára. Ennél fogva én , miután a t. ház egy előbbi kérdésnél a Szent székeket meghagyta, nem indít­ványozom azt, hogy azok most azonnal töröltesse­nek el; hanem indítványozom, hogy a mi az állam jogát, s a mit az államnak elidegeníteni nem sza­bad j azt még csak permissive se ruházza oly tes­tületekre át, melyek azt élvezni nem jogositvák. Indítványozom tehát a t. ház előtt, hogy ezen tör­vényjavaslat második szakaszának utolsó 5 sora e szavakon kezdve „joga van a töröltessék ki. (Fel­kiáltások: Maradjon! Helyeslés a baloldalon.) Nagyon röviden fogom indokolni mődositvá­ny ómat. (Halljuk!) Két ellenvetést ismerek, mely ellenem e tárgyra nézve lehető. Az első az,hogy hiszen a protestánsok 1791­ben maguk kívánták, hogy saját consistoriumaik mint bíróság által Ítélhessenek a váltóperekben. Erre igen könnyű a felelet. Ki állitotta azt, hogy a j>rotestánsok épen csak annyit tudnak, annyit ér­nek ma is, mint értek a protestantismus kezdetén? Ki ne tudná, hogy 1791. óta az emberek nézetei, és ig-y a protestánsokéi is nagyon sok dologban tisztultak. A mit akkor jogegyenlőiégnek tartot­tak és a mibe megnyugodtak volna akkor , hogy ha t. i. ők is képesittetnek ugyanazon jogokban, melyekkel éltes él még ma is akatholika egyház, azt most többé nem hiszik; nem hiszik különösen, hogy, ha a kérdéses jogot követelnék, ők a re­form eszméjével és a reform igényeivel megegyező­leg cselekednének. Most , azt hiszem, alig van protestáns, ki be ne látná az ellenkezőt és kíván­na oly joggal élni, melyet mint állampolgár még azoktól is el akar törvény által vétetni, kik azt jelenleg élvezik. A másik ellenvetés az lehetne tán, hogy hi­szen azzal a protestánsok nem kénytelenek élni, ez csak permissive van adva, ezzel ha akarnak élhetnek, ha pedig nem, továbbá is a világi tör­vényszék előtt inditják és indíthatják válópereiket. T. ház! Viszonosság, az én fogalmam szerint, a protestánsok részéről nem kivánható csak oly igé­nyekre nézve, melyek egyszersmind jogosak is. Ha azonban valaki megadta a jogot a katholikus egyháznak, hogy az biró lehessen, de egyúttal azt is állítja, hogy az állam egyik főhatalma a bí­ráskodás csak magát az államot illeti, alig képzel­hető , hogy ellenmondás nélkül merje tagadni azt, hogy, ha az ily jog gyakorlata másoknak is meg­engedtetik, viszonosság lesz akkor — miben ? — a jogban ? Nem, hanem viszonosság lesz a jogta­lanságban, az elvtelenségben. Képzelhető-e, hogy ily helytelenségben egyetlen valódi protestáns akarjon osztozó fél lenni ? KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. XI. IS. (November 30. I8tí8.) 193 En ezeknél fogva ajánlom a t. háznak módo­sitványomat. (Helyeslés a balfelöl.) Eötvös József b. vallási miniszter: Csak néhány szóra kívánom igénybe venni a t. ház fi­gyelmét, azon álláspontra nézve, melyet e törvény­javaslatnál elfoglalok. (Halljuk!) Az 1848-ki törvény a vallások közt az egyen­lőség és viszonosság elveit állitotta föl, és ezzel, teljes meggyőződésem szerint, megállapította e hazában a különböző felekezetek közti békét és egyetértést, melynek más alapja, mint a legtöké­letesebb egyenlőség és viszonosság nem lehet. (Igaz!) Az 1848-ki törvények kimondván az egyen­lőséget és viszonosságot, ránk nézve azon köte­lesség támadt, hogy ezen elvet a lehetőleg és leg­következetesebben életbe léptessük, életbe léptes­sük minél előbb. Mihelyt tehát az egyházi székek a katholikusok egyházi ügyeire meghagyattak ad­dig, mig ezen székek a katholikusokra nézve lé­tezni fognak, a nem-katholikusokra nézve is, leg­alább a törvényben, ki kell mondani azon szabad­ságot, hog}* ők szintén, ha akarnak, hasonló külön törvényszékeket állithassanak, a magok házassági ügyeiknek elitélésére. (Helyeslés.) Ha a törvényhozás ebben imperative akarna fellépni, oly valamit tenne . mi, az én felfogásom szerint, nem csak czélszerütíen, de a mi jogkör-in is kivül fekszik. A törvényhozásaak nem t irtózik jogköréhez meghaíározni: a protestánsok mily mó­don akarnak eljárni a magok házassági ügyeiben. De bizonyos az, hogy azon perczben, a melyb a a haza polgárainak egy része házassági ügyeire nézve külön törvénystékkel bir, törvény szerint, a protestánsoknak tökéletesen egyenlő* jogát ki kell mondani a törvény által. Elnek-e ezen joggal vagy nem élnek, az a dolog természeténél fogva egyedül a protestánsoktól függ. És azért én a törvény ezen rendeletének meg­tartását szükségesnek tartom, mtrt azt csak az 1848-ban kimondott egyenlőség és viszonosság elveinek szükséges következésének tekintem. (He­lyeslés.) Édes Albert: A második szakaszra nézve... (Felkiáltások: A részletes vitához tartozik !) Ha rész­letesen nem lehet most még a törvényjavaslathoz szólani, megjegyzéseimet a részletes tárgyalásra tartom fen. Bobory Károly : Nem fogom ismételni el­velmet , melyeket a házasság tárgyában kifejez­tem ; nem lehet semmi egyéb czélom ; midőn ezen törvényjavaslat ellen felszólalok, mint kimu­tatni azon inconvenientiákat. azon szembeszökő in­conventiákat, a melyeket ezen törvényjavaslat má­sában foglal.

Next

/
Thumbnails
Contents