Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-327
CCCXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 28. 18o&.) 147 got, a románnak nem teszi ezt románul; pedig a stemplit ez is csak ugy megfizeti mint a magyar. Azt mondhatjuk, hogy ennek a birák könynyebbsége végett kell igy lenni. Tgerj,uraim,ha azon szempontból indulnak ki, miszerint a nép azért van, hogy bírói hivatalnokokat tartson fenn saját véres verejtékén, igazságuk van; de ha a biró azért van, a miért alkotmányos államban lennie kell,hogy azon népnek szolgáljon, melytől fizetést huz, megkívántató, hogy azon bíró azon népnek nyelvén szolgáltassa az igazságot {Közbeszólás: Ben van a törvényben !) Nincs ben a törvényben ! Az mondatik ugyanis a központi törvényjavaslatban, hogy megengedtetik, miszerint a község birája előtt az illető községbelí lakos saját anyanyelvét használja. Tgen, uraim, az ott fenforogbató 12 forintos békebirósági, vagy nem tudom miféle csirkeperekben megadatik ez a jog; meg van engedve az is, hogy más község bírósága előtt ismét hasonló perekben azon községnek nyelvét lehessen használni; meg van engedve végre, hogy saját járásának törvényhatósági bírósága előtt ismét az annak illetőségéhez tartozó csekély ügyekben a községnek ügykezelési nyelve kasználtassék, és itt, uraim, épen azokra hivatkozom, kik azt mondjak, hogy az egyenjogúságot mindenben csak az egyéni szabadságra kívánják alapítani, és azt kérdem tőlök, hogy ezen jelentéktelen engedményekkel a törvény előtti nemzetiségi jogegj-enlőség az egyéni szabadság szellemében van-e alkalmazva s megoldva, akkor, midőn ott vannak a törvényhatósági törvényszékek ; ott vannak a váltótörvényszékek, ott n telekkönyvi hatóságok, ott lesznek ma-holnap az államhatalom által kinevezendő bíróságok, melyeknél az, hogy a nem-magyar nemzetiségű fél saját nyelvét használhassa, a törvényjavaslat értelmében teljesen kizáradk. Uraim! Ez nem A nemzetiséget sokan ugy állitják fel, mintha talán a szabadsággal ellentétben állana. Tagadom én ezt, uraim; mert én a nemzetiséget a szabadságtói nem tudom külön választani. Nagy magyar államférfiak is kimondták már azt, hogy nemzetiség és szabadság közt választani nem lehet, és ha azon kérdést kellene elintézni, hogy melyiket cseréljük fel a másikért, nem lehetne válaszolni reá. Es valamint a magyar szivében s a magyar felfogásában ily nagyszerű a nemzetiség iszméje és igy össze van forrva a szabadsággal, épen oly magasztos s épen ugy össze van kötve a nemzetiség a szabadsággal a román szivében s fogalomban is. Azt mondják, hogy a civilisatio ellensége a nemzetiségnek. Tagadom, uraim ! Az én nemzetiségem azóta kapott nagyobb lendületet, mióta a civihsatio napsugarai kezdtek reá visszatükröződni; minél inkább halad a civilisatio az én nemzetiségem fiai között, annál inkább ébred a nemzeti szellem, annál magasztosabb a nemzetiségi eszme, és annál erélyesebb a nemzeti törekvés ; a civilisatio tehát nem ellensége a nemzetiségnek, hanem éltetője. Sehol nem láttam nemzetiséget elnyomva ott, hol a civilisatio. hol szabadság volt, hanem láttam ott, hol barbárság, hol az önkény uralkodott. (Helyeslés.) Nézzenek, uraim, Lengyelországra, vrjona civilisatio, szabadság az, mely a lengyel nemzetiséget, a lengyel nyelvet elnyomni, megsemmisíteni törekszik ? Nem, uraim, nem a civilisatio, nem a szabadság nyomja azt el, hanem a barbárság, az erőszak! A civilisatio a humanitás tudománya. A humanitás respectál minden nemes emberi eszmét, tehát minden nemzetséget; nem lehet hogy a humanitás másban megvesse azt, mit önmagában respectál, mit önmagában tisztel. Ugyanazért a magyarországi nemmagyar nemzetiségű népek azon törekvése, hogy, a mennyire a haza integritása s politikai egység J megengedi, a nemzetiségi egyenjogúságban részesittessenek, sem a szabadság, sem a civilisatioval ellenlétben nem áll. Ennélfogva én,miután a kisebbségi törvényjavaslat a haza integritását s politikai egységét tiszteletben tartja, sőt czélul tűzi ki; miután ezen kisebbségi törvényjavaslatban a nemzeti egyenjoguság gyakorlatilag keresztül van vive, mindaddig, a meddig ezen emiitett két nagy elv megengedi, s miután a benne foglalt módozatok szükségesetére módosíthatók; ennélfogva én az abban foglalt elvek alapján egyedül a kisebbség javaslatát tartom alkalmasnak arra, hogy annak alap* ján a nemzetiségi kérdés ugy oldassuk meg, miszerint a megoldás egyrészről a nemzeti egyenjogúságnak megfeleljen, s másrészről a haza valóságos igényeinek is eleget tegj'en. Uraim, még csak egyet akarok mondani. Kötelességem válaszolni Tisza Kálmán képviselő űr ama felhívására, hogy ne akadályoztassuk a fenforgó kérdésben törvény alkotását. Meglep engem ezen felhivás, mert a t. ház legjobban tudja hogy sohasem voltunk mi azok, kik e kérdés megoldását hátráltattuk volna, sőt igen gyakran felszólaltunk s kértük a t. házat, hogy ezen igen fontos kérdést mielőbb oldja meg. Ha tehát az idő ennyire haladt, és e kérdés még megoldva nincs, okai ennek mi nem vagyunk; de azt hiszem, miként mindamellett, hogy az idő rövid, c fontos kérdést csak ugy könnyedén keresztül nem ugorhatjuk, mert azzal tartozunk saját lelkiismeretünknek, tartozunk ami kötelességünknek, melyet választóinknak irányában elvállaltunk; de tartozunk egyszersmind azon kötelességnek is, melylyel mint honfiak e közöd haza érdek3 és java iráut 19*
