Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-328

CCCXXV11I. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 27. 1868.) 179 használhatja a törvényhatósági tisztviselő ügykezelési nyelvül a törvényhatósági jegyzőkönyv nyelvei bármelyikét, nem méltányos-e azon módositvány után, a melyet most a t. ház elfogadni méltóztatott a 4-dik szakaszra nézve, hogy permissiv megengedtessék a belső ügyvitel terén a jegyzőkönyvi nyelvek bármelyikének használata? Módositványom szerint igy szólna az 5-dik szakasz; (Olvassa;) „A belső ügyvitel terén a törvényhatósági tisztviselők törvényhatóságaik jegyzőkönyvi nyelveinek bármelyikét használhatják; valahányszor azonban az állami felügyelet" stb. Vukovics SebÖ: T. ház! Eszakaszra nézve js bátorkodom a t. háznak rövid észrevétellel alkalmatlankodni. Ha a szerkezet, vagy pedig aSimonyi Lajos báró követtársunk által előadott indítvány közt választanom kellene, akkor inkább maradnék a szerkezet mellett, mert a mi ott kivételkép mondatik, azt ő átalános szabálylyá javasolja tétetni, a mi ismét egy lépéssel túl menne azon vonalon, melyet, az én véleményem szerint, meg kellene tartania. Az én inditványorn erre a két szóra terjed: „vagy tisztviselők." T. i. én azon nagy gyakorlati nehézséget, a mely a tisztviselők által használandó nyelvre vonatkozik, maga a törvényhatóság által óhajtanám megítéltetni. Mert az által eleje vétetik annak, hogy egyes tisztviselőnek a gyakorlati nehézségre felhozott kifogásának okát kelljen vizsgálni. Mert kétségkívül, mint már Simonyi képviselő úr megérintette, lehetnek tisztviselők, a kiknél ezen nehézség nem forogna fen. ha valami ellenszenv, vagy politikai nézet nem vezetné őket arra, hogy háborítsák fel a törvényhatóságnak e tekintetben talán létező öszhangzását. En tehát, megtartván a szerkezetet, azon két szót kihagynám belőle és a szakasz világosabb lenne. Az illető pont igy szólana: „De a mennyiben az egyik vagy másik törvényhatóságra nézve gyakorlati nehézséggel járna ez, az illető tisztviselők kivételesen törvényhatóságaik jegyzőkönyvi nyelveinek bármelyikét is használhatják." Fen van tartva ekkor — mi különben is joga a törvényhatóságnak — megítélni azt, niikéren járjanak el tisztviselői a maguk hivatalában. A használati nyelv is egyike azon kellékeknek, melyeket a tisztviselő elé szabni mindig a törvényhatósá* gok joga. JuSth JÓZSef : T. ház! Van szerencsém kimondani, hogy én a Vukovics Sebő igen t. képviselő űr által tett módositványt részemről el nem fogadhatom, s az nem képes megnyugtatni, mert igen sok törvényhatóságot ismerve, nem látnék veszedelmesebbet, mint ha ezektől feltételeztetnék a nyelvnek meghatározása. Tudjuk, t. ház, hogy a megyékben a többség igen sokszor változik, s megtörténhetnék, hogy egyszer az egyik többség azt mondaná: legyen a hivatalos nyelv a német, máskor más, s igy menne a tót, szerb és román nyelveken keresztül; tehát ezt nem fogadhatom el; hanem azt is kívánom, hogy a törvény ne olyan legyen, a mely nem foglal magában egy tökéletes és absolut szabályt, mert már a törvénynek magának értelme az, hogy egy positiv szabálynak, elhatározót tszabálynak, nyilatkozata. Az 5-dik szakaszban ezen néhány szó közöl : „az illető tisztviselők kivételesen törvényhatóságaik jegyzőkönyvi nyelveinek bármelyikét is használhatják", a „kivételesen" szó igen sok félremagyarázatra fog alkalmat adhatni. A mint Simonyi képviselő úr igen helyesen megjegyezte: ki fogja azt megítélni, a bizottság, vagy a tisztviselők? Ebből annyi kérdés merül fel, s ez fog ellenszenvre legtöbb okot szolgáltatni; hanem mondjuk ki tisztán, a mint Simonyi képviselő indítványozta. Bernáth Zsigmond: T. ház! A tanácskozás alatt levő szakaszban ezen szó ellen: „kivételesen" hallottam észrevételt. En, megvallom, ha törvényt hozok, óhajtom, hogyannak szövege minél tisztábban foglalja magában azon kötelességet, a melyetazoknak, a kikre szól, meg kell tartaniok. A régi axióma szerint: „exceptio omnis firmát regulám in casibus non exceptis", azt eredményezheti ez a törvény, hogy a tisztviselők kényök-kedvök szerint bármelyik nyelvet az államnye'v fölébe ne tehessék, hanem tartoznak az állam nyelvét viselni in regula, s csak is kivételesen használhassák a többit. Én ezt a „kivételes" szót igen helyesnek tartom, s igy kivéve azon észrevételt, melyet már elfogadottnak tudok, hogy t. i. ezen szakaszban előforduló ezen szó : „ország" váltassák fel ezzel „állam", s azt tartom, e szakasz megtartandó. (Helyeslés.) Kuba JánOS: T. képviselőház! En ezen szakaszban anomáliát látok azért, mivel ezen szakasz a törvényhatósági tisztviselők ügykezelési nyelvéről szól, s miután ez így állíttatott föl, szükségtelen, hogy &; a törvényhatóságokra is kiterjesztés sék, s ennélfogva a 3-dik sorban érintett „törvényhatóságokra" szót kihagyatni kérem. Módosítva nyomat ezennel írásban is beadom. PaiSS Andor jegyző (clvassa a Kuba János módositványát.) Elnök: Előre bocsátom, hogy ezen szakaszban e szó helyett „ország" „állam" fog tétetni. A kik tehát a szerkezetet ezen különbséggel meg kívánják tartani, méltóztassanak felkelni. (Megtörténik). A ház elfogadja a szerkezetet; ennélfogva a módositványok elesnek. Paiss Andor jegyző (olvassa a 6-dik szakaszt.) Csengery Imre : T. ház! Ezen szakasznak rendelkezése, ha igy maradna, a mint fogalmazva 23*