Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-326

CÜCXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 27.1868.) 127 jó'ni fog, mert jőni kell, időnek, a mikor mind ez teljesedni fog, mert a korszellem haladását meggátolni emberi erő nem képes. És ha a Bach-rendszer jónak látta mindenhova a német nyeltet betolni tantárgyul —- noha a műveltséghez tartozik a minél több nyelvekbeni jártasság — de nekünk, mint a magyar korona alattvalóinak, közvetlenül magyar nyelvre van szükségünk : mert ha komolyan akarjuk, hogy a nemzetiségi kellemetlen súrlódásoknak valahára végét érjük, vagy ha mi nem is, de legalább utódaink érjék végét, mellő'zhetlen szükségnek tartom, hogy eme tanodákban a községben divatozó nyelveken kivül az állam nyelve is rendszeresen tanittassék. Ezt oly szükségnek tartom, t. ház, hogy nem hiszem, hogy találkozzék nationalista e hazában, a ki annak szükségét belátni vonakodjék: mert ez által csak szakadási törekvését árulná el; de nem csak, hanem saját nemzetiségének ellensége, mert magyar nyelv nélkül jelenben legcsekélyebb hivatalokra sem számolhatunk: mert a nyelv azon kapocs, a nyelv azon eszköz, mely által nem csak az ösmeretlenek legkönnyebben ösmerkedhetnek, hanem az ellenségek is kibékülnek, ha összevesznek, megint kibékülnek, és nem vetnek farkasszemet egymásra, hogy kiki a maga nyelvén ócsárolja a másiknak faját, nemzetiségét: mert ez által tápláltatik kiválóan gyűlölet a nemzetiségek között, hogy nem képesek egy bizonyos közös nyelven érintkezni egymással: mert a nyelvben rejlik bizonyos vonzerő, mely bámulatosan testvéresit. Szükségünk van tehát egy bizonyos közös nyelvre, mely minket mintegy összefűzött, és testvérekké varázsoljon : mert bátor vagyok kérdeni: mi czélunk utóvégre is a nemzetiségi kérdés megoldásával, hogy ha nem az egyenjogúság alapján való testvéries közeledés ? oly közeledés, t. ház, mely nélkül e haza soha nyugodt, soha boldog nem lehet; e testvéries közeledést pedig csakis egy bizonyos közös nyelv által érhetjük el; e közös nyelvet pedig, mig e hazát magyar hazának ösmerjük, és ama politikai dogmát keblünkben ápoljuk, mely szerint a politikai nemzetiség egységét utódaink által nem veszélyeztethetjük, egyedül az állam nyelvében találom. És ennek kapcsában, midőn azt állitom, hogy Magyarországon kormányzati, közigazgatási és törvénykezési nyelvül a kormánytól kezdve a községi jegyzőig az állam nyelvét kívánom, ezzel nem csak a lehető legczélszerübb és legolcsóbb kormányzati módot mondottam ki, hanem egyszersmind fiúi kötelességemet teljesitem e föld, mint közös anyánk iránt, mely minket ápol és majdan eltakar, a korona és király iránti hódolatot, mig ezeket magyar hazának, magyar koronának, magyar királynak ismerjük. 2-or : kormányzati nyelvül az állam nyelvét kivánom kirekesztó'leg méltányossági szempontból: mert ha elődeink annyi századokon át minden zúgolódás nélkül egy idegen, holt, latin nyelvet tűrni kormányzati nyelvökül: hova vezetne hálátlanságunk tulajdon állami nyelvünk ellen kifogást tenr.i, vagy azt más nyelvekkel pótolni, és igy bábeli zavart okozni ? 3-or: mert e nyelven legczélszerübben művelődhetnek nemzetiségi növendékeink, miután a már fenálló ugy alsó, mint felső tanodáink, akadémiáink, egyetemünk magyar, melyekből azonban nemzetiségi ifjaink soha ki nem rekesztettek, de mint országos alapitványból ki sem rekeszttethetnek. 4 er: mert ez által — a mint sokan alaptalanul aggódnak — nemzetiségi tűzhelyeink szentélye nem csak nem sértetik, mert oda, mint hivatalos nyelv, társalgási nyelvül, a kinek nem tetszik, erőtetni soha sem fog; de sőt nemzetiségi művelődésünk sem gátoltatik, csak képesek legyünk a protestánsok példájára tulajdon felekezetű tanodákat alapitani: mert legyünk igazságosak, miszerint egyik felekezet a másik feletti előnyt az államtól nem követelhet. Számos petitiók és feliratok terjesztettek be már e tárgyban a házhoz, sőt több rendű bizottságok is működtek ez ügyben, mit részletesen vitatni annyi lenne, mint a t. ház becses türelmével visszaélni ; Si:oritkozom tehát a főbb pontokra. A mi a Branovácsky-Miletics-féle törvényjavaslatot illeti, abból, hogy a keserűség pohara csordultig tele legyen, hiányzik még azon követelés, miszerint minden magyarhoni nemzetiségek részére külön-külön koronák is követeltessenek. Nem pártolhatom továbbá azon nemzetiségi igényt, melyet a kisebbség javasol, hogy t. i. a rnegyei közigazgatásnál, a megyei nemzetiség többségének nyelve, vagy a mi egyre megy ki, a többség által meghatározandó nyelv fogadtassák el megyei ügykezelési nyelvül: mert ez esetben nem csak a kisebbségben maradandó nemzetiségek soha megnyugtathatandók nem volnának ; hanem egyik megyének a másikkal való közlekedés is gátoltatnék. Vegyük ugyanis példáulMáramarost, hol a nemzetiség többségét az oroszság teszi; már pedig mi oláhok, — a magyarok szóljanak magokért — si fractus illabatur orbis, ha a ég föld leroskadna, még sem tudnánk megnyugodni, hogy reánk az orosz nyelv erőszakoltassék megyei ügykezelési nyelvül, készebbek lennénk az utolsóig inkább Bukarestig meg sem állapodni. Kérdem tehát, mi itt a czélszerüség? cmid tune? Az, hogy maradjunk meg azon nyelv mellett, melyet az 1844-dik évi törvényhozásnak II-dik törvényczikke kormányzati nyelvül határozott e hazában, és a melyet folyto-