Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-328

CCCXXVíIL ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 29. 1868.) 177 dig egyenjogúságot kivánnék. Ha a t. ház ezen átalános nézetemet elfogadná , azon esetben bátor leszek módositványaimat előterjeszteni. (Maradjon a szerkezet!) Elnök: Változatlanul kívánja elfogadni a t. ház az első szakasz szerkezetét ? {Elfogadjuk !) Ennél fogva következik a második szakasz. Paiss Andor jegyző: (olvassa a második szakaszt.) VukoviCS SebÖ: T. ház! Csekély véleményem szerint e szakasz túl megy azon határvonalon , melyen a háznak engedményezési hajlama szükséges hogy menjen, fentartásával azon elvnek, melyet az előbbenikben kimondott. Én ugyan, saját óhajtásomat tekintve jobbnak tartottam volna, ha ezen szakaszban is az mondatnék ki, mi későbben a törvénykezésre nézve mondatik, hogy t. i. tartassék fen az eddigi gyakorlat; de ha a ház ettől el kivan térni, azon indítványt vagyok bátur tejmi, hogy a hol az mondatik: „De a jegyzőkönyvek vitethetnek e mellett mind azon nyelven is, a melyet a törvényhatóságok, képviselő testület vagy bizottság tagjainak legalább ötödrésze jegyzőkönyvi nyelvül óhajt," e helyett mondassák az, hogy a bizottság többsége, mert kétség kivül fel kell tenni minden törvényhatóság bizottságáról, hogy legjobban tudja, mi szükséges arra, hogy keblében a nyugalom és béke az egyes nemzetiségek közt fenntartassák, állapítja meg a nyelvet : mert ha igy marad a mint van, zavart hoz be nem csak a tanácskozásba, hanem az igazgatásba is. (Felkiáltások: Maradjon!) Vannak megyék, azok közt, mind azon megye, melyet más időben volt szerencsém , mind az, melyet most vagyok szerencsés képviselni, a hol, ha ez igy marad és ha találkoznak olyanok , kik ez engedménynyel élni akarnak, négy nyelven is kell vinni a jegyzőkönyvet. (Felkiáltások; Nem baj!) De baj! mert a jegyzőkönyvet fel kell olvasni, tárgyalni, hitelesíteni , ez pedig sok idő vesztésbe kerül. Aztán költséggel is jár és mi nem tehetjük, hogy folytonosan csak szaporítsuk a közterheket, nem csak országosan , hanem törvényhatóságilag is. Én azért azt hiszem, a legbuzgóbb nemzetiségi kívánalmaknak is elég lesz téve az által , ha ezen elhatározási jog, hogy az országos nyelven kivül még melyik nyelven vitessék a jegyzőkönyv, bizatik a bizottmány többségére és nem ötödrészére, mint itt mondatik. (Felkiáltások: Maradjon!) Csengery Imre: T. ház! Egy kifejezés fordul elő ezen szakaszban, mely a többi szakaszokban is előfordul. De ugyanezen eszme kifejezésére némely szakaszban más szó is használtatik. Itt ezen 2-dik szakaszban az „ország hivatalos nyelve" fordul elő; némely szakaszban pedig az „állam hivatalos nyelve". En tehát következeKÉPV. H. NAPLÓ. 186%. XI. tesség tekintetéből is javaslom, hogy mind azon szakaszban, hol ezen kifejezés: „az ország hivatalos nyelve" fordul elő, tétessék ennek helyébe ez: „az állam hivatalos nyelve." (Helyeslés.) Elnök: Elfogadja a t. ház? (Elfogadjuk!) Tehát a következő szakaszok is igy fognak igazittatni. Elfogadja-e különben a t. ház a 2-dik szakaszt ? {Elfogadjuk !) Tehát a 2-dik szakasz Csengery Imre módosításával elfogadtatik. PaiSS Andor jegyző (olvassa a 3-dik szakaszt.) Elnök: Elfogadja a t. ház? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatott. PaiSS Andor jegyz Ő (olvassa a 4-dik szakaszt.) Elnök: E szakaszban is e kitétel helyébe: „ország" ez tétetik „állam." (Helyeslés.) Gál JánOS: T. ház! Ezen 4-dik szakaszt illetőleg bátor vagyok a következő módositványt ajánlani: „a törvényhatóságok az államkormányhoz intézett irataikban az állam hivatalos nyelvét használják, de a mellett használhatják hasábosán még azon nyelvek bármelyikét is, melyet jegyzőkönyveikben használnak." Ez a szakasznak szövege ; de csak az államkormányhoz intézett irataikra nézve meghatározva, egymás közti irataikban pedig, akár az állam nyelvét, akár pedig azon nyelvek egyikét használhatják, a mely azon törvényhatóság által, a melyhez ily irat intéztetik, a 2-dik szakasz szerint jegyzőkönyveik vitelére elfogadtatott " (Marad.) Trauschenlfels Emil: T ház! Bátorkodom ezen javaslatot a t. ház figyelmébe ajánlani annál inkább, mivel gondolom, hogy azon határon tul ez sem megy, mely határ az államnyelv használatára szükséges. A törvénynek czélja bizonyosan nem az, hogy más ajkú állampolgároknál ellenszenvet idézzen elő. Már pedig gondolja meg a t. ház, mily hatást fog előidézni az, ha egyes törvényhatóságok, melyek ugyanazon egy nyelvet használják, de nem az állam hivatalos nyelvét, egymás közötti levelezéseikben nem használhatják saját nyelvüket, hanem az állam hivatalos nyeivét, kell használniok. (Igaz!) Legyen szabad megemlíteni egyenesen az erdélyi szász törvényhatóságokat. Teszem, ha Segesvár Megyés székkel fog levelezni — hol, az igazat megvallva, igen kevés ember van, a ki a magyar nyelvet tökéletesen érti — és kénytelenek magyarul levelezni, s csak hasábosán azon nyelven, melyen jegyzőkönyveiket szintén vezetik, ez a legnagyobb ellenszenvet idézné elő, (Ugy van!) mig ellenben ha azon fogalmazást fogadja el a t. ház, melyet Gál János képviselő úr javaslóit, véleményem szerint, azon bizonyos határ nem lesz túllépve, mely a 23